2013. augusztus 25., vasárnap

6. rész: ~ Wonderful night

Hii! Erről a részről azt szeretném mondani, hogy kárpótollak titeket az előző  félbeszakítása miatt :D Ez is egy hosszabb rész lett, remélem tetszeni fog. xxX

Tehát ott ültünk a Mekiben és a kiszolgáló csaj nagyon "cukika" volt Niallel, 100 wattos mosolyát "megcsodálhattuk" egy párszor. Egy élmény volt ott lenni.
- Jó étvágyat. - mondta, mikor letette elém a cheeseburgert olyan "remélem megfulladsz stílusban". Jó tudni, hogy utál egy ember, csak azért mert ő odavan Niallért és én egy társaságban vagyok vele. Ez nagyon logikus és érett gondolkodás.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - mosolyogtam rá erőltetetten. A csaj lenézett rám és elment. Épp elkaptam Niall pillantását, aki csak mosolygott. Imádom ezt a mosolyt! Főleg mikor én kapom.
A kajával elég gyorsan végeztünk, de még maradtunk beszélgetni. Ezekkel a srácokkal olyan jól elvagyok! Nagyon imádom őket! 
- Messze van a szállásotok? - kérdezte Liam.
- Nem annyira, miért? - kérdezett vissza Liza.
- Hívunk egy kocsit, hogy ne kelljen gyalogolnotok. - mondta Liam. Óó, de kedvesek! 
- Jaaj, köszönjük, aranyosak vagytok, de nem árt egy kis séta, főleg ha az ember éjjel 11-kor még sajtburgert eszik. - mondtam nevetve.
- Oké, ahogy gondoljátok. - válaszolt Liam nevetve.
Megcsörrent Louis telója, aki ijedt arccal monda hogy:
- Basszus, Paul hív!
Niall elkezdett röhögni, Harry csak nézte a telefont, Liam valami tervről magyarázott és Zayn pedig azt hajtogatta, hogy "Ne vedd fel! Meg ne próbáld! Neeee!"
- Srácok, nem okoskodni akarod, de szerintem vegyétek fel.. -próbáltam tippet adni. - Louis, hidd el, csak rosszabb lesz, ha kinyomod, utána úgyis hívja majd a többieket, aztán utána még lehet a rendőrséget is bevonja abba, hogy megkeressen titeket. - mondtam, mire felröhögtek. 
- Igaza van Vivinek, felveszem. 
Zayn "sértődötten" nézett rám, mert nem úgy lett, ahogy ő akarta. Mivel nem bírtam állni ezt a megjátszott tekintetet, odamentem hozzá és megöleltem.
- Bocsánat. -szabadkoztam egy értelmetlen dolog miatt. 
- Semmi baj - nevette el magát. - Ugye tudod, hogy nem is haragudtam? 
- Nee, tényleg? - játszottam a meglepettet, mire Zayn csak nevetett. 
Mikor mentem vissza a helyemre, azt vettem észre, hogy Niall engem néz. Mire ez feltűnt nekem, elfordította a fejét. Engem nézett, miközben megöleltem Zayn-t? Felkaptam a fejem, mert azt vettem észre, hogy valaki hevesen magyaráz - a telefonon keresztül kihangosítva - és alig lehet érteni mit mond, mert olyan gyorsan beszél, hogy szinte egybefolynak a mondatai.
- Azonnal gyertek vissza a stadionhoz, nem érdekel kivel, vagytok és az sem, hogy hol vagytok! Pihennetek kell, értsétek meg! - mondta felszólítóan Paul.
- Aha, persze. - mondták röhögve.
- Fiúk, nem viccelek! - idegeskedett Paul. Hmm, nem értem, hogy bírja öt 20 év körüli fiúval, akik nem úgy gondolkoznak, mint általában a 20 év körüliek: ők nem menőznek, nem nagyképűek, nem beképzeltek, hanem nagyon közvetlenek, mindig megnevettetnek, imádnivalóak és olyanok, mint a gyerekek: nem fogadnak szót. Le a kalappal Paul türelmessége miatt!
- Jó, megyünk már, negyed óra. - kezdett alkudozni Harry.
- 5 perc. - jött a válasz.
- 10 perc és kész! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Niall.
- Arghh! - "mondta" Paul és kinyomta a mobilt.
A fiúk elkezdtek röhögni. Hogy min, az szerintem számukra is rejtély,de mivel mindenki nevetett, mi is elkezdtük Lizával. Az embernek legyen jó kedve, nem?!
- Na, csajok mostmár tényleg mennünk kell. - kezdett Zayn búcsúzkodni. - De előbb kérjük a telefonotokat!
- Tessék. -adtam a kezébe a telómat összeráncolt szemöldökkel, majd Liza is hasonlóképpen tett.
Zayn beírta a számát az enyémbe és Lizáéba is, majd mosolyogva visszaadta a készülékeket.
- Én is megadooom! - kiabálta Louis.
- Utána én jövök! - mondta erőteljesen Harry.
- Aztán pedig én. - szállt be a beszélgetésbe Liam.
A srácok sorra beírogatták a számukat és én is elkértem a számaikat és végül Niall is elkérte a mobilom:
- Szabad lesz? - kérdezte a telefonra mutatva.
- Persze.- válaszoltam hűvösen.
Niall mosolyogva megrázta a fejét, majd beírta a számát. Ugyanezt megcsinálta Lizával is, végül én kértem el tőle a telót és beírtam a számom.
- Huh, mostmár tényleg megyünk, mert Paul idegösszeomlást kap. - mondta nevetve Louis.
- Jó lenne még találkozni veletek valamikor! - mondta lelkesen Liam.
- Igen, ez jó ötlet! - mondtuk.
- Még holnap délutánig a városban leszünk, de utána Rómában lesz koncert. - tudatta Harry a programjukat.
- Tudjátok mit, holnap reggel felhívunk vagy írunk egy sms-t, jó? - mondta Niall.
- Oké, akkor üzenjetek! - válaszolta Liza.
- Sziasztok lányok! - mondta Zayn és sorra megöleltek minket. Mikor Niall-höz értem, súgott valamit a fülembe:
- Nem bánnám, ha ma nem aludnál.
- Micsoda? - kérdeztem meglepettem, mire ő csak mosolyogva kacsintott egyet, majd elköszönt.
- Majd beszélünk! - kiabálta Harry az ajtóból és elmentek. Én csak ott álltam és néztem utánuk, mellettem Liza pedig izgatottan szedte össze a gondolatait, mert akart valamit mondani... 
- Megyünk? - szólaltam meg.
- Aha. - jött a válasz. 
Kiléptünk a Mekiből és elindultunk a szállásunkra. Némán sétáltunk egymás mellett, ezt az estét elég nehéz volt feldolgozni. One Direction, Niall, Louis, Zayn, Harry és Liam... Wow. Ott voltunk a koncerten, utána egy egész estét velük töltöttünk és holnap találkozni akarnak velünk!! Hihetetlen. Ott van a számuk a telómban és ők is megkapták az enyémet. Olyan gyorsan történt minden. Az gyorskajázdában beszélgettünk, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, olyanok voltunk, mint akik már kiskoruk óta ismerik egymást. Aztán mikor menniük kellett, sorra megöleltek és Niall a fülebe súgta, hogy  "ne aludjak". Ez mégis mit jelent?! Nem értem. Hmm, majd holnap elmagyarázza... 
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám bizakodva a barátnőm. 
- Igen.
- Mit mondott Niall, mikor megölelt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, hogy nem bánná, ha ma nem aludnék.. - válaszoltam elpirulva.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte elgondolkozva.
- Nem, tudom,egész végig ezen gondolkoztam. Ahh... - fakadtam ki. 
- Nyugi! - ölelt át.

* A szálláson *

- Szerinted ki a legkedvesebb a 1D-ből? -tettem fel a kérdést.
- Igazából mindegyikőjüket nagyon bírom. De ha választani kéne.. Hmm, még mindig Liam. - mondta egy kis gondolkodás után a barátnőm. - És neked?
- Mindenki. - válaszoltam röviden.
- Amúgy te nem vagy álmos? - kérdezte Liza ásítva. Igazából már hajnali fél kettő van, de mind egy.
- Nem nagyon. Inkább fáradt vagyok.
- Na, én léptem aludni. - mondta.
- Én is megyek inkább. Holnap, vagyis ma olyan leszek mint egy zombi. - válaszoltam grimaszolva.
- Haha, jóéjt. - mondta nevetve.
- Neked is. - néztem rá mosolyogva.



Már éppen tök kényelmesen feküdtem az ágyamban, mikor a telefonom jelezte, hogy SMS-t kaptam. Próbáltam megnézni, de a telefonom fénye elvakított. Éljen a hajnali 2 órás telefonozás...
"Ébren vagy még?" - olvastam a szűkszavú üzenetet.
"Már éppen aludni akartam.." írtam be a választ.
"Hát, ha már ébren vagy, akkor igazán nézelődhetnél az ablakban ;) " érkezett az üzi.
Tessék? Mégis miért kéne ilyenkor nézelődnöm?
Azért mégis odamentem az ablakhoz, felhúztam a rolót és elkezdtem nézelődni. Az ablakomból egész közel látom az út mellett levő széles járdát. Részeg fiatalok sétálnak az utcán, hangosan röhögnek. Egy bácsi ( aki valószínű hajléktalan) kéreget a fiataloktól, akik még jobban röhögnek és elküldik a férfit a francba. Ők elmennek, már nem látom az ablakomból, hogy hol vannak.. Egy srác odamegy a férfihez és megszólítja. Kár, hogy nem hallom miről van szó, de gondolom megkérdezte, mi történt vele és adott neki pénzt, erre a bácsi hálásan megköszöni. Megható pillanat volt. Szegény bácsi, vajon mi történhetett vele? Nem úgy nézett ki, mint egy alkoholista állat, tehát valami tartozás, legalábbis pénzügyi dolog vezethetett ide. Mindig megsajnálom a hajléktalanokat... Pesten is rengeteg van, de azok inkább olyan alkoholista-drogos emberek. Na, őket nem szoktam támogatni... Arra figyeltem fel, hogy az alak, aki adott a bácsinak pénzt, az épületet nézi. Még jó, hogy nem lehet belátni az ablakon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a srácot, de ő kiszúrta az ablakomat, úgyhogy mostmár azt bámulta. Oké, ez eléggé idegesített, mert fogalmam sincs, miért bámulja egy tag az ablakomat, mikor én éppen nézelődni próbálok. A szememmel figyeltem a srácot, aki levette a kapucniját, és ekkor megláttam az ismerős arcot!
Úristen! Mostmár értem miért kell nézelődnöm hajnalban! A srác Niall volt! Niall Horan! OMG, itt áll az út másik oldalán és az én ablakomat nézni! Valószínű engem vár (legalábbis remélem). Megpróbálom kinyitni az ablakot és akkor szólok neki.
- Nem vagy álmos? - kiabáltam ki az ablakon.
- Miért nem alszol már? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Hmm, úgy gondoltam, nézelődök kicsit...
- Gondolom, nagyon jó érzés az ablakból beszélni, de szerintem jobban jársz, ha lejössz. - tanácsolta.
- Oké, mindjárt megyek. - válaszoltam, ugyanis át is kéne öltöznöm. - 10 perc.
Gyorsan keresnem kellett valami egyszerű, de mégis csinos ruhát 10 perc alatt, mert a szőke herceg lent vár rám. Hihetetlen! A keresgélésemre Liza felébredt és átjött a másik szobából. Hát, nem valami jó a falak hangszigetelése...
- Nincs kedved aludni, mint minden más normális ember hajnali fél 3-kor? - kérdezte álmos fejjel.
- Aha, mindjárt. -vágtam rá.
- Mit keresel? -nézett rám gyanakvóan.
- Ruhát.
- Mégis minek? - kérdezte ásítva.
- Niall lenn vár rám.
- Miii? Vigyázz, segítek keresni! - haha, ebbe már ő is benne van..
Pár perc keresgélés után rátaláltunk a ruhára. Oké, igaz, hogy csak egy hajnali "utcatalálkozóról" van szó, de akkor is.. Ezt a fiúk sose értenék meg.
~Vivi ruhája:





















* Pár perccel később*


*Niall szemszöge*
- Keresel valakit? - kérdeztem Vivitől mosolyogva.
- Nem, csak kijöttem kicsit levegőzni, sétálgatni. - válaszolta, mikor meglátott.
- Hát, ha már így összefutottunk, beszélgethetnénk is, nem? - játszottam tovább.
- Igazából most nem vágyok társaságra, de nem akarlak megbántani, úgyhogy.. - mondta nevetve. - Na jó, hagyjuk. -tette hozzá.
- Szerintem is. - nevettem.
- Hogyhogy itt vagy?
- Beszélgetni akartam. - mondtam egy laza vállrándítással.
- Aha, értem. - mondta furcsán. 
Ahogy néztem Vivit, rájöttem, mennyire csodálatos. Úgy értem, ő annyira más mint a többi lány. Vele jól el vagyok - még hajnali 3-kor is- és ha csak pár szót beszélek vele, már akkor jobban érzem magam. De azt veszem észre, hogy ő csak barátként gondol rám...
- Ugye nem  vagy álmos? - jutott eszembe.
- Háát, igazából az vagyok, elég hosszú napom volt. - vallotta be. - De nem baj, mind egy. Majd sokáig alszok. - folytatta nevetve.
- Remélem nem azt gondolod, hogy milyen idióta vagyok, hogy nem hagylak aludni.
- Dehogy! - lökte meg finoman a vállam.
- Hogy tetszik Verona? - dobtam fel a témát.
- Huh, nagyon szép! Mondjuk egész Olaszország nagyon tetszik, de Verona még különlegesebb. - mondta lelkesen. - És neked?
- Szép város. De én annyi várost látok, hogy nem nagyon tudok már különbséget tenni.
- Naa, azért biztos tudsz. Minden város más!
- Persze, igazad van. - zártam le.
- És milyen a turné eddig? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nagyon jó! Én mondjuk szeretek turnézni, ezért én nagyon jól elvagyok minden városban. - mondtam vidáman.
 - Biztos jó lehet. Én is nagyon szeretek utazni. - válaszolt mosolyogva. Gyönyörű a mosolya!

*Vivi szemszöge*
Niall-el olyan jó beszélgetni! Látom rajta, hogy érdekli amit mondok, figyel rám. Például ebben az utazásos témában is jobban megismertem - és ő is engem -, sok dologról, városról megtudtam a véleményét, én is elmondtam neki az enyémet, ami általában egyezett. Ez nagyon meglepett, rájöttem, hasonlítunk egymásra. Mikor vele vagyok, nem érdekel a külvilág, csak az számít, hogy vele legyek és jól érezzem magam. Sose gondoltam volna, hogy megismerem, ilyen jól kijövök vele, beleszeretek és egy elég rövid ismertség után úgy viselkedik majd velem, mint akit óvoda óta ismer. Elképesztő.
- Gimibe jársz még, ugye? - kezdett egy másik témát.
- Persze. Most érettségizek.
- Remélem tanulsz rá sokat. - mondta kacsintva, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. Mármint nem a tanulás miatt.
- Jaa, megpróbálok.
- Amúgy jó tanuló vagy? - érdeklődött.
- Igen, egész jó. Főleg az angol megy, azt nagyon szeretem.
- Vettem észre. - mondta mosolyogva.
- Te milyen nyelven tudsz még? - kérdeztem.
- A rajongóink nem tudják az ilyeneket? - kérdezett vissza "sértődötten". Na, erre nem tudtam mit mondani. Ha azt mondom - ami az igazság is egyben-, hogy nem vagyok a rajongójuk, lehet megsértődik, hogy ezt eddig nem mondtam. Ha hazudni akarok, akkor valami rögtönzött dologgal kell előállnom. Például: "Jaaj, tudod mennyi hülyeséget írnak össze, már annyit olvastam, nehéz eldönteni, mi az igaz.." De ha ezt mondom, akkor Directionernek hisz és majd több dologban is úgy csinál, mintha nekem ezt tudni kéne. Jól meggondoltam, mit mondjak:
- Hát, igazából én nem vagyok olyan megszállott fan, aki minden lépésetekről tudni akar. Én a zenéteket szerettem meg először, aztán egy pár dolgot olvastam rólatok, de annyira nem ismerlek titeket.. - mondtam félénken, ugyanis ez volt az igazság...
Niall csak nézett rám, aztán mosolyogva megszólalt:
- Tulajdonképpen örülök neki, hogy te nem olyan vagy mint a többiek. És amúgy látszott rajtad, hogy nem megszállott rajongó vagy. - tette hozzá nevetve.
- Nem baj, hogy eddig nem mondtam? - mikor ezt kimondtam, rájöttem, tök fölösleges volt.
- Dehogy! Ez mégis miért lenne baj?
- Nemtudom... De szerintem hagyjuk ezt a témát.
- Miért? Váárj, tudom! Kikérdezlek mit tudsz rólunk, vagy rólam. Na, mit szólsz? - szívatott.
- Niall légyszi.. Tudod mit, kérdezz. - álltam elébe. Végül is mit veszíthetek? Legalább nevetünk egy jót és jobban megismerem.
- Oké, kezdjük. Ki a legidősebb a bandából?
- Louis. Ez nem volt nehéz.
- Mikor alakultunk? - tette fel az újabb "nehéz" kérdést.
- 2010, július 23. - mondtam ásítva. - Bocsánat.
- Álmos vagy? 
- Eléggé. De nem baj, folytassuk - erősködtem. Igazából nagyon nagyon álmos voltam, de még akartam vele maradni.
- Figyelj, szerintem inkább menj aludni. Majd később folytatjuk. - mondta mosolyogva.
- Jó. Rám fér az alvás. - adtam meg magam. Igaza van, délután úgyis találkozunk.
- Akkor jó éjt, aludj jól. - odajött hozzám, megpuszilta a homlokom(!!) aztán átölelt(!!!). Így már biztos jól fogok aludni.
- Neked is. - öleltem vissza és vigyorogtam, mit a vadalma.
- Holnap találkozunk. Vagyis ma délután. - javította ki magát.
- Igen. Szia. - köszöntem el. Átmentem az úton és mielőtt beléptem volna a házunkba, visszanéztem, intettem egyet Niall-nek és bementem. Beléptem a szobámba, ahol Liza félálomba tv-t nézett, engem várt, hogy utána kikérdezhessen. Ahogy a filmekben lenni szokott, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, becsuktam a szemem és mosolyogtam. Az ajtócsukódásra egyből felébredt a barátnőm:
- Mi történt? Mesélj el mindent!! Megcsókolt? - ragadtatta el magát.
- Nem csókolt meg. Elmesélek mindent. - válaszoltam szórakozottan.
- Minden egy SMS-el kezdődött. - kezdtem a mesélést és közben mutattam neki a mobilom. Ő elolvasta, majd várakozóan nézett rám. - Aztán válaszoltam. Az utolsó SMS-ben azt írta, hogy "nézelődjek az ablakban". Odamentem, elkezdtem nézelődni, ott volt egy hajléktalan bácsi, egyszercsak előkerült egy srác fekete pulcsiban, kapucni takarta a fejét... - meséltem neki a sztorit és ő csodálkozva hallgatta. Végigmeséltem neki a One Direction kvízen át a búcsú puszi & ölelésig.
- Úúú, Vivi ez olyan jó!! - mondta Liza kedvesen. 
- Igen nagyon! Olyan boldog vagyok! - mondtam vigyorogva. Mióta Niall megölelt, azóta csak vigyorok... Liza válaszképpen megölelt.
- De én alszok. Hosszú napunk volt. -Liza
- Az biztos! - válaszoltam fáradtan. - Jóéjt!
- Neked is! - ezzel átment a saját szobájába.

* A délután folytatása a következő részben*

Köszi, hogy elolvastad! Ha már itt jársz, írd le a véleményed, komizz, iratkozz fel rendszeres olvasónak! A következő részt megpróbálom hamarabb hozni.
Annyit elárulok róla, hogy Vivi élete kicsit zavaros lesz és sok mindenen el kell gondolkoznia. A 1D teljesen felforgatja a lányok életét. :D 
Addig is, sziasztok :) xx

2013. augusztus 2., péntek

5. rész: ~From the moment I met you everything changed

Hello :) Itt az új rész! A lányok most mennek Veronába és itt már kezdődik a blog témája :D Tudom jól, hogy a veronai koncert se most volt már, de ezt a blogot májusra terveztem, szóval az idő 'kicsit' eltolódott. Ezért előre is bocsánatot kérek...Többet nem mondok, csak olvassatok ;) xx

- Lányok, keljetek fel! Még el is kell készülnötök! - hallottam anya hangját. Igen, ideje lenne felkeni..
- Liza, kelj f.. Liza!- kiabáltam neki, mert nem volt az ágyában.
- Mivan? - nézett ki a fürdőből. Úgy látom 'csodálatos' napja van. Örülök neki, egy élmény lesz a repülőút...
- Semmi, csak kérdeztem hol vagy. - válaszul csak egy szemforgatást kaptam.
Most komolyan haragszik rám?! De semmit nem csináltam, csak aggódok miatta. Megpróbálok békülni, de szerintem nem sokra megyek..
- Figyelj, elmondod mit tettem, amiért mérges vagy? - kérdeztem normálisan, mikor kijött a fürdőből.
- Nincs semmi bajom. - jelentette ki határozottan. Aha, ismerlek már. Kit akar átverni?
- Jó, akkor azt mondd, miért vagy ideges.
- Mert nem értem, hogy anyunak miért kellett mondanod a jegyeimet. - fakadt ki. Tudtam, hogy ezzel kapcsolatos.
- De anyukádnak nem tűnt fel semmi. Tök nyugodtan kezelte az egészet és nem sejti, hogy rosszul állsz. Vagy kitudja, hogy állsz? Mert nekem nincs közöm hozzá. - csúszott ki a számon. Ezt nem akartam.
Liza néhány pillanatig hallgatott, ami nála elég ritka, mert mindig visszaszól valami durvábbat, de most semmi. Végül megszólalt:
- Figyelj, én anyáéknak azért nem mondtam, hogy nem állok 3-asra, mert akkor ugrott volna a londoni nyaralás, de szerintem elküldtek volna helyettem valakit veled Veronába. Inkább addig nem mondtam, amíg nem javítok és akkor utána már azt sem kell tudniuk, hogy rosszul álltam.
Nem értem Liza logikáját. Sokkal könnyebb lenne, ha elmondta volna a szüleinek, hogy mi a helyzet, de neem, ő inkább hallgat és magában próbálja kitalálni, hogy mit csináljon.. 
- De szerintem megértették volna és próbáltak volna segíteni pl. magántanárt szerveztek volna be neked. De én is mondtam már neked elég sokszor, hogy szívesen segítek, de te sose fogadtad el. - próbáltam vele nyugodtan beszélni, vigasztalni, meg minden, de elég nehezen ment azzal a tudattal, hogy lehet nem jöhet Londonba, ha ez az egész kiderül. Valamit ki kellett találnunk.
De nem most, mert még sehogy nem állunk a készülődéssel, pedig mindjárt a reptéren kell lennünk!

Elég gyorsan elkészültünk, anyuék kivittek minket a reptérre és ott maradtak még egy kicsit velünk. Igazán mehettek volna, persze ilyenkor nem fontos a munka, ilyenkor nincs dolguk, ilyenkor ráérnek. Áh, mind egy. 
Anyuval beszéltünk, aki éppen a szokásos 'Vigyázz magadra!' 'Ne beszélj idegenekkel..' listáját ismertette, mikor megcsörrent apu telefonja. Nem is tudtam, hogy One Direction /One Way Or Another/ a csengőhangja. Ez meglepett! A lényeg, hogy apát a munkahelyéről keresték, hogy jó lenne, ha ma előbb bemenne, így elkezdtünk búcsúzkodni:
- Lányok, vigyázzatok magatokra! - mondta anyu felszólítóan.
- Oké anya, minden rendben lesz. - bólogattam.
- Figyeljetek egymásra és hívjatok, ha leszállt a gép. - tette hozzá apu.
- Nyugi, minden rendben lesz. - mondta Liza.
- Jólvan. - válaszolt apu mosolyogva.
Megöleltük egymást, ők jó utat kívántak és elmentek.
Kicsit feszült volt a hangulat, mert egyikőnk sem kezdett el beszélgetni, ezért elkezdtem gondolkozni, ábrándozni, álmodozni.. Csak a szokásos.
- Elmegyek innit venni, kérsz valamit? - szólalt meg Liza.
- Hmm, hozz légyszi egy kólát. - válaszoltam, mire ő bólintott egyet.
Odafordultam abba az irányba, amerre Liza ment és még láttam ahogy bemegy a boltba. Elgondolkoztam, hogy elég rossz lehetett neki, hogy a szülei nem is jöttek ki a reptérre. Igen, elég sokat dolgoznak ezért Liza rendszeresen van egyedül otthon. Még sose mondta, az nem rá vallana, de én látom rajta, hogy megviseli. A szülei most is igazán kijöhettek volna vele.. Tényleg, nagyon rendesek vele, próbálnak neki mindent megadni, de az mit ér, ha szinte egyedül nőtt fel? Nem irigylem az ilyen emberek helyzetét.. 
A gondolataimból egy hang zökkentett ki:
'Kérjük a veronai járat utasait, hogy poggyászaikat adják le és készülődjenek a beszálláshoz! A gép 45 perc múlva indul.'
Gyorsan benéztem a boltba és a pénztárnál Lizát láttam, aki épp fizetett és már szaladt is ki a boltból.
- Tessék itt van.- nyomta a kezembe a Coca-Colát.
- Köszi. Siessünk!

* A repülőn*
10 perc múlva indul a gép. A csomagokkal semmi baj nem volt, felszálltunk a gépre és elég jó helyet kaptunk. De szerintem egy repülőgépen mindegyik hely jónak számít, de én szeretek megjegyezni ilyen dolgokat. Szóval jó helyünk volt, leültünk Lizával, akivel közben oldódott a feszültség. Úgy látom rajta, hogy mostmár nem rajtam fogja kitölteni a mérgét és idegességét.
Éppen valami 'fontos' dolgot beszéltünk, amikor leült Liza mellé egy srác, mivel én ültem az ablaknál. A srác olyan 19 éves lehetett, sportos alkata volt, elég magas volt, barna haj, kék szem, szép mosoly... Hmm, el kell ismerni, elég helyes volt. És ahogy láttam, Lizának sem volt más véleménye. A srác köszönt egy laza 'Sziasztok'ot, és elővett valami magazint. Ahogy hallottam a köszönését, elég jól kivehető volt a francia akcentus. Dejóó, egy francia sráccal utazunk, aki még helyes is. De ez inkább a legjobb barátnőmnek kedvez, aki éppen szerelmi bánatát éli. 
Liza csak nézte a fiút, de nem szólt semmit. Tudtam, hogy tennem kell valamit. 
- Tudom, hogy váratlan a kérdés, de észrevettem az akcentusod, és úgy gondolom francia vagy, ugye? -szólaltam meg hirtelen. A fiú elmosolyodott és válaszolt:
- Mindenki ezt gondolja, de igazából csak apukám francia. A szüleim elváltak, anyum itt él Magyarországon, apukám pedig Franciaországban. 
- Jaa, értem.- mosolyogtam rá. Liza nem kapcsolt, ezért megböktem és ránéztem olyan 'mondj már valamit' stílusban.
- És most apukádtól jössz? - kérdezte Liza a fiútól. 
- Igen, jó a megérzésed. -nevetett a srác.- Most jöttem Párizsból. Itthon voltam másfél hétig és most megyek egy haveromhoz Olaszországba olyan nyaralás félére. 
- Óó, az nagyon jó. Világjáró vagy. Legalább is Európa-járó. -nézett csillogó szemmel Liza. Szereti az ilyen utazásos dolgokat.
- Igen, valami olyasmi. - mondta mosolyogva a fiú. 
- Victor vagyok. -nyújtott kezet a fiú Lizának.
- Liza.- mondta jókedvűen a barátnőm.
- Én pedig Vivien.- szóltam bele a beszélgetésükbe. Victor viszonozta a kézfogásom, utána pedig kinyitottam egy magazint és el kezdtem olvasni. Közbe persze figyeltem a beszélgetésüket, mert ha Liza elakad, akkor csak én tudok segíteni neki. Megtudhattuk, hogy Victor nagyon szereti a kutyákat és úgy általában az állatokat, ezért állatorvos szeretne lenni, de az apja nem nagyon támogatja, így nagyon kevés időt töltenek együtt. Most kezdi majd az egyetemet Budapesten és már nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz. Azt is mesélte, hogy mennyire szereti Franciaországot és szívesen kiköltözne, de nem az apjához, de az anyukája egyedül nem engedné. Victor igazán sokat tud beszélni, még talán többet, mit Liza. Egymásra találtak, az biztos.
Nagyon jól megvoltak. Telefonszámot cseréltek! Ennek nagyon örültem, és úgy láttam Liza is nagyon boldog.
Elérkezett a leszállás ideje de ők már azt is megbeszélték, hogy mikor találkozzanak. Gyorsan mennek a dolgok. A csomagunkat elég hamar megtaláltuk, arra nem kellett sokat várni, de közbe Victor is jött velünk. Mikor kijöttünk a várótérbe, Victor megszólalt, hogy:
- Vivi, kérhetek valamit?
- Persze, mi az? - kérdeztem meglepődve.
- Lefényképezel Lizával? - kérdezte félénken és elpirulva. Oh, de aranyos! 
- Persze! - mondtam vidáman. Annyira örültem neki! 
Lefényképeztem őket és ahogy néztem a képet -ami szerintem nagyon jó kép lett- láttam, hogy nagyon összeillenek! A sportos barna srác és a szőke csinos lány. Jó volt rájuk nézni.
- Oh, dejó kép lett. - mondta Liza csodálkozva. Szerintem neki is feltűnt, hogy összeillenek. 
- Igen, tényleg. Köszönöm, Vivi! -mondta mosolyogva a fiú. Rámosolyogtam én is, aztán odafordult Lizához és megölelte(!) aztán megpuszilta a homlokát(!!!!). Liza annyira felszabadult és boldog volt. Hát, úgy látszik , egy repülőút is elég, hogy valaki ennyit változzon. 
Kiérve a reptérről beültünk egy taxiba, én bediktáltam a címet, mert Liza csak maga elé bámulva mosolygott. Elmosolyodtam és eszembe jutott valaki.
"Most értünk ki a reptérről, már megyünk a szállásra. Remélem minden rendben. Hiányzol. xxx <3" írtam meg az üzenetet Gergőnek. Anyuéknak is írtam egy sms-t aztán kikapcsoltam a telefonom. Nem érdekelt, hogy ki akar írni/hívni. Majd elolvasom, ha hazaértünk. Ez most egy nyaralás és nem Gergővel akarok foglalkozni végig. Ennyi. 
Elég gyorsan odaértünk a szállásra, ami nagyon jó volt! Szép, tiszta rendezett. Ezt jól kifogtuk, mert általában az ilyen olcsó szállások, ömm, hogy is mondjam: nem így néznek ki. Bepakoltunk, elrendezkedtünk és elindultunk felfedezni a környéket.
Egy keskeny utcából kiérve ez a látvány fogadott minket: 












Nagyon sokan vannak Veronában és főleg tinilányok. Gondolom a koncert miatt jöttek. Hmm, jó lenne elmenni.. A gondolataimból Liza zökkentett ki.


- Vivi, nincs kedved elmenni vásárolni, utána pedig beülni egy kávézóba?
- Oké, induljunk! -egyeztem bele.
Elindultunk Verona utcáin, nézelődtünk, fényképeztünk. Elmentünk a boltok előtt, de nem mentünk be egyikbe sem.. Nem volt nagyon kedvünk a vásárláshoz. Nem nagyon ismertük a várost, így az egészet be akartuk járni. Nagyon sokat sétáltunk, már 7 óra körül járt az idő, és már elég sötét volt. Éppen egy utca végén jártunk, amikor nagy hangzavart hallottunk. Mikor kiértünk az utcából, megláttuk a stadiont, ahol hamarosan kezdődött a One Direction koncert. A stadion hatalmas volt! Lizával csak ott álltunk, meg sem tudtunk szólalni. Nagyon-nagyon sok rajongó várakozott az épület előtt, énekeltek, sikítoztak. Hihetetlen. 
- De jó lenne elmenni erre a koncertre.. -szólalt meg elképedve Liza. Eléggé meglepett, hogy ezt mondja, egy ilyen mondatot nem tőle vártam. 
- Én is szívesen elmennék. Elképesztő, mennyi rajongójuk van! - elkezdtem álmodozni, hogy milyen lehet a koncerten. Eléggé meglepődtem magamon, mert nem vagyok Directioner, de most előjött belőlem a fangirl. 
- Nézd, ott egy kávézó! Menjünk be. - szólt Liza. A stadiontól nem messze ott volt egy nagyon aranyos és hangulatos kávézó. Odaültünk és vártuk a pincért, közben beszélgettünk. A barátnőm egy váratlan kérdést tett fel: 
- Ha járhatnál valakivel a One Direction-ből, ki lenne az?
- Hmm, talán Louis. De neki van barátnője, nem? - kérdeztem vissza.
- Aha, van.
- És te kit választanál? - kíváncsi voltam, ő mit mond.
-  Liam! Nagyon aranyos. - mondta mosolyogva. Ezt megbeszéltük. 
Odajött hozzánk a pincér felvenni a rendelést:
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte a fiú mosolyogva. Nagyon szimpatikus volt. 
- Szia! Kérünk 1 vanília és 1 eper shake-et. - vágta rá Liza magabiztosan. 
- Oké, mindjárt hozom. -nézett a fiú Lizára. Az én véleményemre kíváncsi azért valaki?! Úgy látom nem. 
Elég furán nézhettem Lizára, aki a srác után nézve mosolygott és mikor észere vette, hogy nézem, rám kérdezett: 
- Mi a baj?
- Mi a véleményed a fiúról? - ami mindig bejön: kérdésre kérdést. 
- Aranyos, jóképű. -mosolygott rám. Én komolyan nem értem ezt a lányt. Oké, szerelmi bánata van/volt, és a repülőn megismerte a francia fiút, most meg már a pincérrel foglalkozik.
- Bejön? - kérdeztem kíváncsian.
- Lehet... - válaszolt elkalandozva. Tehát bejön neki.
- És mi van Victorral? 
- Jajj, Vivi, ne legyél már ilyen! Most csak azt mondtam, hogy kedves a pincér srác. És akkor mi van? - hazudott! Engem ne nézzen hülyének.. "Kedves a pincér" ugye? Hagyjuk már...
- Nekem elmondhatod az igazat. - próbáltam küldeni felé egy biztató mosolyt. 
- Hát, jó. Fogjuk rá, hogy bejön.. - nem nézett a szemebe.
- Itt a 2 shake. Neked a vanília - mosolygott Lizára - neked pedig az epres.- tette le elém. Én nem kaptam mosolyt. Mindegy. 
- Köszönöm, Leonardo. - mondta neki Liza mosolyogva. A nevét gondolom a névtáblájáról tudja.. 
- Szívesen ... - nézett olyan "mondd meg hogy hívnak" stílusban.
- Liza. - nyújtott neki kezet. Leonardo mosolyogva viszonozta a kézfogást, én meg közbe megittam az eper shake-em. 
- Kérek még egy shake-et. - mondtam Leonardonak. 
- Mindjárt hozom. - mosolygott. Hmm, mindig mosolyog.
- Nem kéred el a számát? - kérdeztem Lizától. 
- Majd később... - mosolygott magabiztosan. Teljesen levehető, hogy Lizának bejön Leonardo és Leonardonak is bejön Liza. De közben még ott van a francia is, Victor és Victornak nagyon tetszik Liza. De ahogy láttam Liza is így érez Victor iránt. De most itt van Leonardo. Oké, nekem ez már sok, én belekeveredtem. 
A srác kihozta nekem az újabb italt és elkezdett kérdezősködni: 
- A koncertre jöttetek? 
- Jó lenne. - csúszott ki a számon.
- Nem. Nyaralunk, de szívesen elmentünk volna a koncertre. - válaszolt kedvesen a barátnőm. 
- Elfogytak a jegyek, mi? - kérdezte a srác.
- Igen... Akartunk volna menni, de mikor megtudtuk, hogy jövünk Veronába, addigra már nem volt jegy.
- Hát, ezek a rajongók nagyon fanatikusak. Vannak, akik már 1 hete itt vannak a stadion előtt. - mutatott az épület felé.
- Az biztos, hogy rengetegen imádják őket. 
- Ezek szerint ti is rajongók vagytok? - mosolygott Leonardo. Liza rám nézett olyan 'mondjak már valamit stílusban'. 
- Nem vagyunk olyan megszállottak, de egész jó a zenéjük és nagyon aranyos srácok! - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. 
Leonardo elgondolkozott, majd hirtelen megszólalt:
- Be akartok jutni a koncertre?
- Elmennénk, de már nincs rá lehetőség. - mondta furcsán Liza. A fiú leült velünk szembe, mintha csak valami bizalmasat akarna mondani és elkezdte: 
- A bátyám a koncerten dolgozik mint hangtechnikus. Be tudlak juttatni titeket! - OMG ezt nem hiszem el! Úgy megörültem neki!
- Ez fantasztikus! - mondtuk egyszerre Lizával. - És hogy? Vagyis érted.. Mikor? - kérdeztem.
- Amikor akarjátok.. Gondolom csak a 1D-re vagytok kíváncsiak. De ha akartok menni már az előzenekar fellépésére is, akkor már most indulhatunk. 
- Nem, csak a 1D érdekel. - válaszolt helyettem is Liza. 
- Oké, akkor találkozzunk itt fél 9-kor! -jelentette ki Leonardo.
- Itt leszünk! - mondtuk csillogó szemekkel. Mindkettőnket elkapott ez a fangirl dolog. Nem számítottam rá...
Liza megadta a számát Leonak - mondta, hogy hívjuk így- és elindultunk a szállásra.
- Ez olyan hihetetlen! - mondtam elképedve. Eszembe jutott, hogy több 1000 Directioner azon szomorkodik, hogy a banda nem megy az ő országukba, mi meg csak simán bejutunk - jegy nélkül (!) -... És itt eszembe jutott, hogy mi konkrétan be akarunk surranni egy koncertre! Nem, ez nem jó így. Elkapott a bűntudat.
- Liza, mi most jegy nélkül fogunk bemenni erre a koncertre?
- Hát, igen... - mondta kicsit féléken. Benne is tudatosult, hogy ezt nem kéne. - De figyelj! Ez egyszeri lehetőség. Gondolj bele: szerintem azt is elintézi Leo tesója, hogy találkozzunk velük! Nem lenne jó? - nézett rám bizakodva.
- Igazad van. Ez egyszeri alkalom, nem hagyjuk csak úgy elsétálni. - ezt kimondva rájöttem, hogy nagyon rossz a hasonlat.
Otthon átöltöztünk, hajat mostunk, sminkeltünk.
Liza ruhája: 

















Vivi ruhája:


















Eléggé elszaladt az idő a sminkeléssel, az óra már 20:15-öt mutatott, ezért elindultunk a kávézóhoz.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket.
Elfordítottam a fejem és megláttam, hogy a stadion előtt rengetegen állnak. Talán ők is csak a 1D-re kíváncsiak, ezért csak most jöttek. 
- Indulhatunk? -kérdezte izgatottan Liza. 
- Persze. - válaszoltam vidáman. 
Mivel közel volt a stadion, 5 perc alatt odaértünk, de mi nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy ilyen hátsó-ajtó szerűségen, ahol egy férfi várt minket. Ő volt Leo bátyja, Mario. Egy folyosón mentünk végig és mikor egy ajtóhoz mentünk Marion beengedett minket. A stadionban rengetegen voltak és a rengeteget még szorozd meg öttel. Bámulatos volt, ahogy a sok telefonfény világított, a sok rajongó sikítozott. Tipikus koncert hangulat.
- Tessék, ezt tegyétek a nyakatokba. - nyomott a kezünkbe 2 VIP jegyet! 
Átvágtunk a tömegen, hogy bemehessünk a szektorunkba. Nagyon közel volt a színpadhoz, jól lehetett mindent látni. 
A koncert az Up All Night-al kezdődött, aztán jöttek össze vissza számok az Up All Night és a Take Me Home CD-ről is. Nagyon sok számukat végigénekeltük, de amit nem ismertünk annyira, annak is tudtuk a refrénjét. Az utolsó dal a What Makes You Beautiful volt, ami Liza nagy kedvence. A fiúk hatalmas show-t csináltak! Ami nagyon tetszett, az az, hogy a számok között a rajongókhoz szóltak, viccelődtek, hülyéskedtek. Ami még nagyon azt mutatja, hogy ők nem csak egy sablon fiúcsapat, az az, hogy nincs betanult koeográfia, nagyon természetes az egész. Nagyon megszerettem őket! Lizával próbáltunk kijutni a tömegből, mert Leo írt neki egy SMS-t, hogy az ajtónál vár minket, és utána megyünk találkozni a srácokkal.
- Nekem nagyon-nagyon tetszett a koncert!! - próbálta túlkiabálni a tömeget Liza. - Neked?
- Igen, nekem is nagyon. Elképesztő volt!
- Úú, kíváncsi vagyok, milyenek élőben! - mondta izgatottan a barátnőm. 
- Én is. - mosolyogtam rá.
Nagynehezen kijutottunk az ajtóhoz és egyből Leohoz mentünk. Eljött az ideje a találkozásnak.
Egy nagyon hosszú folyosón mentünk végig. A folyosó végén egy ajtó volt, ami előtt 2 biztonsági őr állt. Az ajtón volt egy kis tábla, amin az volt olvasható, hogy Meet & Greet. A biztonságiaknak felmutattuk a VIP jegyünket és ők beengedtek minket a szobába. 
Mikor beléptem, először Harry göndör fürtjeit láttam meg.
- Sziasztok! - mosolygott és jött oda hozzánk. Megölelt minket, adott 2 puszit, bemutatkoztunk és tovább adott minket a többieknek.
Mindenki megölelt minket és adtak 2-2 puszit, kivéve Niall-t, mert ő éppen kiment mosdóba, de azt mondták a fiúk, hogy mindjárt jön.
- Na és hogy tetszett a koncert? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Huh, nagyon-nagyon jó volt! Imádtam. - válaszoltam jókedvűen.
- Neked is tetszett, Liza? - kérdezte Louis.
- Húú, nagyon! Annyira jók vagytok! - válaszolt a barátnőm.
- Most voltatok először koncerten? - kérdezte Harry.
- Igen, mert nálunk még nem volt.. 
- Honnan jöttetek? - kapcsolódott Liam is a beszélgetésünkbe.
- Magyarországról. - mondtuk egyszerre.
- A papámmal már voltam ott. Nagyon jó hely. - mondta büszkén Louis.
- Hogy emlékezhetsz rá, még fiatal voltál... - mondta elgondolkozva Zayn.
- Emlékszem rá és kész. - mondta Louis 'sértődötten'.
Kinyílt az ajtó és Niall lépett be a szobába. Épp odafordítottam a fejem és mikor meglátott, elmosolyodott. Mikor megláttam, a szívem a torkomba ugrott... Valami megfogott benne!
- Hello lányok! - köszönt Niall. 
- Szia. - válaszoltam kissé félénken, de próbáltam magamnak magabiztosnak mutatni. Megölelt, bemutatkoztam neki és adott 2 puszit az arcomra. Megfordult velem a világ! Ez valami hihetetlen érzés. Hisz nem is ismerem. Eléggé elgondolkoztam, mikor Liza megbökött.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Jaa, igen, persze. - válaszoltam hirtelen. Nem voltam elég meggyőző, mert Liza csak összeráncolta a szemöldökét. 
- Naa, lányok, csinálunk egy képet? - mosolygott Hazza.
- Igen, megyünk. - válaszolt Liza.
- Niall téged néz. - súgta a fülembe a barátnőm, miközben mentünk egy fal elé, ahol készítik a képeket. 
Odafordultam, Niall elmosolyodott, én meg elpirultam és gyorsan visszafordultam.
Beálltunk a fal elé, én Niall és Louis közé álltam, Liza pedig Harry és Liam közé.
Nagyon jó kép lett! 
- Csináljunk még képeket. - szólalt meg Niall.
- Okéé. Ez jó ötlet. - mondta Louis bólogatva.
- Niall, térdelj le Vivi elé, mintha meg akarnád kérni a kezét! - mondta nevetve Harry. Én csak zavartan ránéztem Niall-re, aki biztatóan mosolygott és letérdelt elém. Hát, kicsit sem volt kellemetlen... Liza kezét Liam "kérte meg" aminek a barátnőm nagyon örült. Igen, én is örültem, hogy Niall Horan "megkérte a kezem", de elég kellemetlen moment volt. 
Utána lett gy olyan képünk is, amin Zayn és Louis felemelnek (?). Ez Louis ötlete volt. Igazából ez is nagyon jó kép lett! 
Nagyon sokat beszélgettünk a srácokkal, nagyon kedvesek és viccesek. Igazán megkedveltem őket! 
- Lányok, mostmár mennetek kellene, a fiúknak pihenni kell. - nyitott be az ajtón egy biztonsági őr. 
- Nem! Ők nem mennek sehova! - szólt Harry.
- Harry, megértjük, hogy pihennetek kell, 2 nap múlva mentek Rómába. - mondta Liza.
- Jaj, ugyan már! Nem vagyunk fáradtak. - szállt a vitába Zayn is.
- De srácok, Paul mondta, hogy pihennetek kell. - erősködött tovább a biztonsági.
- Engem nem érdekel Paul! - kontrázott Louis.
- Jólvan, ezt mondd meg Paulnak.. - mondta biztonsági és elment Paul-ért.
- Persze, hívd csak ide! Nagyon félünk tőle. - kiabált utána Louis, mire elkezdtünk mindannyian nevetni.
Niall odajött hozzám, leült mellém és mondta hogy:
- Nincs kedved elmenni valahová? - kérdezte csillogó szemmel. A gyönyörű kék szemei! Úristen, először szóhoz sem jutottam. Niall Horan velem akar vacsorázni! Ez hihetetlen.
- O-oké menjünk. - mondtam bátortalanul.
- Srácok, nincs kedvetek vacsorázni? - szólt a többiekhez. Ja, értem. Akkor nem velem akar vacsorázni, hanem az egész bandával. Hát jó.
- Fiúk, nekem ne merjetek ellent mondani! - kiabált Paul a folyosóról. 
- Na menjünk innen! - szólt Zayn és mindannyian kimentünk egy másik ajtón. Végigfutottunk egy nagyon hosszú folyosón, majd kiléptünk az utcára. Hát Paul, a 1D-t sem tudod mindig fegyelmezni.
- Vivi, én ezt nem hiszem el! - mondta Liza.
- Én sem! 5 órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy velük szökünk meg éjjel vacsorázni. Várjunk csak. 
- Fiúk, konkrétan hová akarunk menni éjjel?
- Hát ez jó kérdés. - nevetgélt Liam. - Niall, hova megyünk? Te minden éttermet/gyorsbüfét ismersz a világon. - kérdezte Niallt, mire mindenki felnevetett.
- McDonald's-ba. - válaszolta egyszerűen Niall. Igen, ez tök logikus, mert éjjel már csak a Meki van nyitva.
Az utat végigröhögtük, nagyon jól elvoltunk velük!
Niall hátranézett és mikor meglátott engem, megállt és megvárta, hogy odaérjek mellé. Mindenki előttünk volt, csak ketten voltunk hátul. 
- Arra számítottál, hogy ketten megyünk vacsorázni? - kérdezte pimaszul Niall. Erre ráérzett...
- Dehogy. Mégis miért jönnél el velem vacsorázni? - próbáltam leplezni az igazságot.
Niall nem válaszolt, némán mentünk egymás mellett, amíg a többiek hangosan röhögve mentek előttünk.
Próbáltam megtörni a csendet, ezért megkérdeztem, hogy:
- Messze van még a Meki? Már a fél várost bejártuk.
- Nyugi, már mindjárt ott vagyunk.- mondta Niall mosolyogva. Ez a mosoly megöl engem! - Éhes vagy már?
- Kicsit.. - vallottam be. Igazából nagyon éhes voltam, de nem akartam mondani. Úgyse érdekelné, csak illendőségből kérdezte.
Innentől nem szóltunk semmit, de Niall nem hagyott egyedül, végig ott sétált mellettem. Innen már tényleg nem volt messze a gyorsétterem, már csak egy utcán kellett végigmenni és ott is voltunk végre. Szerintem ennek én örültem a legjobban.



Ez ilyen folytatásos rész, mert itt csak egyszerűen lezártam a történetet. 
Légyszi kommenteljetek, nagyon sokat jelentene! 
Köszönöm <3