Hello :) Itt az új rész! A lányok most mennek Veronába és itt már kezdődik a blog témája :D Tudom jól, hogy a veronai koncert se most volt már, de ezt a blogot májusra terveztem, szóval az idő 'kicsit' eltolódott. Ezért előre is bocsánatot kérek...Többet nem mondok, csak olvassatok ;) xx
- Lányok, keljetek fel! Még el is kell készülnötök! - hallottam anya hangját. Igen, ideje lenne felkeni..
- Liza, kelj f.. Liza!- kiabáltam neki, mert nem volt az ágyában.
- Mivan? - nézett ki a fürdőből. Úgy látom 'csodálatos' napja van. Örülök neki, egy élmény lesz a repülőút...
- Semmi, csak kérdeztem hol vagy. - válaszul csak egy szemforgatást kaptam.
Most komolyan haragszik rám?! De semmit nem csináltam, csak aggódok miatta. Megpróbálok békülni, de szerintem nem sokra megyek..
- Figyelj, elmondod mit tettem, amiért mérges vagy? - kérdeztem normálisan, mikor kijött a fürdőből.
- Nincs semmi bajom. - jelentette ki határozottan. Aha, ismerlek már. Kit akar átverni?
- Jó, akkor azt mondd, miért vagy ideges.
- Mert nem értem, hogy anyunak miért kellett mondanod a jegyeimet. - fakadt ki. Tudtam, hogy ezzel kapcsolatos.
- De anyukádnak nem tűnt fel semmi. Tök nyugodtan kezelte az egészet és nem sejti, hogy rosszul állsz. Vagy kitudja, hogy állsz? Mert nekem nincs közöm hozzá. - csúszott ki a számon. Ezt nem akartam.
Liza néhány pillanatig hallgatott, ami nála elég ritka, mert mindig visszaszól valami durvábbat, de most semmi. Végül megszólalt:
- Figyelj, én anyáéknak azért nem mondtam, hogy nem állok 3-asra, mert akkor ugrott volna a londoni nyaralás, de szerintem elküldtek volna helyettem valakit veled Veronába. Inkább addig nem mondtam, amíg nem javítok és akkor utána már azt sem kell tudniuk, hogy rosszul álltam.
Nem értem Liza logikáját. Sokkal könnyebb lenne, ha elmondta volna a szüleinek, hogy mi a helyzet, de neem, ő inkább hallgat és magában próbálja kitalálni, hogy mit csináljon..
- De szerintem megértették volna és próbáltak volna segíteni pl. magántanárt szerveztek volna be neked. De én is mondtam már neked elég sokszor, hogy szívesen segítek, de te sose fogadtad el. - próbáltam vele nyugodtan beszélni, vigasztalni, meg minden, de elég nehezen ment azzal a tudattal, hogy lehet nem jöhet Londonba, ha ez az egész kiderül. Valamit ki kellett találnunk.
De nem most, mert még sehogy nem állunk a készülődéssel, pedig mindjárt a reptéren kell lennünk!
Elég gyorsan elkészültünk, anyuék kivittek minket a reptérre és ott maradtak még egy kicsit velünk. Igazán mehettek volna, persze ilyenkor nem fontos a munka, ilyenkor nincs dolguk, ilyenkor ráérnek. Áh, mind egy.
Anyuval beszéltünk, aki éppen a szokásos 'Vigyázz magadra!' 'Ne beszélj idegenekkel..' listáját ismertette, mikor megcsörrent apu telefonja. Nem is tudtam, hogy One Direction /One Way Or Another/ a csengőhangja. Ez meglepett! A lényeg, hogy apát a munkahelyéről keresték, hogy jó lenne, ha ma előbb bemenne, így elkezdtünk búcsúzkodni:
- Lányok, vigyázzatok magatokra! - mondta anyu felszólítóan.
- Oké anya, minden rendben lesz. - bólogattam.
- Figyeljetek egymásra és hívjatok, ha leszállt a gép. - tette hozzá apu.
- Nyugi, minden rendben lesz. - mondta Liza.
- Jólvan. - válaszolt apu mosolyogva.
Megöleltük egymást, ők jó utat kívántak és elmentek.
Kicsit feszült volt a hangulat, mert egyikőnk sem kezdett el beszélgetni, ezért elkezdtem gondolkozni, ábrándozni, álmodozni.. Csak a szokásos.
- Elmegyek innit venni, kérsz valamit? - szólalt meg Liza.
- Hmm, hozz légyszi egy kólát. - válaszoltam, mire ő bólintott egyet.
Odafordultam abba az irányba, amerre Liza ment és még láttam ahogy bemegy a boltba. Elgondolkoztam, hogy elég rossz lehetett neki, hogy a szülei nem is jöttek ki a reptérre. Igen, elég sokat dolgoznak ezért Liza rendszeresen van egyedül otthon. Még sose mondta, az nem rá vallana, de én látom rajta, hogy megviseli. A szülei most is igazán kijöhettek volna vele.. Tényleg, nagyon rendesek vele, próbálnak neki mindent megadni, de az mit ér, ha szinte egyedül nőtt fel? Nem irigylem az ilyen emberek helyzetét..
A gondolataimból egy hang zökkentett ki:
'Kérjük a veronai járat utasait, hogy poggyászaikat adják le és készülődjenek a beszálláshoz! A gép 45 perc múlva indul.'
Gyorsan benéztem a boltba és a pénztárnál Lizát láttam, aki épp fizetett és már szaladt is ki a boltból.
- Tessék itt van.- nyomta a kezembe a Coca-Colát.
- Köszi. Siessünk!
* A repülőn*
10 perc múlva indul a gép. A csomagokkal semmi baj nem volt, felszálltunk a gépre és elég jó helyet kaptunk. De szerintem egy repülőgépen mindegyik hely jónak számít, de én szeretek megjegyezni ilyen dolgokat. Szóval jó helyünk volt, leültünk Lizával, akivel közben oldódott a feszültség. Úgy látom rajta, hogy mostmár nem rajtam fogja kitölteni a mérgét és idegességét.
Éppen valami 'fontos' dolgot beszéltünk, amikor leült Liza mellé egy srác, mivel én ültem az ablaknál. A srác olyan 19 éves lehetett, sportos alkata volt, elég magas volt, barna haj, kék szem, szép mosoly... Hmm, el kell ismerni, elég helyes volt. És ahogy láttam, Lizának sem volt más véleménye. A srác köszönt egy laza 'Sziasztok'ot, és elővett valami magazint. Ahogy hallottam a köszönését, elég jól kivehető volt a francia akcentus. Dejóó, egy francia sráccal utazunk, aki még helyes is. De ez inkább a legjobb barátnőmnek kedvez, aki éppen szerelmi bánatát éli.
Liza csak nézte a fiút, de nem szólt semmit. Tudtam, hogy tennem kell valamit.
- Tudom, hogy váratlan a kérdés, de észrevettem az akcentusod, és úgy gondolom francia vagy, ugye? -szólaltam meg hirtelen. A fiú elmosolyodott és válaszolt:
- Mindenki ezt gondolja, de igazából csak apukám francia. A szüleim elváltak, anyum itt él Magyarországon, apukám pedig Franciaországban.
- Jaa, értem.- mosolyogtam rá. Liza nem kapcsolt, ezért megböktem és ránéztem olyan 'mondj már valamit' stílusban.
- És most apukádtól jössz? - kérdezte Liza a fiútól.
- Igen, jó a megérzésed. -nevetett a srác.- Most jöttem Párizsból. Itthon voltam másfél hétig és most megyek egy haveromhoz Olaszországba olyan nyaralás félére.
- Óó, az nagyon jó. Világjáró vagy. Legalább is Európa-járó. -nézett csillogó szemmel Liza. Szereti az ilyen utazásos dolgokat.
- Igen, valami olyasmi. - mondta mosolyogva a fiú.
- Victor vagyok. -nyújtott kezet a fiú Lizának.
- Liza.- mondta jókedvűen a barátnőm.
- Én pedig Vivien.- szóltam bele a beszélgetésükbe. Victor viszonozta a kézfogásom, utána pedig kinyitottam egy magazint és el kezdtem olvasni. Közbe persze figyeltem a beszélgetésüket, mert ha Liza elakad, akkor csak én tudok segíteni neki. Megtudhattuk, hogy Victor nagyon szereti a kutyákat és úgy általában az állatokat, ezért állatorvos szeretne lenni, de az apja nem nagyon támogatja, így nagyon kevés időt töltenek együtt. Most kezdi majd az egyetemet Budapesten és már nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz. Azt is mesélte, hogy mennyire szereti Franciaországot és szívesen kiköltözne, de nem az apjához, de az anyukája egyedül nem engedné. Victor igazán sokat tud beszélni, még talán többet, mit Liza. Egymásra találtak, az biztos.
Nagyon jól megvoltak. Telefonszámot cseréltek! Ennek nagyon örültem, és úgy láttam Liza is nagyon boldog.
Elérkezett a leszállás ideje de ők már azt is megbeszélték, hogy mikor találkozzanak. Gyorsan mennek a dolgok. A csomagunkat elég hamar megtaláltuk, arra nem kellett sokat várni, de közbe Victor is jött velünk. Mikor kijöttünk a várótérbe, Victor megszólalt, hogy:
- Vivi, kérhetek valamit?
- Persze, mi az? - kérdeztem meglepődve.
- Lefényképezel Lizával? - kérdezte félénken és elpirulva. Oh, de aranyos!
- Persze! - mondtam vidáman. Annyira örültem neki!
Lefényképeztem őket és ahogy néztem a képet -ami szerintem nagyon jó kép lett- láttam, hogy nagyon összeillenek! A sportos barna srác és a szőke csinos lány. Jó volt rájuk nézni.
- Oh, dejó kép lett. - mondta Liza csodálkozva. Szerintem neki is feltűnt, hogy összeillenek.
- Igen, tényleg. Köszönöm, Vivi! -mondta mosolyogva a fiú. Rámosolyogtam én is, aztán odafordult Lizához és megölelte(!) aztán megpuszilta a homlokát(!!!!). Liza annyira felszabadult és boldog volt. Hát, úgy látszik , egy repülőút is elég, hogy valaki ennyit változzon.
Kiérve a reptérről beültünk egy taxiba, én bediktáltam a címet, mert Liza csak maga elé bámulva mosolygott. Elmosolyodtam és eszembe jutott valaki.
"Most értünk ki a reptérről, már megyünk a szállásra. Remélem minden rendben. Hiányzol. xxx <3" írtam meg az üzenetet Gergőnek. Anyuéknak is írtam egy sms-t aztán kikapcsoltam a telefonom. Nem érdekelt, hogy ki akar írni/hívni. Majd elolvasom, ha hazaértünk. Ez most egy nyaralás és nem Gergővel akarok foglalkozni végig. Ennyi.
Elég gyorsan odaértünk a szállásra, ami nagyon jó volt! Szép, tiszta rendezett. Ezt jól kifogtuk, mert általában az ilyen olcsó szállások, ömm, hogy is mondjam: nem így néznek ki. Bepakoltunk, elrendezkedtünk és elindultunk felfedezni a környéket.
Egy keskeny utcából kiérve ez a látvány fogadott minket:
Nagyon sokan vannak Veronában és főleg tinilányok. Gondolom a koncert miatt jöttek. Hmm, jó lenne elmenni.. A gondolataimból Liza zökkentett ki.
- Vivi, nincs kedved elmenni vásárolni, utána pedig beülni egy kávézóba?
- Oké, induljunk! -egyeztem bele.
Elindultunk Verona utcáin, nézelődtünk, fényképeztünk. Elmentünk a boltok előtt, de nem mentünk be egyikbe sem.. Nem volt nagyon kedvünk a vásárláshoz. Nem nagyon ismertük a várost, így az egészet be akartuk járni. Nagyon sokat sétáltunk, már 7 óra körül járt az idő, és már elég sötét volt. Éppen egy utca végén jártunk, amikor nagy hangzavart hallottunk. Mikor kiértünk az utcából, megláttuk a stadiont, ahol hamarosan kezdődött a One Direction koncert. A stadion hatalmas volt! Lizával csak ott álltunk, meg sem tudtunk szólalni. Nagyon-nagyon sok rajongó várakozott az épület előtt, énekeltek, sikítoztak. Hihetetlen.
- De jó lenne elmenni erre a koncertre.. -szólalt meg elképedve Liza. Eléggé meglepett, hogy ezt mondja, egy ilyen mondatot nem tőle vártam.
- Én is szívesen elmennék. Elképesztő, mennyi rajongójuk van! - elkezdtem álmodozni, hogy milyen lehet a koncerten. Eléggé meglepődtem magamon, mert nem vagyok Directioner, de most előjött belőlem a fangirl.
- Nézd, ott egy kávézó! Menjünk be. - szólt Liza. A stadiontól nem messze ott volt egy nagyon aranyos és hangulatos kávézó. Odaültünk és vártuk a pincért, közben beszélgettünk. A barátnőm egy váratlan kérdést tett fel:
- Ha járhatnál valakivel a One Direction-ből, ki lenne az?
- Hmm, talán Louis. De neki van barátnője, nem? - kérdeztem vissza.
- Aha, van.
- És te kit választanál? - kíváncsi voltam, ő mit mond.
- Liam! Nagyon aranyos. - mondta mosolyogva. Ezt megbeszéltük.
Odajött hozzánk a pincér felvenni a rendelést:
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte a fiú mosolyogva. Nagyon szimpatikus volt.
- Szia! Kérünk 1 vanília és 1 eper shake-et. - vágta rá Liza magabiztosan.
- Oké, mindjárt hozom. -nézett a fiú Lizára. Az én véleményemre kíváncsi azért valaki?! Úgy látom nem.
Elég furán nézhettem Lizára, aki a srác után nézve mosolygott és mikor észere vette, hogy nézem, rám kérdezett:
- Mi a baj?
- Mi a véleményed a fiúról? - ami mindig bejön: kérdésre kérdést.
- Aranyos, jóképű. -mosolygott rám. Én komolyan nem értem ezt a lányt. Oké, szerelmi bánata van/volt, és a repülőn megismerte a francia fiút, most meg már a pincérrel foglalkozik.
- Bejön? - kérdeztem kíváncsian.
- Lehet... - válaszolt elkalandozva. Tehát bejön neki.
- És mi van Victorral?
- Jajj, Vivi, ne legyél már ilyen! Most csak azt mondtam, hogy kedves a pincér srác. És akkor mi van? - hazudott! Engem ne nézzen hülyének.. "Kedves a pincér" ugye? Hagyjuk már...
- Nekem elmondhatod az igazat. - próbáltam küldeni felé egy biztató mosolyt.
- Hát, jó. Fogjuk rá, hogy bejön.. - nem nézett a szemebe.
- Itt a 2 shake. Neked a vanília - mosolygott Lizára - neked pedig az epres.- tette le elém. Én nem kaptam mosolyt. Mindegy.
- Köszönöm, Leonardo. - mondta neki Liza mosolyogva. A nevét gondolom a névtáblájáról tudja..
- Szívesen ... - nézett olyan "mondd meg hogy hívnak" stílusban.
- Liza. - nyújtott neki kezet. Leonardo mosolyogva viszonozta a kézfogást, én meg közbe megittam az eper shake-em.
- Kérek még egy shake-et. - mondtam Leonardonak.
- Mindjárt hozom. - mosolygott. Hmm, mindig mosolyog.
- Nem kéred el a számát? - kérdeztem Lizától.
- Majd később... - mosolygott magabiztosan. Teljesen levehető, hogy Lizának bejön Leonardo és Leonardonak is bejön Liza. De közben még ott van a francia is, Victor és Victornak nagyon tetszik Liza. De ahogy láttam Liza is így érez Victor iránt. De most itt van Leonardo. Oké, nekem ez már sok, én belekeveredtem.
A srác kihozta nekem az újabb italt és elkezdett kérdezősködni:
- A koncertre jöttetek?
- Jó lenne. - csúszott ki a számon.
- Nem. Nyaralunk, de szívesen elmentünk volna a koncertre. - válaszolt kedvesen a barátnőm.
- Elfogytak a jegyek, mi? - kérdezte a srác.
- Igen... Akartunk volna menni, de mikor megtudtuk, hogy jövünk Veronába, addigra már nem volt jegy.
- Hát, ezek a rajongók nagyon fanatikusak. Vannak, akik már 1 hete itt vannak a stadion előtt. - mutatott az épület felé.
- Az biztos, hogy rengetegen imádják őket.
- Ezek szerint ti is rajongók vagytok? - mosolygott Leonardo. Liza rám nézett olyan 'mondjak már valamit stílusban'.
- Nem vagyunk olyan megszállottak, de egész jó a zenéjük és nagyon aranyos srácok! - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
Leonardo elgondolkozott, majd hirtelen megszólalt:
- Be akartok jutni a koncertre?
- Elmennénk, de már nincs rá lehetőség. - mondta furcsán Liza. A fiú leült velünk szembe, mintha csak valami bizalmasat akarna mondani és elkezdte:
- A bátyám a koncerten dolgozik mint hangtechnikus. Be tudlak juttatni titeket! - OMG ezt nem hiszem el! Úgy megörültem neki!
- Ez fantasztikus! - mondtuk egyszerre Lizával. - És hogy? Vagyis érted.. Mikor? - kérdeztem.
- Amikor akarjátok.. Gondolom csak a 1D-re vagytok kíváncsiak. De ha akartok menni már az előzenekar fellépésére is, akkor már most indulhatunk.
- Nem, csak a 1D érdekel. - válaszolt helyettem is Liza.
- Oké, akkor találkozzunk itt fél 9-kor! -jelentette ki Leonardo.
- Itt leszünk! - mondtuk csillogó szemekkel. Mindkettőnket elkapott ez a fangirl dolog. Nem számítottam rá...
Liza megadta a számát Leonak - mondta, hogy hívjuk így- és elindultunk a szállásra.
- Ez olyan hihetetlen! - mondtam elképedve. Eszembe jutott, hogy több 1000 Directioner azon szomorkodik, hogy a banda nem megy az ő országukba, mi meg csak simán bejutunk - jegy nélkül (!) -... És itt eszembe jutott, hogy mi konkrétan be akarunk surranni egy koncertre! Nem, ez nem jó így. Elkapott a bűntudat.
- Liza, mi most jegy nélkül fogunk bemenni erre a koncertre?
- Hát, igen... - mondta kicsit féléken. Benne is tudatosult, hogy ezt nem kéne. - De figyelj! Ez egyszeri lehetőség. Gondolj bele: szerintem azt is elintézi Leo tesója, hogy találkozzunk velük! Nem lenne jó? - nézett rám bizakodva.
- Igazad van. Ez egyszeri alkalom, nem hagyjuk csak úgy elsétálni. - ezt kimondva rájöttem, hogy nagyon rossz a hasonlat.
Otthon átöltöztünk, hajat mostunk, sminkeltünk.
Liza ruhája:
Vivi ruhája:
Eléggé elszaladt az idő a sminkeléssel, az óra már 20:15-öt mutatott, ezért elindultunk a kávézóhoz.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket.
Elfordítottam a fejem és megláttam, hogy a stadion előtt rengetegen állnak. Talán ők is csak a 1D-re kíváncsiak, ezért csak most jöttek.
- Indulhatunk? -kérdezte izgatottan Liza.
- Persze. - válaszoltam vidáman.
Mivel közel volt a stadion, 5 perc alatt odaértünk, de mi nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy ilyen hátsó-ajtó szerűségen, ahol egy férfi várt minket. Ő volt Leo bátyja, Mario. Egy folyosón mentünk végig és mikor egy ajtóhoz mentünk Marion beengedett minket. A stadionban rengetegen voltak és a rengeteget még szorozd meg öttel. Bámulatos volt, ahogy a sok telefonfény világított, a sok rajongó sikítozott. Tipikus koncert hangulat.
- Tessék, ezt tegyétek a nyakatokba. - nyomott a kezünkbe 2 VIP jegyet!
Átvágtunk a tömegen, hogy bemehessünk a szektorunkba. Nagyon közel volt a színpadhoz, jól lehetett mindent látni.
A koncert az Up All Night-al kezdődött, aztán jöttek össze vissza számok az Up All Night és a Take Me Home CD-ről is. Nagyon sok számukat végigénekeltük, de amit nem ismertünk annyira, annak is tudtuk a refrénjét. Az utolsó dal a What Makes You Beautiful volt, ami Liza nagy kedvence. A fiúk hatalmas show-t csináltak! Ami nagyon tetszett, az az, hogy a számok között a rajongókhoz szóltak, viccelődtek, hülyéskedtek. Ami még nagyon azt mutatja, hogy ők nem csak egy sablon fiúcsapat, az az, hogy nincs betanult koeográfia, nagyon természetes az egész. Nagyon megszerettem őket! Lizával próbáltunk kijutni a tömegből, mert Leo írt neki egy SMS-t, hogy az ajtónál vár minket, és utána megyünk találkozni a srácokkal.
- Nekem nagyon-nagyon tetszett a koncert!! - próbálta túlkiabálni a tömeget Liza. - Neked?
- Igen, nekem is nagyon. Elképesztő volt!
- Úú, kíváncsi vagyok, milyenek élőben! - mondta izgatottan a barátnőm.
- Én is. - mosolyogtam rá.
Nagynehezen kijutottunk az ajtóhoz és egyből Leohoz mentünk. Eljött az ideje a találkozásnak.
Egy nagyon hosszú folyosón mentünk végig. A folyosó végén egy ajtó volt, ami előtt 2 biztonsági őr állt. Az ajtón volt egy kis tábla, amin az volt olvasható, hogy Meet & Greet. A biztonságiaknak felmutattuk a VIP jegyünket és ők beengedtek minket a szobába.
Mikor beléptem, először Harry göndör fürtjeit láttam meg.
- Sziasztok! - mosolygott és jött oda hozzánk. Megölelt minket, adott 2 puszit, bemutatkoztunk és tovább adott minket a többieknek.
Mindenki megölelt minket és adtak 2-2 puszit, kivéve Niall-t, mert ő éppen kiment mosdóba, de azt mondták a fiúk, hogy mindjárt jön.
- Na és hogy tetszett a koncert? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Huh, nagyon-nagyon jó volt! Imádtam. - válaszoltam jókedvűen.
- Neked is tetszett, Liza? - kérdezte Louis.
- Húú, nagyon! Annyira jók vagytok! - válaszolt a barátnőm.
- Most voltatok először koncerten? - kérdezte Harry.
- Igen, mert nálunk még nem volt..
- Honnan jöttetek? - kapcsolódott Liam is a beszélgetésünkbe.
- Magyarországról. - mondtuk egyszerre.
- A papámmal már voltam ott. Nagyon jó hely. - mondta büszkén Louis.
- Hogy emlékezhetsz rá, még fiatal voltál... - mondta elgondolkozva Zayn.
- Emlékszem rá és kész. - mondta Louis 'sértődötten'.
Kinyílt az ajtó és Niall lépett be a szobába. Épp odafordítottam a fejem és mikor meglátott, elmosolyodott. Mikor megláttam, a szívem a torkomba ugrott... Valami megfogott benne!
- Hello lányok! - köszönt Niall.
- Szia. - válaszoltam kissé félénken, de próbáltam magamnak magabiztosnak mutatni. Megölelt, bemutatkoztam neki és adott 2 puszit az arcomra. Megfordult velem a világ! Ez valami hihetetlen érzés. Hisz nem is ismerem. Eléggé elgondolkoztam, mikor Liza megbökött.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Jaa, igen, persze. - válaszoltam hirtelen. Nem voltam elég meggyőző, mert Liza csak összeráncolta a szemöldökét.
- Naa, lányok, csinálunk egy képet? - mosolygott Hazza.
- Igen, megyünk. - válaszolt Liza.
- Niall téged néz. - súgta a fülembe a barátnőm, miközben mentünk egy fal elé, ahol készítik a képeket.
Odafordultam, Niall elmosolyodott, én meg elpirultam és gyorsan visszafordultam.
Beálltunk a fal elé, én Niall és Louis közé álltam, Liza pedig Harry és Liam közé.
Nagyon jó kép lett!
- Csináljunk még képeket. - szólalt meg Niall.
- Okéé. Ez jó ötlet. - mondta Louis bólogatva.
- Niall, térdelj le Vivi elé, mintha meg akarnád kérni a kezét! - mondta nevetve Harry. Én csak zavartan ránéztem Niall-re, aki biztatóan mosolygott és letérdelt elém. Hát, kicsit sem volt kellemetlen... Liza kezét Liam "kérte meg" aminek a barátnőm nagyon örült. Igen, én is örültem, hogy Niall Horan "megkérte a kezem", de elég kellemetlen moment volt.
Utána lett gy olyan képünk is, amin Zayn és Louis felemelnek (?). Ez Louis ötlete volt. Igazából ez is nagyon jó kép lett!
Nagyon sokat beszélgettünk a srácokkal, nagyon kedvesek és viccesek. Igazán megkedveltem őket!
- Lányok, mostmár mennetek kellene, a fiúknak pihenni kell. - nyitott be az ajtón egy biztonsági őr.
- Nem! Ők nem mennek sehova! - szólt Harry.
- Harry, megértjük, hogy pihennetek kell, 2 nap múlva mentek Rómába. - mondta Liza.
- Jaj, ugyan már! Nem vagyunk fáradtak. - szállt a vitába Zayn is.
- De srácok, Paul mondta, hogy pihennetek kell. - erősködött tovább a biztonsági.
- Engem nem érdekel Paul! - kontrázott Louis.
- Jólvan, ezt mondd meg Paulnak.. - mondta biztonsági és elment Paul-ért.
- Persze, hívd csak ide! Nagyon félünk tőle. - kiabált utána Louis, mire elkezdtünk mindannyian nevetni.
Niall odajött hozzám, leült mellém és mondta hogy:
- Nincs kedved elmenni valahová? - kérdezte csillogó szemmel. A gyönyörű kék szemei! Úristen, először szóhoz sem jutottam. Niall Horan velem akar vacsorázni! Ez hihetetlen.
- O-oké menjünk. - mondtam bátortalanul.
- Srácok, nincs kedvetek vacsorázni? - szólt a többiekhez. Ja, értem. Akkor nem velem akar vacsorázni, hanem az egész bandával. Hát jó.
- Fiúk, nekem ne merjetek ellent mondani! - kiabált Paul a folyosóról.
- Na menjünk innen! - szólt Zayn és mindannyian kimentünk egy másik ajtón. Végigfutottunk egy nagyon hosszú folyosón, majd kiléptünk az utcára. Hát Paul, a 1D-t sem tudod mindig fegyelmezni.
- Vivi, én ezt nem hiszem el! - mondta Liza.
- Én sem! 5 órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy velük szökünk meg éjjel vacsorázni. Várjunk csak.
- Fiúk, konkrétan hová akarunk menni éjjel?
- Hát ez jó kérdés. - nevetgélt Liam. - Niall, hova megyünk? Te minden éttermet/gyorsbüfét ismersz a világon. - kérdezte Niallt, mire mindenki felnevetett.
- McDonald's-ba. - válaszolta egyszerűen Niall. Igen, ez tök logikus, mert éjjel már csak a Meki van nyitva.
Az utat végigröhögtük, nagyon jól elvoltunk velük!
Niall hátranézett és mikor meglátott engem, megállt és megvárta, hogy odaérjek mellé. Mindenki előttünk volt, csak ketten voltunk hátul.
- Arra számítottál, hogy ketten megyünk vacsorázni? - kérdezte pimaszul Niall. Erre ráérzett...
- Dehogy. Mégis miért jönnél el velem vacsorázni? - próbáltam leplezni az igazságot.
Niall nem válaszolt, némán mentünk egymás mellett, amíg a többiek hangosan röhögve mentek előttünk.
Próbáltam megtörni a csendet, ezért megkérdeztem, hogy:
- Messze van még a Meki? Már a fél várost bejártuk.
- Nyugi, már mindjárt ott vagyunk.- mondta Niall mosolyogva. Ez a mosoly megöl engem! - Éhes vagy már?
- Kicsit.. - vallottam be. Igazából nagyon éhes voltam, de nem akartam mondani. Úgyse érdekelné, csak illendőségből kérdezte.
Innentől nem szóltunk semmit, de Niall nem hagyott egyedül, végig ott sétált mellettem. Innen már tényleg nem volt messze a gyorsétterem, már csak egy utcán kellett végigmenni és ott is voltunk végre. Szerintem ennek én örültem a legjobban.
Ez ilyen folytatásos rész, mert itt csak egyszerűen lezártam a történetet.
Légyszi kommenteljetek, nagyon sokat jelentene!
Köszönöm <3
- Liza, kelj f.. Liza!- kiabáltam neki, mert nem volt az ágyában.
- Mivan? - nézett ki a fürdőből. Úgy látom 'csodálatos' napja van. Örülök neki, egy élmény lesz a repülőút...
- Semmi, csak kérdeztem hol vagy. - válaszul csak egy szemforgatást kaptam.
Most komolyan haragszik rám?! De semmit nem csináltam, csak aggódok miatta. Megpróbálok békülni, de szerintem nem sokra megyek..
- Figyelj, elmondod mit tettem, amiért mérges vagy? - kérdeztem normálisan, mikor kijött a fürdőből.
- Nincs semmi bajom. - jelentette ki határozottan. Aha, ismerlek már. Kit akar átverni?
- Jó, akkor azt mondd, miért vagy ideges.
- Mert nem értem, hogy anyunak miért kellett mondanod a jegyeimet. - fakadt ki. Tudtam, hogy ezzel kapcsolatos.
- De anyukádnak nem tűnt fel semmi. Tök nyugodtan kezelte az egészet és nem sejti, hogy rosszul állsz. Vagy kitudja, hogy állsz? Mert nekem nincs közöm hozzá. - csúszott ki a számon. Ezt nem akartam.
Liza néhány pillanatig hallgatott, ami nála elég ritka, mert mindig visszaszól valami durvábbat, de most semmi. Végül megszólalt:
- Figyelj, én anyáéknak azért nem mondtam, hogy nem állok 3-asra, mert akkor ugrott volna a londoni nyaralás, de szerintem elküldtek volna helyettem valakit veled Veronába. Inkább addig nem mondtam, amíg nem javítok és akkor utána már azt sem kell tudniuk, hogy rosszul álltam.
Nem értem Liza logikáját. Sokkal könnyebb lenne, ha elmondta volna a szüleinek, hogy mi a helyzet, de neem, ő inkább hallgat és magában próbálja kitalálni, hogy mit csináljon..
- De szerintem megértették volna és próbáltak volna segíteni pl. magántanárt szerveztek volna be neked. De én is mondtam már neked elég sokszor, hogy szívesen segítek, de te sose fogadtad el. - próbáltam vele nyugodtan beszélni, vigasztalni, meg minden, de elég nehezen ment azzal a tudattal, hogy lehet nem jöhet Londonba, ha ez az egész kiderül. Valamit ki kellett találnunk.
De nem most, mert még sehogy nem állunk a készülődéssel, pedig mindjárt a reptéren kell lennünk!
Elég gyorsan elkészültünk, anyuék kivittek minket a reptérre és ott maradtak még egy kicsit velünk. Igazán mehettek volna, persze ilyenkor nem fontos a munka, ilyenkor nincs dolguk, ilyenkor ráérnek. Áh, mind egy.
Anyuval beszéltünk, aki éppen a szokásos 'Vigyázz magadra!' 'Ne beszélj idegenekkel..' listáját ismertette, mikor megcsörrent apu telefonja. Nem is tudtam, hogy One Direction /One Way Or Another/ a csengőhangja. Ez meglepett! A lényeg, hogy apát a munkahelyéről keresték, hogy jó lenne, ha ma előbb bemenne, így elkezdtünk búcsúzkodni:
- Lányok, vigyázzatok magatokra! - mondta anyu felszólítóan.
- Oké anya, minden rendben lesz. - bólogattam.
- Figyeljetek egymásra és hívjatok, ha leszállt a gép. - tette hozzá apu.
- Nyugi, minden rendben lesz. - mondta Liza.
- Jólvan. - válaszolt apu mosolyogva.
Megöleltük egymást, ők jó utat kívántak és elmentek.
Kicsit feszült volt a hangulat, mert egyikőnk sem kezdett el beszélgetni, ezért elkezdtem gondolkozni, ábrándozni, álmodozni.. Csak a szokásos.
- Elmegyek innit venni, kérsz valamit? - szólalt meg Liza.
- Hmm, hozz légyszi egy kólát. - válaszoltam, mire ő bólintott egyet.
Odafordultam abba az irányba, amerre Liza ment és még láttam ahogy bemegy a boltba. Elgondolkoztam, hogy elég rossz lehetett neki, hogy a szülei nem is jöttek ki a reptérre. Igen, elég sokat dolgoznak ezért Liza rendszeresen van egyedül otthon. Még sose mondta, az nem rá vallana, de én látom rajta, hogy megviseli. A szülei most is igazán kijöhettek volna vele.. Tényleg, nagyon rendesek vele, próbálnak neki mindent megadni, de az mit ér, ha szinte egyedül nőtt fel? Nem irigylem az ilyen emberek helyzetét..
A gondolataimból egy hang zökkentett ki:
'Kérjük a veronai járat utasait, hogy poggyászaikat adják le és készülődjenek a beszálláshoz! A gép 45 perc múlva indul.'
Gyorsan benéztem a boltba és a pénztárnál Lizát láttam, aki épp fizetett és már szaladt is ki a boltból.
- Tessék itt van.- nyomta a kezembe a Coca-Colát.
- Köszi. Siessünk!
* A repülőn*
10 perc múlva indul a gép. A csomagokkal semmi baj nem volt, felszálltunk a gépre és elég jó helyet kaptunk. De szerintem egy repülőgépen mindegyik hely jónak számít, de én szeretek megjegyezni ilyen dolgokat. Szóval jó helyünk volt, leültünk Lizával, akivel közben oldódott a feszültség. Úgy látom rajta, hogy mostmár nem rajtam fogja kitölteni a mérgét és idegességét.
Éppen valami 'fontos' dolgot beszéltünk, amikor leült Liza mellé egy srác, mivel én ültem az ablaknál. A srác olyan 19 éves lehetett, sportos alkata volt, elég magas volt, barna haj, kék szem, szép mosoly... Hmm, el kell ismerni, elég helyes volt. És ahogy láttam, Lizának sem volt más véleménye. A srác köszönt egy laza 'Sziasztok'ot, és elővett valami magazint. Ahogy hallottam a köszönését, elég jól kivehető volt a francia akcentus. Dejóó, egy francia sráccal utazunk, aki még helyes is. De ez inkább a legjobb barátnőmnek kedvez, aki éppen szerelmi bánatát éli.
Liza csak nézte a fiút, de nem szólt semmit. Tudtam, hogy tennem kell valamit.
- Tudom, hogy váratlan a kérdés, de észrevettem az akcentusod, és úgy gondolom francia vagy, ugye? -szólaltam meg hirtelen. A fiú elmosolyodott és válaszolt:
- Mindenki ezt gondolja, de igazából csak apukám francia. A szüleim elváltak, anyum itt él Magyarországon, apukám pedig Franciaországban.
- Jaa, értem.- mosolyogtam rá. Liza nem kapcsolt, ezért megböktem és ránéztem olyan 'mondj már valamit' stílusban.
- És most apukádtól jössz? - kérdezte Liza a fiútól.
- Igen, jó a megérzésed. -nevetett a srác.- Most jöttem Párizsból. Itthon voltam másfél hétig és most megyek egy haveromhoz Olaszországba olyan nyaralás félére.
- Óó, az nagyon jó. Világjáró vagy. Legalább is Európa-járó. -nézett csillogó szemmel Liza. Szereti az ilyen utazásos dolgokat.
- Igen, valami olyasmi. - mondta mosolyogva a fiú.
- Victor vagyok. -nyújtott kezet a fiú Lizának.
- Liza.- mondta jókedvűen a barátnőm.
- Én pedig Vivien.- szóltam bele a beszélgetésükbe. Victor viszonozta a kézfogásom, utána pedig kinyitottam egy magazint és el kezdtem olvasni. Közbe persze figyeltem a beszélgetésüket, mert ha Liza elakad, akkor csak én tudok segíteni neki. Megtudhattuk, hogy Victor nagyon szereti a kutyákat és úgy általában az állatokat, ezért állatorvos szeretne lenni, de az apja nem nagyon támogatja, így nagyon kevés időt töltenek együtt. Most kezdi majd az egyetemet Budapesten és már nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz. Azt is mesélte, hogy mennyire szereti Franciaországot és szívesen kiköltözne, de nem az apjához, de az anyukája egyedül nem engedné. Victor igazán sokat tud beszélni, még talán többet, mit Liza. Egymásra találtak, az biztos.
Nagyon jól megvoltak. Telefonszámot cseréltek! Ennek nagyon örültem, és úgy láttam Liza is nagyon boldog.
Elérkezett a leszállás ideje de ők már azt is megbeszélték, hogy mikor találkozzanak. Gyorsan mennek a dolgok. A csomagunkat elég hamar megtaláltuk, arra nem kellett sokat várni, de közbe Victor is jött velünk. Mikor kijöttünk a várótérbe, Victor megszólalt, hogy:
- Vivi, kérhetek valamit?
- Persze, mi az? - kérdeztem meglepődve.
- Lefényképezel Lizával? - kérdezte félénken és elpirulva. Oh, de aranyos!
- Persze! - mondtam vidáman. Annyira örültem neki!
Lefényképeztem őket és ahogy néztem a képet -ami szerintem nagyon jó kép lett- láttam, hogy nagyon összeillenek! A sportos barna srác és a szőke csinos lány. Jó volt rájuk nézni.
- Oh, dejó kép lett. - mondta Liza csodálkozva. Szerintem neki is feltűnt, hogy összeillenek.
- Igen, tényleg. Köszönöm, Vivi! -mondta mosolyogva a fiú. Rámosolyogtam én is, aztán odafordult Lizához és megölelte(!) aztán megpuszilta a homlokát(!!!!). Liza annyira felszabadult és boldog volt. Hát, úgy látszik , egy repülőút is elég, hogy valaki ennyit változzon.
Kiérve a reptérről beültünk egy taxiba, én bediktáltam a címet, mert Liza csak maga elé bámulva mosolygott. Elmosolyodtam és eszembe jutott valaki.
"Most értünk ki a reptérről, már megyünk a szállásra. Remélem minden rendben. Hiányzol. xxx <3" írtam meg az üzenetet Gergőnek. Anyuéknak is írtam egy sms-t aztán kikapcsoltam a telefonom. Nem érdekelt, hogy ki akar írni/hívni. Majd elolvasom, ha hazaértünk. Ez most egy nyaralás és nem Gergővel akarok foglalkozni végig. Ennyi.
Elég gyorsan odaértünk a szállásra, ami nagyon jó volt! Szép, tiszta rendezett. Ezt jól kifogtuk, mert általában az ilyen olcsó szállások, ömm, hogy is mondjam: nem így néznek ki. Bepakoltunk, elrendezkedtünk és elindultunk felfedezni a környéket.
Egy keskeny utcából kiérve ez a látvány fogadott minket:
Nagyon sokan vannak Veronában és főleg tinilányok. Gondolom a koncert miatt jöttek. Hmm, jó lenne elmenni.. A gondolataimból Liza zökkentett ki.
- Vivi, nincs kedved elmenni vásárolni, utána pedig beülni egy kávézóba?
- Oké, induljunk! -egyeztem bele.
Elindultunk Verona utcáin, nézelődtünk, fényképeztünk. Elmentünk a boltok előtt, de nem mentünk be egyikbe sem.. Nem volt nagyon kedvünk a vásárláshoz. Nem nagyon ismertük a várost, így az egészet be akartuk járni. Nagyon sokat sétáltunk, már 7 óra körül járt az idő, és már elég sötét volt. Éppen egy utca végén jártunk, amikor nagy hangzavart hallottunk. Mikor kiértünk az utcából, megláttuk a stadiont, ahol hamarosan kezdődött a One Direction koncert. A stadion hatalmas volt! Lizával csak ott álltunk, meg sem tudtunk szólalni. Nagyon-nagyon sok rajongó várakozott az épület előtt, énekeltek, sikítoztak. Hihetetlen.
- De jó lenne elmenni erre a koncertre.. -szólalt meg elképedve Liza. Eléggé meglepett, hogy ezt mondja, egy ilyen mondatot nem tőle vártam.
- Én is szívesen elmennék. Elképesztő, mennyi rajongójuk van! - elkezdtem álmodozni, hogy milyen lehet a koncerten. Eléggé meglepődtem magamon, mert nem vagyok Directioner, de most előjött belőlem a fangirl.
- Nézd, ott egy kávézó! Menjünk be. - szólt Liza. A stadiontól nem messze ott volt egy nagyon aranyos és hangulatos kávézó. Odaültünk és vártuk a pincért, közben beszélgettünk. A barátnőm egy váratlan kérdést tett fel:
- Ha járhatnál valakivel a One Direction-ből, ki lenne az?
- Hmm, talán Louis. De neki van barátnője, nem? - kérdeztem vissza.
- Aha, van.
- És te kit választanál? - kíváncsi voltam, ő mit mond.
- Liam! Nagyon aranyos. - mondta mosolyogva. Ezt megbeszéltük.
Odajött hozzánk a pincér felvenni a rendelést:
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte a fiú mosolyogva. Nagyon szimpatikus volt.
- Szia! Kérünk 1 vanília és 1 eper shake-et. - vágta rá Liza magabiztosan.
- Oké, mindjárt hozom. -nézett a fiú Lizára. Az én véleményemre kíváncsi azért valaki?! Úgy látom nem.
Elég furán nézhettem Lizára, aki a srác után nézve mosolygott és mikor észere vette, hogy nézem, rám kérdezett:
- Mi a baj?
- Mi a véleményed a fiúról? - ami mindig bejön: kérdésre kérdést.
- Aranyos, jóképű. -mosolygott rám. Én komolyan nem értem ezt a lányt. Oké, szerelmi bánata van/volt, és a repülőn megismerte a francia fiút, most meg már a pincérrel foglalkozik.
- Bejön? - kérdeztem kíváncsian.
- Lehet... - válaszolt elkalandozva. Tehát bejön neki.
- És mi van Victorral?
- Jajj, Vivi, ne legyél már ilyen! Most csak azt mondtam, hogy kedves a pincér srác. És akkor mi van? - hazudott! Engem ne nézzen hülyének.. "Kedves a pincér" ugye? Hagyjuk már...
- Nekem elmondhatod az igazat. - próbáltam küldeni felé egy biztató mosolyt.
- Hát, jó. Fogjuk rá, hogy bejön.. - nem nézett a szemebe.
- Itt a 2 shake. Neked a vanília - mosolygott Lizára - neked pedig az epres.- tette le elém. Én nem kaptam mosolyt. Mindegy.
- Köszönöm, Leonardo. - mondta neki Liza mosolyogva. A nevét gondolom a névtáblájáról tudja..
- Szívesen ... - nézett olyan "mondd meg hogy hívnak" stílusban.
- Liza. - nyújtott neki kezet. Leonardo mosolyogva viszonozta a kézfogást, én meg közbe megittam az eper shake-em.
- Kérek még egy shake-et. - mondtam Leonardonak.
- Mindjárt hozom. - mosolygott. Hmm, mindig mosolyog.
- Nem kéred el a számát? - kérdeztem Lizától.
- Majd később... - mosolygott magabiztosan. Teljesen levehető, hogy Lizának bejön Leonardo és Leonardonak is bejön Liza. De közben még ott van a francia is, Victor és Victornak nagyon tetszik Liza. De ahogy láttam Liza is így érez Victor iránt. De most itt van Leonardo. Oké, nekem ez már sok, én belekeveredtem.
A srác kihozta nekem az újabb italt és elkezdett kérdezősködni:
- A koncertre jöttetek?
- Jó lenne. - csúszott ki a számon.
- Nem. Nyaralunk, de szívesen elmentünk volna a koncertre. - válaszolt kedvesen a barátnőm.
- Elfogytak a jegyek, mi? - kérdezte a srác.
- Igen... Akartunk volna menni, de mikor megtudtuk, hogy jövünk Veronába, addigra már nem volt jegy.
- Hát, ezek a rajongók nagyon fanatikusak. Vannak, akik már 1 hete itt vannak a stadion előtt. - mutatott az épület felé.
- Az biztos, hogy rengetegen imádják őket.
- Ezek szerint ti is rajongók vagytok? - mosolygott Leonardo. Liza rám nézett olyan 'mondjak már valamit stílusban'.
- Nem vagyunk olyan megszállottak, de egész jó a zenéjük és nagyon aranyos srácok! - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
Leonardo elgondolkozott, majd hirtelen megszólalt:
- Be akartok jutni a koncertre?
- Elmennénk, de már nincs rá lehetőség. - mondta furcsán Liza. A fiú leült velünk szembe, mintha csak valami bizalmasat akarna mondani és elkezdte:
- A bátyám a koncerten dolgozik mint hangtechnikus. Be tudlak juttatni titeket! - OMG ezt nem hiszem el! Úgy megörültem neki!
- Ez fantasztikus! - mondtuk egyszerre Lizával. - És hogy? Vagyis érted.. Mikor? - kérdeztem.
- Amikor akarjátok.. Gondolom csak a 1D-re vagytok kíváncsiak. De ha akartok menni már az előzenekar fellépésére is, akkor már most indulhatunk.
- Nem, csak a 1D érdekel. - válaszolt helyettem is Liza.
- Oké, akkor találkozzunk itt fél 9-kor! -jelentette ki Leonardo.
- Itt leszünk! - mondtuk csillogó szemekkel. Mindkettőnket elkapott ez a fangirl dolog. Nem számítottam rá...
Liza megadta a számát Leonak - mondta, hogy hívjuk így- és elindultunk a szállásra.
- Ez olyan hihetetlen! - mondtam elképedve. Eszembe jutott, hogy több 1000 Directioner azon szomorkodik, hogy a banda nem megy az ő országukba, mi meg csak simán bejutunk - jegy nélkül (!) -... És itt eszembe jutott, hogy mi konkrétan be akarunk surranni egy koncertre! Nem, ez nem jó így. Elkapott a bűntudat.
- Liza, mi most jegy nélkül fogunk bemenni erre a koncertre?
- Hát, igen... - mondta kicsit féléken. Benne is tudatosult, hogy ezt nem kéne. - De figyelj! Ez egyszeri lehetőség. Gondolj bele: szerintem azt is elintézi Leo tesója, hogy találkozzunk velük! Nem lenne jó? - nézett rám bizakodva.
- Igazad van. Ez egyszeri alkalom, nem hagyjuk csak úgy elsétálni. - ezt kimondva rájöttem, hogy nagyon rossz a hasonlat.
Otthon átöltöztünk, hajat mostunk, sminkeltünk.
Liza ruhája:
Vivi ruhája:
Eléggé elszaladt az idő a sminkeléssel, az óra már 20:15-öt mutatott, ezért elindultunk a kávézóhoz.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket.
Elfordítottam a fejem és megláttam, hogy a stadion előtt rengetegen állnak. Talán ők is csak a 1D-re kíváncsiak, ezért csak most jöttek.
- Indulhatunk? -kérdezte izgatottan Liza.
- Persze. - válaszoltam vidáman.
Mivel közel volt a stadion, 5 perc alatt odaértünk, de mi nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy ilyen hátsó-ajtó szerűségen, ahol egy férfi várt minket. Ő volt Leo bátyja, Mario. Egy folyosón mentünk végig és mikor egy ajtóhoz mentünk Marion beengedett minket. A stadionban rengetegen voltak és a rengeteget még szorozd meg öttel. Bámulatos volt, ahogy a sok telefonfény világított, a sok rajongó sikítozott. Tipikus koncert hangulat.
- Tessék, ezt tegyétek a nyakatokba. - nyomott a kezünkbe 2 VIP jegyet!
Átvágtunk a tömegen, hogy bemehessünk a szektorunkba. Nagyon közel volt a színpadhoz, jól lehetett mindent látni.
A koncert az Up All Night-al kezdődött, aztán jöttek össze vissza számok az Up All Night és a Take Me Home CD-ről is. Nagyon sok számukat végigénekeltük, de amit nem ismertünk annyira, annak is tudtuk a refrénjét. Az utolsó dal a What Makes You Beautiful volt, ami Liza nagy kedvence. A fiúk hatalmas show-t csináltak! Ami nagyon tetszett, az az, hogy a számok között a rajongókhoz szóltak, viccelődtek, hülyéskedtek. Ami még nagyon azt mutatja, hogy ők nem csak egy sablon fiúcsapat, az az, hogy nincs betanult koeográfia, nagyon természetes az egész. Nagyon megszerettem őket! Lizával próbáltunk kijutni a tömegből, mert Leo írt neki egy SMS-t, hogy az ajtónál vár minket, és utána megyünk találkozni a srácokkal.
- Nekem nagyon-nagyon tetszett a koncert!! - próbálta túlkiabálni a tömeget Liza. - Neked?
- Igen, nekem is nagyon. Elképesztő volt!
- Úú, kíváncsi vagyok, milyenek élőben! - mondta izgatottan a barátnőm.
- Én is. - mosolyogtam rá.
Nagynehezen kijutottunk az ajtóhoz és egyből Leohoz mentünk. Eljött az ideje a találkozásnak.
Egy nagyon hosszú folyosón mentünk végig. A folyosó végén egy ajtó volt, ami előtt 2 biztonsági őr állt. Az ajtón volt egy kis tábla, amin az volt olvasható, hogy Meet & Greet. A biztonságiaknak felmutattuk a VIP jegyünket és ők beengedtek minket a szobába.
Mikor beléptem, először Harry göndör fürtjeit láttam meg.
- Sziasztok! - mosolygott és jött oda hozzánk. Megölelt minket, adott 2 puszit, bemutatkoztunk és tovább adott minket a többieknek.
Mindenki megölelt minket és adtak 2-2 puszit, kivéve Niall-t, mert ő éppen kiment mosdóba, de azt mondták a fiúk, hogy mindjárt jön.
- Na és hogy tetszett a koncert? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Huh, nagyon-nagyon jó volt! Imádtam. - válaszoltam jókedvűen.
- Neked is tetszett, Liza? - kérdezte Louis.
- Húú, nagyon! Annyira jók vagytok! - válaszolt a barátnőm.
- Most voltatok először koncerten? - kérdezte Harry.
- Igen, mert nálunk még nem volt..
- Honnan jöttetek? - kapcsolódott Liam is a beszélgetésünkbe.
- Magyarországról. - mondtuk egyszerre.
- A papámmal már voltam ott. Nagyon jó hely. - mondta büszkén Louis.
- Hogy emlékezhetsz rá, még fiatal voltál... - mondta elgondolkozva Zayn.
- Emlékszem rá és kész. - mondta Louis 'sértődötten'.
Kinyílt az ajtó és Niall lépett be a szobába. Épp odafordítottam a fejem és mikor meglátott, elmosolyodott. Mikor megláttam, a szívem a torkomba ugrott... Valami megfogott benne!
- Hello lányok! - köszönt Niall.
- Szia. - válaszoltam kissé félénken, de próbáltam magamnak magabiztosnak mutatni. Megölelt, bemutatkoztam neki és adott 2 puszit az arcomra. Megfordult velem a világ! Ez valami hihetetlen érzés. Hisz nem is ismerem. Eléggé elgondolkoztam, mikor Liza megbökött.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Jaa, igen, persze. - válaszoltam hirtelen. Nem voltam elég meggyőző, mert Liza csak összeráncolta a szemöldökét.
- Naa, lányok, csinálunk egy képet? - mosolygott Hazza.
- Igen, megyünk. - válaszolt Liza.
- Niall téged néz. - súgta a fülembe a barátnőm, miközben mentünk egy fal elé, ahol készítik a képeket.
Odafordultam, Niall elmosolyodott, én meg elpirultam és gyorsan visszafordultam.
Beálltunk a fal elé, én Niall és Louis közé álltam, Liza pedig Harry és Liam közé.
Nagyon jó kép lett!
- Csináljunk még képeket. - szólalt meg Niall.
- Okéé. Ez jó ötlet. - mondta Louis bólogatva.
- Niall, térdelj le Vivi elé, mintha meg akarnád kérni a kezét! - mondta nevetve Harry. Én csak zavartan ránéztem Niall-re, aki biztatóan mosolygott és letérdelt elém. Hát, kicsit sem volt kellemetlen... Liza kezét Liam "kérte meg" aminek a barátnőm nagyon örült. Igen, én is örültem, hogy Niall Horan "megkérte a kezem", de elég kellemetlen moment volt.
Utána lett gy olyan képünk is, amin Zayn és Louis felemelnek (?). Ez Louis ötlete volt. Igazából ez is nagyon jó kép lett!
Nagyon sokat beszélgettünk a srácokkal, nagyon kedvesek és viccesek. Igazán megkedveltem őket!
- Lányok, mostmár mennetek kellene, a fiúknak pihenni kell. - nyitott be az ajtón egy biztonsági őr.
- Nem! Ők nem mennek sehova! - szólt Harry.
- Harry, megértjük, hogy pihennetek kell, 2 nap múlva mentek Rómába. - mondta Liza.
- Jaj, ugyan már! Nem vagyunk fáradtak. - szállt a vitába Zayn is.
- De srácok, Paul mondta, hogy pihennetek kell. - erősködött tovább a biztonsági.
- Engem nem érdekel Paul! - kontrázott Louis.
- Jólvan, ezt mondd meg Paulnak.. - mondta biztonsági és elment Paul-ért.
- Persze, hívd csak ide! Nagyon félünk tőle. - kiabált utána Louis, mire elkezdtünk mindannyian nevetni.
Niall odajött hozzám, leült mellém és mondta hogy:
- Nincs kedved elmenni valahová? - kérdezte csillogó szemmel. A gyönyörű kék szemei! Úristen, először szóhoz sem jutottam. Niall Horan velem akar vacsorázni! Ez hihetetlen.
- O-oké menjünk. - mondtam bátortalanul.
- Srácok, nincs kedvetek vacsorázni? - szólt a többiekhez. Ja, értem. Akkor nem velem akar vacsorázni, hanem az egész bandával. Hát jó.
- Fiúk, nekem ne merjetek ellent mondani! - kiabált Paul a folyosóról.
- Na menjünk innen! - szólt Zayn és mindannyian kimentünk egy másik ajtón. Végigfutottunk egy nagyon hosszú folyosón, majd kiléptünk az utcára. Hát Paul, a 1D-t sem tudod mindig fegyelmezni.
- Vivi, én ezt nem hiszem el! - mondta Liza.
- Én sem! 5 órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy velük szökünk meg éjjel vacsorázni. Várjunk csak.
- Fiúk, konkrétan hová akarunk menni éjjel?
- Hát ez jó kérdés. - nevetgélt Liam. - Niall, hova megyünk? Te minden éttermet/gyorsbüfét ismersz a világon. - kérdezte Niallt, mire mindenki felnevetett.
- McDonald's-ba. - válaszolta egyszerűen Niall. Igen, ez tök logikus, mert éjjel már csak a Meki van nyitva.
Az utat végigröhögtük, nagyon jól elvoltunk velük!
Niall hátranézett és mikor meglátott engem, megállt és megvárta, hogy odaérjek mellé. Mindenki előttünk volt, csak ketten voltunk hátul.
- Arra számítottál, hogy ketten megyünk vacsorázni? - kérdezte pimaszul Niall. Erre ráérzett...
- Dehogy. Mégis miért jönnél el velem vacsorázni? - próbáltam leplezni az igazságot.
Niall nem válaszolt, némán mentünk egymás mellett, amíg a többiek hangosan röhögve mentek előttünk.
Próbáltam megtörni a csendet, ezért megkérdeztem, hogy:
- Messze van még a Meki? Már a fél várost bejártuk.
- Nyugi, már mindjárt ott vagyunk.- mondta Niall mosolyogva. Ez a mosoly megöl engem! - Éhes vagy már?
- Kicsit.. - vallottam be. Igazából nagyon éhes voltam, de nem akartam mondani. Úgyse érdekelné, csak illendőségből kérdezte.
Innentől nem szóltunk semmit, de Niall nem hagyott egyedül, végig ott sétált mellettem. Innen már tényleg nem volt messze a gyorsétterem, már csak egy utcán kellett végigmenni és ott is voltunk végre. Szerintem ennek én örültem a legjobban.
Ez ilyen folytatásos rész, mert itt csak egyszerűen lezártam a történetet.
Légyszi kommenteljetek, nagyon sokat jelentene!
Köszönöm <3



uristen ez nagyon jo *--* imadom<3 gyorsan kovit!:)
VálaszTörlésJuuuujj, nagyon várom a kövi részt! Siess vele! *o* <33
VálaszTörlés