Hii! Erről a részről azt szeretném mondani, hogy kárpótollak titeket az előző félbeszakítása miatt :D Ez is egy hosszabb rész lett, remélem tetszeni fog. xxX
Tehát ott ültünk a Mekiben és a kiszolgáló csaj nagyon "cukika" volt Niallel, 100 wattos mosolyát "megcsodálhattuk" egy párszor. Egy élmény volt ott lenni.
- Jó étvágyat. - mondta, mikor letette elém a cheeseburgert olyan "remélem megfulladsz stílusban". Jó tudni, hogy utál egy ember, csak azért mert ő odavan Niallért és én egy társaságban vagyok vele. Ez nagyon logikus és érett gondolkodás.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - mosolyogtam rá erőltetetten. A csaj lenézett rám és elment. Épp elkaptam Niall pillantását, aki csak mosolygott. Imádom ezt a mosolyt! Főleg mikor én kapom.
A kajával elég gyorsan végeztünk, de még maradtunk beszélgetni. Ezekkel a srácokkal olyan jól elvagyok! Nagyon imádom őket!
- Messze van a szállásotok? - kérdezte Liam.
- Nem annyira, miért? - kérdezett vissza Liza.
- Hívunk egy kocsit, hogy ne kelljen gyalogolnotok. - mondta Liam. Óó, de kedvesek!
- Jaaj, köszönjük, aranyosak vagytok, de nem árt egy kis séta, főleg ha az ember éjjel 11-kor még sajtburgert eszik. - mondtam nevetve.
- Oké, ahogy gondoljátok. - válaszolt Liam nevetve.
Megcsörrent Louis telója, aki ijedt arccal monda hogy:
- Basszus, Paul hív!
Niall elkezdett röhögni, Harry csak nézte a telefont, Liam valami tervről magyarázott és Zayn pedig azt hajtogatta, hogy "Ne vedd fel! Meg ne próbáld! Neeee!"
- Srácok, nem okoskodni akarod, de szerintem vegyétek fel.. -próbáltam tippet adni. - Louis, hidd el, csak rosszabb lesz, ha kinyomod, utána úgyis hívja majd a többieket, aztán utána még lehet a rendőrséget is bevonja abba, hogy megkeressen titeket. - mondtam, mire felröhögtek.
- Igaza van Vivinek, felveszem.
Zayn "sértődötten" nézett rám, mert nem úgy lett, ahogy ő akarta. Mivel nem bírtam állni ezt a megjátszott tekintetet, odamentem hozzá és megöleltem.
- Bocsánat. -szabadkoztam egy értelmetlen dolog miatt.
- Semmi baj - nevette el magát. - Ugye tudod, hogy nem is haragudtam?
- Nee, tényleg? - játszottam a meglepettet, mire Zayn csak nevetett.
Mikor mentem vissza a helyemre, azt vettem észre, hogy Niall engem néz. Mire ez feltűnt nekem, elfordította a fejét. Engem nézett, miközben megöleltem Zayn-t? Felkaptam a fejem, mert azt vettem észre, hogy valaki hevesen magyaráz - a telefonon keresztül kihangosítva - és alig lehet érteni mit mond, mert olyan gyorsan beszél, hogy szinte egybefolynak a mondatai.
- Azonnal gyertek vissza a stadionhoz, nem érdekel kivel, vagytok és az sem, hogy hol vagytok! Pihennetek kell, értsétek meg! - mondta felszólítóan Paul.
- Aha, persze. - mondták röhögve.
- Fiúk, nem viccelek! - idegeskedett Paul. Hmm, nem értem, hogy bírja öt 20 év körüli fiúval, akik nem úgy gondolkoznak, mint általában a 20 év körüliek: ők nem menőznek, nem nagyképűek, nem beképzeltek, hanem nagyon közvetlenek, mindig megnevettetnek, imádnivalóak és olyanok, mint a gyerekek: nem fogadnak szót. Le a kalappal Paul türelmessége miatt!
- Jó, megyünk már, negyed óra. - kezdett alkudozni Harry.
- 5 perc. - jött a válasz.
- 10 perc és kész! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Niall.
- Arghh! - "mondta" Paul és kinyomta a mobilt.
A fiúk elkezdtek röhögni. Hogy min, az szerintem számukra is rejtély,de mivel mindenki nevetett, mi is elkezdtük Lizával. Az embernek legyen jó kedve, nem?!
- Na, csajok mostmár tényleg mennünk kell. - kezdett Zayn búcsúzkodni. - De előbb kérjük a telefonotokat!
- Tessék. -adtam a kezébe a telómat összeráncolt szemöldökkel, majd Liza is hasonlóképpen tett.
Zayn beírta a számát az enyémbe és Lizáéba is, majd mosolyogva visszaadta a készülékeket.
- Én is megadooom! - kiabálta Louis.
- Utána én jövök! - mondta erőteljesen Harry.
- Aztán pedig én. - szállt be a beszélgetésbe Liam.
A srácok sorra beírogatták a számukat és én is elkértem a számaikat és végül Niall is elkérte a mobilom:
- Szabad lesz? - kérdezte a telefonra mutatva.
- Persze.- válaszoltam hűvösen.
Niall mosolyogva megrázta a fejét, majd beírta a számát. Ugyanezt megcsinálta Lizával is, végül én kértem el tőle a telót és beírtam a számom.
- Huh, mostmár tényleg megyünk, mert Paul idegösszeomlást kap. - mondta nevetve Louis.
- Jó lenne még találkozni veletek valamikor! - mondta lelkesen Liam.
- Igen, ez jó ötlet! - mondtuk.
- Még holnap délutánig a városban leszünk, de utána Rómában lesz koncert. - tudatta Harry a programjukat.
- Tudjátok mit, holnap reggel felhívunk vagy írunk egy sms-t, jó? - mondta Niall.
- Oké, akkor üzenjetek! - válaszolta Liza.
- Sziasztok lányok! - mondta Zayn és sorra megöleltek minket. Mikor Niall-höz értem, súgott valamit a fülembe:
- Nem bánnám, ha ma nem aludnál.
- Micsoda? - kérdeztem meglepettem, mire ő csak mosolyogva kacsintott egyet, majd elköszönt.
- Majd beszélünk! - kiabálta Harry az ajtóból és elmentek. Én csak ott álltam és néztem utánuk, mellettem Liza pedig izgatottan szedte össze a gondolatait, mert akart valamit mondani...
- Megyünk? - szólaltam meg.
- Aha. - jött a válasz.
Kiléptünk a Mekiből és elindultunk a szállásunkra. Némán sétáltunk egymás mellett, ezt az estét elég nehéz volt feldolgozni. One Direction, Niall, Louis, Zayn, Harry és Liam... Wow. Ott voltunk a koncerten, utána egy egész estét velük töltöttünk és holnap találkozni akarnak velünk!! Hihetetlen. Ott van a számuk a telómban és ők is megkapták az enyémet. Olyan gyorsan történt minden. Az gyorskajázdában beszélgettünk, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, olyanok voltunk, mint akik már kiskoruk óta ismerik egymást. Aztán mikor menniük kellett, sorra megöleltek és Niall a fülebe súgta, hogy "ne aludjak". Ez mégis mit jelent?! Nem értem. Hmm, majd holnap elmagyarázza...
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám bizakodva a barátnőm.
- Igen.
- Mit mondott Niall, mikor megölelt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, hogy nem bánná, ha ma nem aludnék.. - válaszoltam elpirulva.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte elgondolkozva.
- Nem, tudom,egész végig ezen gondolkoztam. Ahh... - fakadtam ki.
- Nyugi! - ölelt át.
* A szálláson *
- Szerinted ki a legkedvesebb a 1D-ből? -tettem fel a kérdést.
- Igazából mindegyikőjüket nagyon bírom. De ha választani kéne.. Hmm, még mindig Liam. - mondta egy kis gondolkodás után a barátnőm. - És neked?
- Mindenki. - válaszoltam röviden.
- Amúgy te nem vagy álmos? - kérdezte Liza ásítva. Igazából már hajnali fél kettő van, de mind egy.
- Nem nagyon. Inkább fáradt vagyok.
- Na, én léptem aludni. - mondta.
- Én is megyek inkább. Holnap, vagyis ma olyan leszek mint egy zombi. - válaszoltam grimaszolva.
- Haha, jóéjt. - mondta nevetve.
- Neked is. - néztem rá mosolyogva.
Már éppen tök kényelmesen feküdtem az ágyamban, mikor a telefonom jelezte, hogy SMS-t kaptam. Próbáltam megnézni, de a telefonom fénye elvakított. Éljen a hajnali 2 órás telefonozás...
"Ébren vagy még?" - olvastam a szűkszavú üzenetet.
"Már éppen aludni akartam.." írtam be a választ.
"Hát, ha már ébren vagy, akkor igazán nézelődhetnél az ablakban ;) " érkezett az üzi.
Tessék? Mégis miért kéne ilyenkor nézelődnöm?
Azért mégis odamentem az ablakhoz, felhúztam a rolót és elkezdtem nézelődni. Az ablakomból egész közel látom az út mellett levő széles járdát. Részeg fiatalok sétálnak az utcán, hangosan röhögnek. Egy bácsi ( aki valószínű hajléktalan) kéreget a fiataloktól, akik még jobban röhögnek és elküldik a férfit a francba. Ők elmennek, már nem látom az ablakomból, hogy hol vannak.. Egy srác odamegy a férfihez és megszólítja. Kár, hogy nem hallom miről van szó, de gondolom megkérdezte, mi történt vele és adott neki pénzt, erre a bácsi hálásan megköszöni. Megható pillanat volt. Szegény bácsi, vajon mi történhetett vele? Nem úgy nézett ki, mint egy alkoholista állat, tehát valami tartozás, legalábbis pénzügyi dolog vezethetett ide. Mindig megsajnálom a hajléktalanokat... Pesten is rengeteg van, de azok inkább olyan alkoholista-drogos emberek. Na, őket nem szoktam támogatni... Arra figyeltem fel, hogy az alak, aki adott a bácsinak pénzt, az épületet nézi. Még jó, hogy nem lehet belátni az ablakon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a srácot, de ő kiszúrta az ablakomat, úgyhogy mostmár azt bámulta. Oké, ez eléggé idegesített, mert fogalmam sincs, miért bámulja egy tag az ablakomat, mikor én éppen nézelődni próbálok. A szememmel figyeltem a srácot, aki levette a kapucniját, és ekkor megláttam az ismerős arcot!
Úristen! Mostmár értem miért kell nézelődnöm hajnalban! A srác Niall volt! Niall Horan! OMG, itt áll az út másik oldalán és az én ablakomat nézni! Valószínű engem vár (legalábbis remélem). Megpróbálom kinyitni az ablakot és akkor szólok neki.
- Nem vagy álmos? - kiabáltam ki az ablakon.
- Miért nem alszol már? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Hmm, úgy gondoltam, nézelődök kicsit...
- Gondolom, nagyon jó érzés az ablakból beszélni, de szerintem jobban jársz, ha lejössz. - tanácsolta.
- Oké, mindjárt megyek. - válaszoltam, ugyanis át is kéne öltöznöm. - 10 perc.
Gyorsan keresnem kellett valami egyszerű, de mégis csinos ruhát 10 perc alatt, mert a szőke herceg lent vár rám. Hihetetlen! A keresgélésemre Liza felébredt és átjött a másik szobából. Hát, nem valami jó a falak hangszigetelése...
- Nincs kedved aludni, mint minden más normális ember hajnali fél 3-kor? - kérdezte álmos fejjel.
- Aha, mindjárt. -vágtam rá.
- Mit keresel? -nézett rám gyanakvóan.
- Ruhát.
- Mégis minek? - kérdezte ásítva.
- Niall lenn vár rám.
- Miii? Vigyázz, segítek keresni! - haha, ebbe már ő is benne van..
Pár perc keresgélés után rátaláltunk a ruhára. Oké, igaz, hogy csak egy hajnali "utcatalálkozóról" van szó, de akkor is.. Ezt a fiúk sose értenék meg.
~Vivi ruhája:
* Pár perccel később*
*Niall szemszöge*
- Keresel valakit? - kérdeztem Vivitől mosolyogva.
- Nem, csak kijöttem kicsit levegőzni, sétálgatni. - válaszolta, mikor meglátott.
- Hát, ha már így összefutottunk, beszélgethetnénk is, nem? - játszottam tovább.
- Igazából most nem vágyok társaságra, de nem akarlak megbántani, úgyhogy.. - mondta nevetve. - Na jó, hagyjuk. -tette hozzá.
- Szerintem is. - nevettem.
- Hogyhogy itt vagy?
- Beszélgetni akartam. - mondtam egy laza vállrándítással.
- Aha, értem. - mondta furcsán.
Ahogy néztem Vivit, rájöttem, mennyire csodálatos. Úgy értem, ő annyira más mint a többi lány. Vele jól el vagyok - még hajnali 3-kor is- és ha csak pár szót beszélek vele, már akkor jobban érzem magam. De azt veszem észre, hogy ő csak barátként gondol rám...
- Ugye nem vagy álmos? - jutott eszembe.
- Háát, igazából az vagyok, elég hosszú napom volt. - vallotta be. - De nem baj, mind egy. Majd sokáig alszok. - folytatta nevetve.
- Remélem nem azt gondolod, hogy milyen idióta vagyok, hogy nem hagylak aludni.
- Dehogy! - lökte meg finoman a vállam.
- Hogy tetszik Verona? - dobtam fel a témát.
- Huh, nagyon szép! Mondjuk egész Olaszország nagyon tetszik, de Verona még különlegesebb. - mondta lelkesen. - És neked?
- Szép város. De én annyi várost látok, hogy nem nagyon tudok már különbséget tenni.
- Naa, azért biztos tudsz. Minden város más!
- Persze, igazad van. - zártam le.
- És milyen a turné eddig? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nagyon jó! Én mondjuk szeretek turnézni, ezért én nagyon jól elvagyok minden városban. - mondtam vidáman.
- Biztos jó lehet. Én is nagyon szeretek utazni. - válaszolt mosolyogva. Gyönyörű a mosolya!
*Vivi szemszöge*
Niall-el olyan jó beszélgetni! Látom rajta, hogy érdekli amit mondok, figyel rám. Például ebben az utazásos témában is jobban megismertem - és ő is engem -, sok dologról, városról megtudtam a véleményét, én is elmondtam neki az enyémet, ami általában egyezett. Ez nagyon meglepett, rájöttem, hasonlítunk egymásra. Mikor vele vagyok, nem érdekel a külvilág, csak az számít, hogy vele legyek és jól érezzem magam. Sose gondoltam volna, hogy megismerem, ilyen jól kijövök vele, beleszeretek és egy elég rövid ismertség után úgy viselkedik majd velem, mint akit óvoda óta ismer. Elképesztő.
- Gimibe jársz még, ugye? - kezdett egy másik témát.
- Persze. Most érettségizek.
- Remélem tanulsz rá sokat. - mondta kacsintva, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. Mármint nem a tanulás miatt.
- Jaa, megpróbálok.
- Amúgy jó tanuló vagy? - érdeklődött.
- Igen, egész jó. Főleg az angol megy, azt nagyon szeretem.
- Vettem észre. - mondta mosolyogva.
- Te milyen nyelven tudsz még? - kérdeztem.
- A rajongóink nem tudják az ilyeneket? - kérdezett vissza "sértődötten". Na, erre nem tudtam mit mondani. Ha azt mondom - ami az igazság is egyben-, hogy nem vagyok a rajongójuk, lehet megsértődik, hogy ezt eddig nem mondtam. Ha hazudni akarok, akkor valami rögtönzött dologgal kell előállnom. Például: "Jaaj, tudod mennyi hülyeséget írnak össze, már annyit olvastam, nehéz eldönteni, mi az igaz.." De ha ezt mondom, akkor Directionernek hisz és majd több dologban is úgy csinál, mintha nekem ezt tudni kéne. Jól meggondoltam, mit mondjak:
- Hát, igazából én nem vagyok olyan megszállott fan, aki minden lépésetekről tudni akar. Én a zenéteket szerettem meg először, aztán egy pár dolgot olvastam rólatok, de annyira nem ismerlek titeket.. - mondtam félénken, ugyanis ez volt az igazság...
Niall csak nézett rám, aztán mosolyogva megszólalt:
- Tulajdonképpen örülök neki, hogy te nem olyan vagy mint a többiek. És amúgy látszott rajtad, hogy nem megszállott rajongó vagy. - tette hozzá nevetve.
- Nem baj, hogy eddig nem mondtam? - mikor ezt kimondtam, rájöttem, tök fölösleges volt.
- Dehogy! Ez mégis miért lenne baj?
- Nemtudom... De szerintem hagyjuk ezt a témát.
- Miért? Váárj, tudom! Kikérdezlek mit tudsz rólunk, vagy rólam. Na, mit szólsz? - szívatott.
- Niall légyszi.. Tudod mit, kérdezz. - álltam elébe. Végül is mit veszíthetek? Legalább nevetünk egy jót és jobban megismerem.
- Oké, kezdjük. Ki a legidősebb a bandából?
- Louis. Ez nem volt nehéz.
- Mikor alakultunk? - tette fel az újabb "nehéz" kérdést.
- 2010, július 23. - mondtam ásítva. - Bocsánat.
- Álmos vagy?
- Eléggé. De nem baj, folytassuk - erősködtem. Igazából nagyon nagyon álmos voltam, de még akartam vele maradni.
- Figyelj, szerintem inkább menj aludni. Majd később folytatjuk. - mondta mosolyogva.
- Jó. Rám fér az alvás. - adtam meg magam. Igaza van, délután úgyis találkozunk.
- Akkor jó éjt, aludj jól. - odajött hozzám, megpuszilta a homlokom(!!) aztán átölelt(!!!). Így már biztos jól fogok aludni.
- Neked is. - öleltem vissza és vigyorogtam, mit a vadalma.
- Holnap találkozunk. Vagyis ma délután. - javította ki magát.
- Igen. Szia. - köszöntem el. Átmentem az úton és mielőtt beléptem volna a házunkba, visszanéztem, intettem egyet Niall-nek és bementem. Beléptem a szobámba, ahol Liza félálomba tv-t nézett, engem várt, hogy utána kikérdezhessen. Ahogy a filmekben lenni szokott, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, becsuktam a szemem és mosolyogtam. Az ajtócsukódásra egyből felébredt a barátnőm:
- Mi történt? Mesélj el mindent!! Megcsókolt? - ragadtatta el magát.
- Nem csókolt meg. Elmesélek mindent. - válaszoltam szórakozottan.
- Minden egy SMS-el kezdődött. - kezdtem a mesélést és közben mutattam neki a mobilom. Ő elolvasta, majd várakozóan nézett rám. - Aztán válaszoltam. Az utolsó SMS-ben azt írta, hogy "nézelődjek az ablakban". Odamentem, elkezdtem nézelődni, ott volt egy hajléktalan bácsi, egyszercsak előkerült egy srác fekete pulcsiban, kapucni takarta a fejét... - meséltem neki a sztorit és ő csodálkozva hallgatta. Végigmeséltem neki a One Direction kvízen át a búcsú puszi & ölelésig.
- Úúú, Vivi ez olyan jó!! - mondta Liza kedvesen.
- Igen nagyon! Olyan boldog vagyok! - mondtam vigyorogva. Mióta Niall megölelt, azóta csak vigyorok... Liza válaszképpen megölelt.
- De én alszok. Hosszú napunk volt. -Liza
- Az biztos! - válaszoltam fáradtan. - Jóéjt!
- Neked is! - ezzel átment a saját szobájába.
* A délután folytatása a következő részben*
Köszi, hogy elolvastad! Ha már itt jársz, írd le a véleményed, komizz, iratkozz fel rendszeres olvasónak! A következő részt megpróbálom hamarabb hozni.
Annyit elárulok róla, hogy Vivi élete kicsit zavaros lesz és sok mindenen el kell gondolkoznia. A 1D teljesen felforgatja a lányok életét. :D
Addig is, sziasztok :) xx
- Jó étvágyat. - mondta, mikor letette elém a cheeseburgert olyan "remélem megfulladsz stílusban". Jó tudni, hogy utál egy ember, csak azért mert ő odavan Niallért és én egy társaságban vagyok vele. Ez nagyon logikus és érett gondolkodás.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - mosolyogtam rá erőltetetten. A csaj lenézett rám és elment. Épp elkaptam Niall pillantását, aki csak mosolygott. Imádom ezt a mosolyt! Főleg mikor én kapom.
A kajával elég gyorsan végeztünk, de még maradtunk beszélgetni. Ezekkel a srácokkal olyan jól elvagyok! Nagyon imádom őket!
- Messze van a szállásotok? - kérdezte Liam.
- Nem annyira, miért? - kérdezett vissza Liza.
- Hívunk egy kocsit, hogy ne kelljen gyalogolnotok. - mondta Liam. Óó, de kedvesek!
- Jaaj, köszönjük, aranyosak vagytok, de nem árt egy kis séta, főleg ha az ember éjjel 11-kor még sajtburgert eszik. - mondtam nevetve.
- Oké, ahogy gondoljátok. - válaszolt Liam nevetve.
Megcsörrent Louis telója, aki ijedt arccal monda hogy:
- Basszus, Paul hív!
Niall elkezdett röhögni, Harry csak nézte a telefont, Liam valami tervről magyarázott és Zayn pedig azt hajtogatta, hogy "Ne vedd fel! Meg ne próbáld! Neeee!"
- Srácok, nem okoskodni akarod, de szerintem vegyétek fel.. -próbáltam tippet adni. - Louis, hidd el, csak rosszabb lesz, ha kinyomod, utána úgyis hívja majd a többieket, aztán utána még lehet a rendőrséget is bevonja abba, hogy megkeressen titeket. - mondtam, mire felröhögtek.
- Igaza van Vivinek, felveszem.
Zayn "sértődötten" nézett rám, mert nem úgy lett, ahogy ő akarta. Mivel nem bírtam állni ezt a megjátszott tekintetet, odamentem hozzá és megöleltem.
- Bocsánat. -szabadkoztam egy értelmetlen dolog miatt.
- Semmi baj - nevette el magát. - Ugye tudod, hogy nem is haragudtam?
- Nee, tényleg? - játszottam a meglepettet, mire Zayn csak nevetett.
Mikor mentem vissza a helyemre, azt vettem észre, hogy Niall engem néz. Mire ez feltűnt nekem, elfordította a fejét. Engem nézett, miközben megöleltem Zayn-t? Felkaptam a fejem, mert azt vettem észre, hogy valaki hevesen magyaráz - a telefonon keresztül kihangosítva - és alig lehet érteni mit mond, mert olyan gyorsan beszél, hogy szinte egybefolynak a mondatai.
- Azonnal gyertek vissza a stadionhoz, nem érdekel kivel, vagytok és az sem, hogy hol vagytok! Pihennetek kell, értsétek meg! - mondta felszólítóan Paul.
- Aha, persze. - mondták röhögve.
- Fiúk, nem viccelek! - idegeskedett Paul. Hmm, nem értem, hogy bírja öt 20 év körüli fiúval, akik nem úgy gondolkoznak, mint általában a 20 év körüliek: ők nem menőznek, nem nagyképűek, nem beképzeltek, hanem nagyon közvetlenek, mindig megnevettetnek, imádnivalóak és olyanok, mint a gyerekek: nem fogadnak szót. Le a kalappal Paul türelmessége miatt!
- Jó, megyünk már, negyed óra. - kezdett alkudozni Harry.
- 5 perc. - jött a válasz.
- 10 perc és kész! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Niall.
- Arghh! - "mondta" Paul és kinyomta a mobilt.
A fiúk elkezdtek röhögni. Hogy min, az szerintem számukra is rejtély,de mivel mindenki nevetett, mi is elkezdtük Lizával. Az embernek legyen jó kedve, nem?!
- Na, csajok mostmár tényleg mennünk kell. - kezdett Zayn búcsúzkodni. - De előbb kérjük a telefonotokat!
- Tessék. -adtam a kezébe a telómat összeráncolt szemöldökkel, majd Liza is hasonlóképpen tett.
Zayn beírta a számát az enyémbe és Lizáéba is, majd mosolyogva visszaadta a készülékeket.
- Én is megadooom! - kiabálta Louis.
- Utána én jövök! - mondta erőteljesen Harry.
- Aztán pedig én. - szállt be a beszélgetésbe Liam.
A srácok sorra beírogatták a számukat és én is elkértem a számaikat és végül Niall is elkérte a mobilom:
- Szabad lesz? - kérdezte a telefonra mutatva.
- Persze.- válaszoltam hűvösen.
Niall mosolyogva megrázta a fejét, majd beírta a számát. Ugyanezt megcsinálta Lizával is, végül én kértem el tőle a telót és beírtam a számom.
- Huh, mostmár tényleg megyünk, mert Paul idegösszeomlást kap. - mondta nevetve Louis.
- Jó lenne még találkozni veletek valamikor! - mondta lelkesen Liam.
- Igen, ez jó ötlet! - mondtuk.
- Még holnap délutánig a városban leszünk, de utána Rómában lesz koncert. - tudatta Harry a programjukat.
- Tudjátok mit, holnap reggel felhívunk vagy írunk egy sms-t, jó? - mondta Niall.
- Oké, akkor üzenjetek! - válaszolta Liza.
- Sziasztok lányok! - mondta Zayn és sorra megöleltek minket. Mikor Niall-höz értem, súgott valamit a fülembe:
- Nem bánnám, ha ma nem aludnál.
- Micsoda? - kérdeztem meglepettem, mire ő csak mosolyogva kacsintott egyet, majd elköszönt.
- Majd beszélünk! - kiabálta Harry az ajtóból és elmentek. Én csak ott álltam és néztem utánuk, mellettem Liza pedig izgatottan szedte össze a gondolatait, mert akart valamit mondani...
- Megyünk? - szólaltam meg.
- Aha. - jött a válasz.
Kiléptünk a Mekiből és elindultunk a szállásunkra. Némán sétáltunk egymás mellett, ezt az estét elég nehéz volt feldolgozni. One Direction, Niall, Louis, Zayn, Harry és Liam... Wow. Ott voltunk a koncerten, utána egy egész estét velük töltöttünk és holnap találkozni akarnak velünk!! Hihetetlen. Ott van a számuk a telómban és ők is megkapták az enyémet. Olyan gyorsan történt minden. Az gyorskajázdában beszélgettünk, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, olyanok voltunk, mint akik már kiskoruk óta ismerik egymást. Aztán mikor menniük kellett, sorra megöleltek és Niall a fülebe súgta, hogy "ne aludjak". Ez mégis mit jelent?! Nem értem. Hmm, majd holnap elmagyarázza...
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám bizakodva a barátnőm.
- Igen.
- Mit mondott Niall, mikor megölelt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, hogy nem bánná, ha ma nem aludnék.. - válaszoltam elpirulva.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte elgondolkozva.
- Nem, tudom,egész végig ezen gondolkoztam. Ahh... - fakadtam ki.
- Nyugi! - ölelt át.
* A szálláson *
- Szerinted ki a legkedvesebb a 1D-ből? -tettem fel a kérdést.
- Igazából mindegyikőjüket nagyon bírom. De ha választani kéne.. Hmm, még mindig Liam. - mondta egy kis gondolkodás után a barátnőm. - És neked?
- Mindenki. - válaszoltam röviden.
- Amúgy te nem vagy álmos? - kérdezte Liza ásítva. Igazából már hajnali fél kettő van, de mind egy.
- Nem nagyon. Inkább fáradt vagyok.
- Na, én léptem aludni. - mondta.
- Én is megyek inkább. Holnap, vagyis ma olyan leszek mint egy zombi. - válaszoltam grimaszolva.
- Haha, jóéjt. - mondta nevetve.
- Neked is. - néztem rá mosolyogva.
Már éppen tök kényelmesen feküdtem az ágyamban, mikor a telefonom jelezte, hogy SMS-t kaptam. Próbáltam megnézni, de a telefonom fénye elvakított. Éljen a hajnali 2 órás telefonozás...
"Ébren vagy még?" - olvastam a szűkszavú üzenetet.
"Már éppen aludni akartam.." írtam be a választ.
"Hát, ha már ébren vagy, akkor igazán nézelődhetnél az ablakban ;) " érkezett az üzi.
Tessék? Mégis miért kéne ilyenkor nézelődnöm?
Azért mégis odamentem az ablakhoz, felhúztam a rolót és elkezdtem nézelődni. Az ablakomból egész közel látom az út mellett levő széles járdát. Részeg fiatalok sétálnak az utcán, hangosan röhögnek. Egy bácsi ( aki valószínű hajléktalan) kéreget a fiataloktól, akik még jobban röhögnek és elküldik a férfit a francba. Ők elmennek, már nem látom az ablakomból, hogy hol vannak.. Egy srác odamegy a férfihez és megszólítja. Kár, hogy nem hallom miről van szó, de gondolom megkérdezte, mi történt vele és adott neki pénzt, erre a bácsi hálásan megköszöni. Megható pillanat volt. Szegény bácsi, vajon mi történhetett vele? Nem úgy nézett ki, mint egy alkoholista állat, tehát valami tartozás, legalábbis pénzügyi dolog vezethetett ide. Mindig megsajnálom a hajléktalanokat... Pesten is rengeteg van, de azok inkább olyan alkoholista-drogos emberek. Na, őket nem szoktam támogatni... Arra figyeltem fel, hogy az alak, aki adott a bácsinak pénzt, az épületet nézi. Még jó, hogy nem lehet belátni az ablakon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a srácot, de ő kiszúrta az ablakomat, úgyhogy mostmár azt bámulta. Oké, ez eléggé idegesített, mert fogalmam sincs, miért bámulja egy tag az ablakomat, mikor én éppen nézelődni próbálok. A szememmel figyeltem a srácot, aki levette a kapucniját, és ekkor megláttam az ismerős arcot!
Úristen! Mostmár értem miért kell nézelődnöm hajnalban! A srác Niall volt! Niall Horan! OMG, itt áll az út másik oldalán és az én ablakomat nézni! Valószínű engem vár (legalábbis remélem). Megpróbálom kinyitni az ablakot és akkor szólok neki.
- Nem vagy álmos? - kiabáltam ki az ablakon.
- Miért nem alszol már? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Hmm, úgy gondoltam, nézelődök kicsit...
- Gondolom, nagyon jó érzés az ablakból beszélni, de szerintem jobban jársz, ha lejössz. - tanácsolta.
- Oké, mindjárt megyek. - válaszoltam, ugyanis át is kéne öltöznöm. - 10 perc.
Gyorsan keresnem kellett valami egyszerű, de mégis csinos ruhát 10 perc alatt, mert a szőke herceg lent vár rám. Hihetetlen! A keresgélésemre Liza felébredt és átjött a másik szobából. Hát, nem valami jó a falak hangszigetelése...
- Nincs kedved aludni, mint minden más normális ember hajnali fél 3-kor? - kérdezte álmos fejjel.
- Aha, mindjárt. -vágtam rá.
- Mit keresel? -nézett rám gyanakvóan.
- Ruhát.
- Mégis minek? - kérdezte ásítva.
- Niall lenn vár rám.
- Miii? Vigyázz, segítek keresni! - haha, ebbe már ő is benne van..
Pár perc keresgélés után rátaláltunk a ruhára. Oké, igaz, hogy csak egy hajnali "utcatalálkozóról" van szó, de akkor is.. Ezt a fiúk sose értenék meg.
~Vivi ruhája:
* Pár perccel később*
*Niall szemszöge*
- Keresel valakit? - kérdeztem Vivitől mosolyogva.
- Nem, csak kijöttem kicsit levegőzni, sétálgatni. - válaszolta, mikor meglátott.
- Hát, ha már így összefutottunk, beszélgethetnénk is, nem? - játszottam tovább.
- Igazából most nem vágyok társaságra, de nem akarlak megbántani, úgyhogy.. - mondta nevetve. - Na jó, hagyjuk. -tette hozzá.
- Szerintem is. - nevettem.
- Hogyhogy itt vagy?
- Beszélgetni akartam. - mondtam egy laza vállrándítással.
- Aha, értem. - mondta furcsán.
Ahogy néztem Vivit, rájöttem, mennyire csodálatos. Úgy értem, ő annyira más mint a többi lány. Vele jól el vagyok - még hajnali 3-kor is- és ha csak pár szót beszélek vele, már akkor jobban érzem magam. De azt veszem észre, hogy ő csak barátként gondol rám...
- Ugye nem vagy álmos? - jutott eszembe.
- Háát, igazából az vagyok, elég hosszú napom volt. - vallotta be. - De nem baj, mind egy. Majd sokáig alszok. - folytatta nevetve.
- Remélem nem azt gondolod, hogy milyen idióta vagyok, hogy nem hagylak aludni.
- Dehogy! - lökte meg finoman a vállam.
- Hogy tetszik Verona? - dobtam fel a témát.
- Huh, nagyon szép! Mondjuk egész Olaszország nagyon tetszik, de Verona még különlegesebb. - mondta lelkesen. - És neked?
- Szép város. De én annyi várost látok, hogy nem nagyon tudok már különbséget tenni.
- Naa, azért biztos tudsz. Minden város más!
- Persze, igazad van. - zártam le.
- És milyen a turné eddig? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nagyon jó! Én mondjuk szeretek turnézni, ezért én nagyon jól elvagyok minden városban. - mondtam vidáman.
- Biztos jó lehet. Én is nagyon szeretek utazni. - válaszolt mosolyogva. Gyönyörű a mosolya!
*Vivi szemszöge*
Niall-el olyan jó beszélgetni! Látom rajta, hogy érdekli amit mondok, figyel rám. Például ebben az utazásos témában is jobban megismertem - és ő is engem -, sok dologról, városról megtudtam a véleményét, én is elmondtam neki az enyémet, ami általában egyezett. Ez nagyon meglepett, rájöttem, hasonlítunk egymásra. Mikor vele vagyok, nem érdekel a külvilág, csak az számít, hogy vele legyek és jól érezzem magam. Sose gondoltam volna, hogy megismerem, ilyen jól kijövök vele, beleszeretek és egy elég rövid ismertség után úgy viselkedik majd velem, mint akit óvoda óta ismer. Elképesztő.
- Gimibe jársz még, ugye? - kezdett egy másik témát.
- Persze. Most érettségizek.
- Remélem tanulsz rá sokat. - mondta kacsintva, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. Mármint nem a tanulás miatt.
- Jaa, megpróbálok.
- Amúgy jó tanuló vagy? - érdeklődött.
- Igen, egész jó. Főleg az angol megy, azt nagyon szeretem.
- Vettem észre. - mondta mosolyogva.
- Te milyen nyelven tudsz még? - kérdeztem.
- A rajongóink nem tudják az ilyeneket? - kérdezett vissza "sértődötten". Na, erre nem tudtam mit mondani. Ha azt mondom - ami az igazság is egyben-, hogy nem vagyok a rajongójuk, lehet megsértődik, hogy ezt eddig nem mondtam. Ha hazudni akarok, akkor valami rögtönzött dologgal kell előállnom. Például: "Jaaj, tudod mennyi hülyeséget írnak össze, már annyit olvastam, nehéz eldönteni, mi az igaz.." De ha ezt mondom, akkor Directionernek hisz és majd több dologban is úgy csinál, mintha nekem ezt tudni kéne. Jól meggondoltam, mit mondjak:
- Hát, igazából én nem vagyok olyan megszállott fan, aki minden lépésetekről tudni akar. Én a zenéteket szerettem meg először, aztán egy pár dolgot olvastam rólatok, de annyira nem ismerlek titeket.. - mondtam félénken, ugyanis ez volt az igazság...
Niall csak nézett rám, aztán mosolyogva megszólalt:
- Tulajdonképpen örülök neki, hogy te nem olyan vagy mint a többiek. És amúgy látszott rajtad, hogy nem megszállott rajongó vagy. - tette hozzá nevetve.
- Nem baj, hogy eddig nem mondtam? - mikor ezt kimondtam, rájöttem, tök fölösleges volt.
- Dehogy! Ez mégis miért lenne baj?
- Nemtudom... De szerintem hagyjuk ezt a témát.
- Miért? Váárj, tudom! Kikérdezlek mit tudsz rólunk, vagy rólam. Na, mit szólsz? - szívatott.
- Niall légyszi.. Tudod mit, kérdezz. - álltam elébe. Végül is mit veszíthetek? Legalább nevetünk egy jót és jobban megismerem.
- Oké, kezdjük. Ki a legidősebb a bandából?
- Louis. Ez nem volt nehéz.
- Mikor alakultunk? - tette fel az újabb "nehéz" kérdést.
- 2010, július 23. - mondtam ásítva. - Bocsánat.
- Álmos vagy?
- Eléggé. De nem baj, folytassuk - erősködtem. Igazából nagyon nagyon álmos voltam, de még akartam vele maradni.
- Figyelj, szerintem inkább menj aludni. Majd később folytatjuk. - mondta mosolyogva.
- Jó. Rám fér az alvás. - adtam meg magam. Igaza van, délután úgyis találkozunk.
- Akkor jó éjt, aludj jól. - odajött hozzám, megpuszilta a homlokom(!!) aztán átölelt(!!!). Így már biztos jól fogok aludni.
- Neked is. - öleltem vissza és vigyorogtam, mit a vadalma.
- Holnap találkozunk. Vagyis ma délután. - javította ki magát.
- Igen. Szia. - köszöntem el. Átmentem az úton és mielőtt beléptem volna a házunkba, visszanéztem, intettem egyet Niall-nek és bementem. Beléptem a szobámba, ahol Liza félálomba tv-t nézett, engem várt, hogy utána kikérdezhessen. Ahogy a filmekben lenni szokott, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, becsuktam a szemem és mosolyogtam. Az ajtócsukódásra egyből felébredt a barátnőm:
- Mi történt? Mesélj el mindent!! Megcsókolt? - ragadtatta el magát.
- Nem csókolt meg. Elmesélek mindent. - válaszoltam szórakozottan.
- Minden egy SMS-el kezdődött. - kezdtem a mesélést és közben mutattam neki a mobilom. Ő elolvasta, majd várakozóan nézett rám. - Aztán válaszoltam. Az utolsó SMS-ben azt írta, hogy "nézelődjek az ablakban". Odamentem, elkezdtem nézelődni, ott volt egy hajléktalan bácsi, egyszercsak előkerült egy srác fekete pulcsiban, kapucni takarta a fejét... - meséltem neki a sztorit és ő csodálkozva hallgatta. Végigmeséltem neki a One Direction kvízen át a búcsú puszi & ölelésig.
- Úúú, Vivi ez olyan jó!! - mondta Liza kedvesen.
- Igen nagyon! Olyan boldog vagyok! - mondtam vigyorogva. Mióta Niall megölelt, azóta csak vigyorok... Liza válaszképpen megölelt.
- De én alszok. Hosszú napunk volt. -Liza
- Az biztos! - válaszoltam fáradtan. - Jóéjt!
- Neked is! - ezzel átment a saját szobájába.
* A délután folytatása a következő részben*
Köszi, hogy elolvastad! Ha már itt jársz, írd le a véleményed, komizz, iratkozz fel rendszeres olvasónak! A következő részt megpróbálom hamarabb hozni.
Annyit elárulok róla, hogy Vivi élete kicsit zavaros lesz és sok mindenen el kell gondolkoznia. A 1D teljesen felforgatja a lányok életét. :D
Addig is, sziasztok :) xx



