8. rész ~ Are you ready?

Hi guys :) Tudom, hogy mindig későn vannak részek, de nem sokan olvassátok és visszajelzést is csak a barátnőimtől kapok, szóval igazán örülnék, ha más is jelezné, hogy érdemes írogatnom :D 

Még valami: gondolkoztam egy másik blogon, ami eltérne ettől. Majd még eldöntöm, hogy hogy lesz, de az is 1D-s lenne, de (szerintem) nem egy szokványos blog. Én legalábbis még hasonlót se láttam. Még nem tudom mi lesz, de atéma már megvan. Csak attól "félek", hogy azt se olvasnátok nagyon, mert ennek nem volt sikere. Pedig én nagyon szeretem írni(igaz sose normális időbe hozom a részt, de az lényegtelen:D) és lehet azért nincs forgalom, mert sablonsztorinak tűnik, meg mert nem olyan jó a fogalmazásom. 1. Nem lenne sablonsztori, de senki nem várja azt, hogy mikor bontakozik ki. 2. A fogalmazás. Hát igen, első blogom és elég nehezen megy, mert bár szeretek írni, jó a fantáziám, de nem mindig tudom úgy átadni a történetet, mint ahogy szeretném. Ezért elég sok kétellyel indítanám el a következő blogom. De azt elárulom, hogy minden tőlem telhetőt megtennék, mert itt voltak hibáim és azt nem követném el megint. Hát, majd lesz valami, addig is marad a The best summer of my life, azaz Niall Horan stole my heart. :)

Csak álltam a járdán sírva, és még mindig a percekkel elhaladó srác után néztem. Ezt nem hiszem el. Niall elment. Kész, vége. Lehet soha többé nem találkozunk. És most mi van egyáltalán? Járunk? Mert megcsókol a nyílt utcán, aztán csak elbúcsúzik, de azt nem mondta, hogy most mi van. Már szerintem negyed órája állok az utcán, a néni, aki járókerettel ment el mellettem, szerintem már km-rekkel odébb van, de én kitartóan állok itt zokogva, gondolkozva és szétfagyva(?) Úgy látszik, időközben lehűlt a levegő és elkezdett fújni a szél is. Hmm, rajtam kívül ez mindenkinek feltűnt, mivel eltűntek a közelembe levő kutyasétáltatók, futók, biciklisek és már tényleg csak én állok itt egyedül. De nem tudok elmozdulni. Földbe gyökerezett a lábam.

-Vivi, mégis mit csinálsz itt? - hallottam meg az ismerős hangot az út túloldaláról. Sok kocsi ment, így a további mondatait nem hallottam, de valami olyasmiről volt szó, hogy "mindjárt esik az eső" "meg fogsz fázni". Hah, mintha anyámat hallanám..

- Hoztam neked egy esőkabátot, ha továbbra is itt akarsz állni. - ért át az én "oldalamra" Liza. - Hallod, neked besz.. - elcsuklott a hangja, mikor meglátta, hogy sírok. - Mi a baj? - kérdezte teljes megdöbbenéssel.

Nem tudtam válaszolni. Liza szorosan átölelt, majd halkan a fülembe súgott egy szót:

-Niall?

A válaszom csak egy sóhaj volt, de megértette. Ennyi év után a fél mondatokból, pillantásokból, mozdulatokból vagy -ebben az esetben- sóhajokból is megértjük egymást. A hátamra terítette az esőkabátot, begomboltam, mert rájöttem, hogy tényleg nagyon hideg lett. Attól tartok, megfáztam.

-Menjünk be, csinálok forró csokit és te pedig elmesélsz mindent, jó? -nézett rám kedvesen Liza.

Hagytam, hogy bevezessen, mivel 1. ki kell beszélnem magamból az érzéseimet, mert konkrétan én sem tudom, mi a bajom

                                                    2. jól esne egy forró csoki.

A házunkba beérve hihetetlen melegség töltött el. Fantasztikus érzés volt!

- Akkor mesélj el mindent! - ült le velem szembe a kanapéra Liza.
- Hát, az úgy volt, hogy... - kezdtem a sztorit. Elmeséltem neki mindent az énekléstől kezdve a vallomásán át a búcsúig mindent. Ő csillogó szemekkel hallgatta, de nem értette, miért kezdtem el sírni a mesélés közben.
- Nem érted? - szenvedtem, mire csak megrázta a fejét. - Megcsókolt és ennyi. - folytattam szomorúan.
- Hé, hallod te magad? Mire számítottál? - vágott közbe idegesen.
- De nem, nem érted! Azt se mondta, hogy most járunk, vagy csak megcsókolt és itt hagyott, aztán vége.- vitatkoztam tovább.
- Ja, értem én. De akkor is. Más meg csak álmodozik róla, hogy Niall egyszer ránéz egyáltalán, te meg itt hisztizel, hogy "azt se mondta, hogy járunk". De igazad van, szerintem csak szórakozásból mondta, hogy szeret. - folytatta Liza. Nem értem ezt a lányt. Néha annyira könyörtelenül őszinte tud lenni.
- De nekem van barátom! És az a baj, hogy jobban szeretem Niall-t, mint őt. De nem jó ez így. Lehet most láttam életemben utoljára, érted? - siránkoztam tovább.
- Tudod mit. Nem érted meg, hogy Niall szeret. "Van barátod" hagyjuk már, amint lelépsz 3 napra, megcsal a szöszivel!
....

*Liza szemszöge*
-... amint lelépsz három napra, megcsal a szöszivel. - mondtam ki totál idegesen, amit meg is bántam egyből. Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Miért pofázok ennyit feleslegesen?!
Félve vártam Vivi válaszát. Percekkel később megszólalt maga elé meredve.
- Micsoda? - kérdezte remegő hangon.
- Vivi, én... - indultam felé, mire kezét védekezően maga elé tette. Nem akarta, hogy megöleljem, nem fogadta el a bocsánatkérésem.
- Ne, hagyj! Ülj vissza és mondjad, hogy mi van, mert semmit nem értek. Ezt mégis honnan veszed? És milyen szöszivel csalt meg? Mivan? - emelte fel a hangját, de hiába próbálkozott, láttam rajta, hogy perceken belül sírva fakad.
- Hol kezdjem? - ültem vissza a kanapé szélére fáradtan, erőtlenül, tanácstalanul. Nem vártam választ, költői kérdésnek szántam. - Mielőtt Niall hívott, mikor tableteztem, fenn voltam Facebook-on. Az egyik 11.-es csaj, Eszter, tudod az a nagyon rövid fekete hajú küldött egy képet, amihez annyit írt, hogy "Pillanatkép a buliról". Mikor betöltődött, a képen Gergő volt Lillával éppen nagyban nyalták egymást. Épp akkor kérdezted meg, hogy mit nézek ilyen döbbenten, mire azt mondtam, csak egy nagyon ronda ruhát...- folytattam volna, de durván közbeszólt.
- Miért nem mondtad el? Liza, miért csináltad ezt? - már szinte kiabált velem és mivel elég nyugodt lány, nagyon ritkán emeli fel ennyire a hangját.
- Mikor meg a akartam mutatni a rohadt képet, akkor hívott Niall. Az jó lett volna, ha akkor mondom el? Mert akkor én kérek elnézést, hogy rádöbbentettelek,  ki szeret igazán! - ideges voltam, próbáltam a tudtára adni, hogy nekem van igazam.
- Ne csináld ezt, jó? - keseredett el teljesen.
- Mit, mégis mit?
- Ezt, hogy még úgy csinálsz, mintha én lennék a hibás. Így is mindig én szívom meg, mindig én jövök ki szarul mindenből. Hülye szerencsétlen vagyok. - Vivi elkezdett sírni én pedig odamentem hozzá és szorosan megöletem.
- Figyelj, Gergő nem ér annyit. Hazaérünk, szakítasz vele. Nem mondod el, hogy azért, mert tudod, hogy megcsalt. Azt mondod, hogy már nem érzel iránta semmit, érted? - próbáltam tanácsot adni neki, mire csak  bólogatott. Szerintem dobni fogja Gergőt.

*utolsó nap Veronában, a reptéren*
- Hiányozni fog ez a hely. - bámultam ki a váróterem ablakán. Semmit nem láttam, mert ugyebár nem a belvárosban voltunk.
- Nekem is! Olyan jó volt. - értékelte a "nyaralást" Liza.
- Igazából nem bánom már, hogy vége. Túl sok minden történt túl gyorsan és időm se volt felfogni. Először a francia lovagod, aztán az első napon megismersz egy olaszt, aki bevisz minket a One Direction koncertjére. Aztán még találkozunk is velük és beleszeretek Niall Horan-be, amit még magam elől is titkolok. Elmegyünk éjjeli-vacsira, lekapnak minket, másnap úgy ébredek, hogy a Directionerek felét magamra haragítottam annyival, hogy egy képen szerepelek a srácokkal. Aztán kapom az utáló üziket, meg mindent. Valamilyen csoda folytán Niall szeret, bevallja egy gyönyörű dallal és közbe gitározik és tudod, hogy a gitáros fiúk a gyengéim. Mármint. Niall gitárral a gyengém. - gondolkoztam el vágyakozva, majd folytattam. - Te meg már közbe tudtad, hogy drága Gergő lesmárolja a tudodkit. Ez kiderül, én kiakadok, nem tudom mi van Niall és köztem, már ha van valami egyáltalán. Gergőt meg hagyom a francba, ő a legkisebb gond. Szakítok vele és vége, elfelejtem. Nem akarok foglalkozni vele. - fejeztem be a mondandómat a távolba meredve. Liza nem mondott rá semmit, szerintem végig gondolta a hallottakat és ez már neki is sok volt. Hát, ilyen az élet.
* A repülőn, úton hazafelé*
- Kedves utasok, a felszállást megkezdjük, kérjük kapcsolják be biztonsági övüket! Köszönjük. - szólt az utaskísérő a hangosba.
- Holnap találkozok vele és elküldöm a francba. Elég volt belőle. - jelentettem ki egy erőteljes mosoly kíséretében.
- Szorítok. - nézett rám biztatóan Liza.
Az úton nem nagyon beszélgettünk, én azért nem kezdeményeztem, mert nagyon el voltam merülve gondolataimban, de szerintem ő is így volt.
*Másnap*
- Figyelj. Arról van szó, hogy tudom amit tudnom kell. Attól, hogy nem voltam itthon, lélekben itt voltam, elég sok mindent tudok. Azt is, amit nem kéne. 
-Miről beszélsz? - kérdezte ártatlan hanggal.
- Gondolkozz el drágám. Hagyok időt rá bőven és ha rájöttél, kérlek ne nekem mond el, mert nem érdekel innentől semmi, ami veled kapcsolatos, oké? - válaszoltam higgadtam egy hűvös mosoly kíséretében.
- Vivi, hallod te magad? Most miért csinálod ezt? Igazán nem értelek. Eddig még szerettél, most meg hirtelen ezzel jössz. Mi vagyunk az "álompár", nem emlékszel? - szünetet tartott, majd folytatta- Talán összeszedtél valaki mást? - gúnyos mosoly terült el az arcán.
- Ha így is lenne, akkor se lenne hozzá közöd. Beszéld meg a szöszivel abban a pillanatban, mikor nem akarjátok lenyelni egymást. -eléggé ismer már, rátapintott a lényegre. Nem kerültem tekintetét, mert akkor egyből lebukok.
- Hm, mostmár mindent értek. - csapdába esett. Akármit mond, nem jön ki jól belőle. - De szerintem nem tartozok magyarázattal, mert már nincs közünk egymáshoz. - ennél pofátlanabbul már nem is válaszolhatott volna.
- Mondanám, hogy jó volt együtt, mert voltak szép pillanataink, meg minden, de nem így képzeltem el a végét. Hát. Légy boldog, vagy valami, nem tudom mit kell ilyenkor mondani.
- Ja, ez megfelel. További sok sikert a szerelemben. - bíztatóan mosolygott- Azért egy búcsúölelést kapok? - nem tudtam rá haragudni.. Ennek így kellett lennie. Ha jól végig gondolom, akkor jobb, hogy így lett. Nem tudok rá "úgy" gondolni.
-Gyere ide. - nevettem el magam.
Jobb lesz ez így! Pozitívan nézem a dolgokat..
* Hónapokkal később*
Hát, itt vagyunk. Leérettségiztem. Na de kezdjünk mindent az elején.
Ott hagytam abba a történetet, hogy Gergővel szakítottam. Itt vége is lett a kettőnk történetének. Aha, csak gondoltam. Kb. 1 hónapig bírta, aztán megint elkezdett foglalkozni velem. Nem igazán érdekelt, próbáltam lekoptatni. Nem ment könnyen, mert nagyon nyomult, de aztán már a végén nem foglalkoztam vele és "leállt". Kb. mint az oviban, hogy ha nem foglalkozok vele, abbahagyja. Aztán vártam, vártam, vártam, nagyon sokat vártam, hogy Niall hátha jelentkezik, de nem. Pedig, megvolt a számom neki, simán írhatott volna, de nem. Úgy látszik, ennyire érdekelte mi van velem. Igen, én is írhattam volna, de nem akartam. Mert mi van, ha nem is emlékszik már rám? Vagy nem is érdeklem, vagy valami. Az kínos lett volna, ha csak felhívom, ő meg azt se tudja kivel beszél. Szóval én nem kerestem. Az érettségi. Erről azért nem beszéltem, mert az utolsó hónapban teljesen összeolvadtak a napok. Éjjel-nappal tanultam, semmivel se foglalkoztam, csak azzal, hogy a legjobban teljesítsek.
Nem nagyon szeretném részletezni, mert elég stresszes volt az egész és azért egész jól teljesítettem, de maradjunk annyiba, hogy leérettségiztem. Végre otthagytam a gimit, amit annyira, de annyira utáltam már az utóbbi időben. Sokat gondolkoztam úgy mindenen és rájöttem, hogy nem nagyon vannak igaz barátaim. Ahogy szakítottam Gergővel, egyből mindenki elpártolt tőlem. Már nem kérték ki a véleményem, már nem beszélgettek velem, már nem kértek tőlem tanácsot. Úgy látszik, csak az számított, hogy kivel járok, mert most már kb. senkim nincs. Liza, mint legjobb barátnőm és ennyi. Igazából nem érzem hiányát a kamu barátaimnak, mert sose volt velük túl bizalmas kapcsolatom, csak azért furcsa így rádöbbenni, hogy semmit nem számítottam nekik. De mostmár mindegy, vége a gimis éveknek.
A továbbtanulás. Úgy éreztem, nem állok készen az egyetemre, ezért halasztottam. Elég érdekes döntés volt ez, de nem tudtam mást tenni. A másik ok pedig a bizonytalanságom volt. Nem tudtam eldönteni mit szeretnék igazából. Van egy évem gondolkozni. A szüleim nem örültek, de mivel nem tudtak mit tenni, rám hagyták a dolgot.
Most jöjjenek a jó hírek. Egy jó hír van. 2 hónapra megyek ki mamámékhoz Londonba! Liza 1 hónapra jön, sajnos anyukája nem engedte ki több időre. 2 hét múlva indulunk és nagyoooooooooooooooooon várom. Már elkezdtem csomagolni is, de nem sok cuccot pakoltam be, mert ma megyünk Lizával vásárolni. Ez olyan ruhatár-frissítés lesz, mert azért Londonba ki kell öltözni. Annyira szeretem a londoni emberek stílusát! Én is szeretnék úgy öltözködni, de itt Magyarországon tuti megszólnának. Úgyhogy a mostani shopping alkalmával kicsit másabb, kicsit feltűnőbb darabokat vettem, de véleményem szerint stílusomhoz illő mindegyik. Nem cseréltem le a teljes ruhatáram, mert kint is szeretnék majd azért vásárolgatni. 
Végülis, azt hiszem felkészültem a londoni nyaramra. Talán ez a nyár a felejtésről fog szólni. Vagy az új életről, vagy a reménykeről, új esélyekről, új emberekről, régi szerelmekről, sok gondolkozásról, vagy ki tudja még miről. A lényeg, hogy úgy gondolom, ez a nyár meghatározó lesz az életem során.
Hát, nem tévedtem sokat...

~7. rész I Wish

Itt az új rész, nemigazán hoztam gyorsabban, bocsi :) Ahogy az előző részben leírtam, Vivinek el kell gondolkoznia további életén. Erről a részről nem mondok mást, de a következőhöz annál többet tudok. Ezt majd megtaláljátok ennek a résznek a végén. ;) Jó olvasást! xx

*Liza szemszöge*

Mégis miért csörög a telefon ilyen korán? Áh, nem igaz, hogy nem hagyják aludni az embert. Anélkül, hogy megnéztem volna, ki keres, felvettem a telefont.

- Halló? - szóltam bele barátságtalanul.

- Öm, szia Liza. Csak azt akarom kérdezni, hogy mikor találkozzunk akkor? - oh, Zayn az! Én meg ilyen bunkón válaszoltam... Jellemző.

- Jaj, szia Zayn! Bocsi, csak nem rád számítottam, azért válaszoltam ilyen unottan. - próbáltam kijavítani hibámat, mire Zayn csak nevetve válaszolta, hogy "semmi baj".

- És ti mikor értek rá? - kérdezte

- Bármikor. Mondjuk Vivi még alszik, mert kicsit későn aludt el. De felkeltem.

- Hmm, ez érdekes. - kezdte elgondolkodva- Niall is tök későn ért haza. Nálatok volt?

Na jó, én most erre mit mondjak? Játsszam el, hogy nem tudok semmit, vagy mondjam el az igazat? Nem akarom Niall-t kellemetlen helyzetbe hozni, de hazudni se kellene. Hmm, kéne egy "arany középút" vagy mi. Én nem vagyok jó az ilyen közmondásokban.

- Hát, szerintem erről Niall-t kéne megkérdezned. De annyit elmondok, hogy itt is volt. A többit majd ő elmondja.

- Haha, köszi a segítséget. - mondta nevetve Zayn.

- És amúgy nektek mikor lenne jó? - tértem vissza az eredeti témához.
- Ebéd után? Louis és Niall még alszanak, de Nialler ebédre tuti felkel. Aztán utána majd valamelyikünk hív.
- Oké. Addig felkeltem Vivit.
- Naa, majd csörgünk. Szia - köszönt el.
- Szia! - mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Nagyon várom már a délutánt! Egy újabb csodás nap 5 csodás sráccal.

*Vivi szemszöge*

- Vivi, kelj már fel! Hallod?! - ébresztett fel a hang.
- Aha. - nyöszörögtem félálomba.
- Fél 12 van, csak szólok, hogy 1 órakor találkozunk a fiúkkal. Reggel hívott Zayn, aztán nemrég pedig Louis. - fecsegett tovább Liza.
- Aaaa - "mondtam". Igazából semmi kedvem nem volt felkeni. Nem elég, ha pl. fél 1-kor felkelek, hogy felöltözzek? Neem, Lizának nagyon fontos felkeltenie.
- Na jó, én elmegyek boltba, mire visszajövök, legyél felöltözve. Ez nem kérés volt.- tette hozzá. Most igazán félek a fenyegetésétől...
- Aha, szia. - ráztam le gyorsan.
Még 10 percig szenvedtem, aztán a felkelés mellett döntöttem. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de végig azon járt az agyam, hogy hamarosan találkozom Niall-el és a többiekkel. Ezért érdemes felkelni! Elég gyorsan elkészültem, aztán kerestem valamit a hűtőben, mert nagyon éhes voltam. Később rájöttem, hogy Liza kajáért ment a boltba, mert a hűtőben nem volt semmi. Remek, éhes vagyok, kaja nincs, a barátnőm pedig boltba ment, egy olyan városban, ahol most jár először és azt sem tudja, mi hol van. Lizára jelemző, hogy eltéved, szóval kb. 1,5 óráig várhatok. Gondoltam felmegyek twitterre, ezért elővettem a laptop-om és bejelentkeztem. Mire betöltődött a közösségi, észrevettem, hogy kb. 500 új követőm lett. Nem voltam valami népszerű twitteren, 500 körüli követőm volt, ezért nem értettem, mégis mi történt. Megnéztem, kik követnek, a legtöbb Directioner. Itt már beugrott, hogy mi történt: valószínű tegnap éjjel, mikor McDonald's-ba voltunk a fiúkkal, paparazzik/rajongók lekaptak minket és ismerve a Directionereket, 5 perc múlva kiderítik, ki a csaj, hány éves, hol lakik(!) és milyen suliba jár(!!!). Azért ez durva. Szinte féltem megnézni a 'Kapcsolataimat', mert valószínű elhalmoztak az utálkozó, sőt gyűlölködő vagy akár "Halj meg" posztok. Hát, igazam volt. Gyorsan végigfutottam az üziket és legtöbb olyan volt, hogy "nem érdemled meg Niall-t", "ne vedd el a férjem", "halj meg". Könyörgöm, nem is járok Niall-el!! Jó, azt nem mondom, hogy nem járnék vele, de csak együtt voltunk egy étteremben és ez az egész még randinak sem mondható, mert a 1D többi tagja és a barátnőm is jelen volt. Ezen mérgelődtem, de ha jobban belegondolok, inkább rosszul esett, hogy ez a sok ember utál, pedig én semmit nem tettem. Ha egy baráti találkozó után ilyenekkel támadnak, akkor mit szólnak, ha ESETLEG összejövök Niall-el? Oké, tudom, hogy ennek lehetősége 5% ( 5%-ot mindig adok magamnak), de akkor is! Felháborító az ilyen rajongók (ha lehet őket annak nevezni..) viselkedése. "Elloptad a férjem": én megértem, hogy ők szeretnék, ha Niall a férjük lenne, de akkor sem kellene ilyeneket írni nekem, mert annyi közöm van Niall-höz, hogy ismerjük egymást és jóba vagyunk. A sok tweet között láttam egy pár magyart is. Fele-fele arányban voltak a gyűlölködő/megértő posztok. Aki magyarul írogatott nekem "átkokat", az vagy azért írta, mert tudja, hogy értem, vagy nem volt elég informált és nem tudta, hogy én is magyar vagyok és nagyon is értem, hogy mit ír. A kedves tweetekben azt írták, hogy ők mellettem állnak, nagyon örülnek hogy Niall új barátnője(??) magyar. Ez mind szép és jó, de még mindig nem vagyok a barátnője. Sajnos..
Úgy gondoltam, tweet-elek valamiféle "közleményt" hogy semmi nincs köztünk, hátha megértik.
"Hello! I'm not Niall Horan's girlfriend. I was in One Direction concert, my ticket was VIP and I met with the boys. We're very good friends. Please understand it, I'm not Niall's girlfriend, we're just friends. Thanks. xx"
Ennél többet nem tehetek... 
A nagy twitterezésben észre se vettem, hogy Liza hazajött. 
- Hoztam kaját, gyere. - szólt be a szobámba. Kimentem az étkezőbe, az asztalon mindenféle péksütit láttam, elég sok mindent vásárolt.
- Mit kérsz? - kérdezte vidáman.
- Nem vagyok éhes. - válaszoltam nem túl vidáman. Liza furán végigmért, majd megkérdezte, hogy mi a baj? Én azt mondtam semmi. Erre ő azt mondta nem hiszi el.
- Csak nincs jó kedvem, ennyi. - mondtam közömbösen.
- Aha és miért nincs jó kedved? - hallgattam pár másodpercig, majd végül megszólaltam:
- Pár One Direction rajongó nem bír engem. - hangsúlyoztam a "pár" és a "rajongó" szót.
- Ööm és ezt miért veszed annyira a szívedre? Tudom, hogy foglalkozol mások véleményével, de tök ismeretlenekkel nem kellene. - mondta biztatóan. - Egyébként, engem se bírnak. Pedig semmit nem tettem. - folytatta kacsintva.
- Azt mondják én vagyok Niall barátnője! Pedig nem. - mondtam felháborodva.
- Sajnos. - tette hozzá mosolyogva.
- Jó, az most mindegy. - nevettem el magam. - De akkor is! Nem kell azt kívánni, hogy haljak meg, azért mert találkoztam velük!
- Igen, ez igaz.. De ne vedd a szívedre. - tanácsolta. Végül is igaza van. Nem is ismerem ezeket az embereket és ők sem ismernek igazán. Csak egy felszínesen megalkotott képük van rólam. De ez az egész akkor is rosszul esik.

*1,5 óra múlva*
- Liza siess már, a fiúk már várnak minket! - szóltam mérgesen a barátnőmre. Ha vele vagyok, mindig elkések.
- Jó, csak nem találom az órámat! - válaszolt mérgesen. Hallom, hogy csörög a telefonja. - Oh, szia Victor! - vette fel a mobilt. 
Victor, bírlak, de nem tudtál volna 1 órával ezelőtt telefonálni?!
- Lizaaaa, ne most beszélj már vele! - szólítottam fel, de persze nem válaszolt semmit, csak becsukta az ajtaját. Gondoltam telefonálok egyet én is.
- Szia Liam! Az a helyzet, hogy Liza drága telefonál, ezért nem tudom mikor megyünk.. - kezdtem a szövegem.
- Vivi, szia! - köszöntött - És kb. mikor jöttök?
- Fontos emberrel beszél - hangsúlyoztam a fontos szót - úgyhogy fél óra, 45 perc. - válaszoltam, ami inkább kérdésnek hangzott.
- Óh, kár. - sajnálkozott. A háttérben hallottam, hogy a többiek is ott vannak. - Akkor legyen úgy, hogy addig visszamegyünk a szállodába, aztán később találkozunk mondjuk egy cukrászdában, jó?
- Oké. Majd hívlak titeket, hogy mikor végzett... - mondtam gúnyosan.
- Jólvan, akkor majd megbeszéljük, milyen cukrászda és mikor. - válaszolt Liam.
-  Jó. Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - mondta, majd várt egy kicsit és akkor hallottam a többiek hangját is:
- Szia Vivi! - kiabálták kórusban, mire elmosolyodtam. 

* fél óra elteltével *
- Aha, oké. Jó, szerintem is. Igeen! Jó, akkor majd vasárnap. Szia, Victor! - köszönt el Liza. Végre!
- Mehetünk? - tettem fel a kérdést.
- Igeen! - mondta boldogan. Most úgy csinál, mintha ne késnénk és ő nem lenne hibás. Erre inkább nem mondtam semmit, csak elővettem a telefonom és felhívtam Liam-et.
- Akkor áll a cukrászda?
- Igen, Nialler örülni fog. -nevetett.
- Jaja. - nevettem én is. Elképzeltem, ahogy Niall minimum 5 sütivel leül az asztalhoz és hármat hamarabb megeszik, mint mi egyet.
- Na, jólvan Vivi, akkor gyertek a Sweety Confectionery-be. A stadion melletti utcában van. - tette hozzá, mielőtt megkérdetem volna, hogy merre menjünk.
- Jó, indulunk. Szia! - köszöntem el.

* Sweety Confectionery, 14:00 körül*
- Emlékeztek még, mikor egyik koncert után egy csaj elbújt a backstage-hez vezető folyosón levő kukában?- kezdte röhögve Louis. Ez úgy történt, hogy Liza megkérte őket, hogy meséljenek őrült sztorikat a turnékról, rajongókról, meg úgy általában mindenről. Hát, volt mit mesélniük! Ez már a 6. sztori kezdete volt.
- Jaj, ne is mond! Mikor sétáltam a folyosón, láttam, hogy a kuka fedele résnyire fel van nyitva és egy kis bottal lett kitámasztva. A csaj meglátta, hogy közeledek a kukához és csak annyit hallottam, hogy "OMG! Marry me, Harry! És akkor felborult a kuka. - mesélt Hazza halál komolyan és mindenkiből kitört a röhögés. Harry még mindig komolyan nézett, majd Louis megkérdezte tőle mi a baja. 
- Nekem ez sokkoló volt. Miért nem csinálta úgy, mint minden más rajongó, hogy megvár minket a stadion mellett, a kapunál, de legfeljebb surranjon be a backstage-be, de egy kuka, könyörgöm?! - akadt ki a göndör hajú srác.
- Azt akarta, hogy örökké emlékezz arra a pillanatra! - kacsintottam rá.
- Sikerült neki! - vágta rá, majd a többiek még jobban nevettek. Megértem Harry-t...
- Én azt nem szeretem, mikor megadják a telefonszámukat. Nekem az nagyon érthetetlen. - mondta Liam.
- Igen! Az olyan. Öhm.. Kínos. - értett egyet Zayn. - Nem tudjuk és nem is szabad felhívnunk őket.
- Miért? - érdeklődtem.
- Hát, még az X-Factor után pár héttel egyre többen lettek a rajongók és egyre furább dolgokat tettek. Egyszer egy csaj megadta a számát és én kis naiv felhívtam, hogy jó kedve legyen neki. Új telefont kellett vennem, mert minden órában hívott vagy SMS-ezett, sőt még MMS-t is küldött magáról és az összes barátnőjének megadta a számom.
- Úristen! - nevettem. - Azért ez már sok.
- Haha, nekem mondod? Lenyomozzák a számainkat is! Én is cseréltem már számot, de már új mobilt is kellett vennem. - avatott be Niall a mobilcserés ügyeibe.
- Egy régi telefonomat összetörték.. - jelentette ki lazán Louis.
- Mi, azt hogy? - kérdezte tőle Liza.
- Kimentem a hotel ajtón és Twittereztem. Nem figyeltem, hogy a biztonsági őr jóval előttem kéri meg a fanokat, hogy engedjenek át, mire az egyik csaj közel jött hozzám és annyira mutogatott, ugrált, meg minden hogy kiverte a mobilt a kezemből.. - emlékezett vissza Louis.
- Ez durva. - ennyit tudott mondani Liza.
- Nagyon durva. - egészítettem ki.
- Túléltem. - nevetett Louis. - De a telóm nem. - komolyodott el.
- Én azt nem szeretem, mikor futnak a kocsink vagy buszunk után. Nem fogunk kb. 5 ember miatt megállni.. - mondta Liam.
- Igen, az rossz. - válaszolt Niall.
A fiúk nagyon sok mindent meséltek, beavattak minket a turné részleteibe. Megint sok dolgot megtudtunk róluk, nagyon jól éreztük magunkat! Niall-t leszámítva mindenki evett 1-1 sütit ( ő 3-at evett) és megszólalt egy ismerős dal: The Wanted-Walks Like Rihanna. Nem szeretem őket... Ez valami csengőhang? Ugyan kié?
- Haló?
- ...
- Igen? Ez remek!
- ...
- Aha. Akkor hazamegyek. Vagyis vissza a hotelbe.
- ...
- Jó. 10 perc.
-Louis...- kezdtem finoman. Hogyhogy ez a csengőhangod? - kérdeztem döbbenten a The Wanted-os csengőhang tulajdonosát.
Louis vállat vont, majd válaszolt:
- Így legalább gyorsan felveszem a mobilt. - válaszát hatalmas röhögés követte. Végül is, jogos. Nekem is el kéne gondolkoznom egy csengőhangváltáson...
- Egyébként mit akartak? - érdeklődött Hazza.
- Eleanor eljött hozzám! - mondta csillogó szemekkel.
- Jaaaaj, ez nagyon aranyos! - szóltam elragadtatva, mire Louis elmosolyodott.
- Na, srácok. Én akkor megyek. - jelentette ki.
- De ugye még találkozunk? Úgy értem, visszajössz még? - kérdezte Liza Louis-tól.
- Öhm. Igazából nem tudom. Liam, mikor indulunk Rómába?
- Nemtudom.. Zayn te beszéltél Paul-lal? - kérdezte Liam.
- Nem. - jött a válasz unottan. - Harry, Niall, ti tudtok valamit? - a válasz csak két fejcsóválás volt.
Azért tök jó, hogy körbeutazzák a világot, de azt sem tudják mikor indulnak. Mosolyogva figyeltem a beszélgetést, vicces volt, ahogy totál kétségbeesve próbálják hívni Paul-t, de ki van kapcsolva a telefonja és attól félnek, hogy itt hagyták őket.
- Uh, most kicsöng! - bizakodik Liam.
A srácok Liam köré gyűlve fürkészik a telefont, hátha megtudják végre, hogy mikor kell menniük.
- Áh, Paul! Végre elértelek.
- ...
- Aha, tudom. Figyu, mikorra menjünk vissza a holteba?
- ...
- Igeen? - csodálkozott.
- ...
- Jó, de mennyi az idő?
- Fél 4 - súgtam Liamnek, aki egy mosollyal köszönte meg.
- Oké, akkor elindulunk. Várj! A gép mikor indul?
- ...
- Na, szia. Mindjárt ott vagyunk. - és ezzel letette. Most várjuk a részleteket.
- Liza, Vivi - kezdte Liam a búcsúbeszédjét. - Paul azt mondta, még csomagolnunk kell és menjünk vissza. Nekem igazából semmi kedvem és ha a gép nem indulna el 18:00-kor akkor simán lealkudtam volna, hogy még maradjunk... - mondta bánatosan. Lizára néztem, akinek elkezdtek könnyezni a szemei. Nagyon ( sőt, túlságosan) érzékeny lány, a béna ( tényleg nagyon béna) romantikus filmeken is mindig sír. Most is le fogja sírni a sminkjét.
- Szóval elköszönünk. Telefonszámot cseréltünk, elérhetőségek megvannak..
- Én a postacímüket is elkértem! - mondta büszkén Zayn.
- Igen, akkor Zayn-től levelekre számítsatok.. - mondta széles mosollyal, mire Liza is elnevette magát. Azért vicces lesz Zayn-nel levelezni.
- Nagyon-nagyon, elképesztően örülünk, hogy megismerünk titeket! - szállt be Harry is a búcsúzásba.
- Mi is! - mondtuk egyszerre Lizával.
- Nem akartok eljönni a római koncertre? - kérdezte Niall.
- Hah, ha megtehetnénk az egész turnéra veletek mennénk.. - mondtam mosolyogva.
- Na, akkor indulás srácok, a gép 18:00-kor indul. - mondta Louis.
- Hát. Akkor sziasztok. - törte meg Zayn a csendet és odajött hozzánk búcsúzkodni. Megölelt minket, kaptunk 2-2 puszit, majd hozzátette, hogy "postán jelentkezik". Mondtam neki, hogy üdvözlöm Perrie-t, mire ő meghatottan mosolygott. Látszott, hogy jól esett neki. Közben jöttek sorra a többiek, Louis, Liam és Harry. Liza drágám már totál lesírta a sminkjét.. Én is elérzékenyültem.. Ki tudja, lehet ( sőt, valószínű) nem látom többé őket. Durva. Megismersz valakit, nagyon jóba leszel vele, aztán lehet többé nem látod.
Zayn után Harry, aztán Liam és Louis búcsúzkodtak el. Mondtam Louis-nak, hogy üdvözlöm Eleanort, majd Liamnek is mondtam, hogy adja át üdvözletem Danielle-nek, mire halványan elmosolyodott. Liza beszélgetett még a többiekkel a turnéról és közben Niall odajött hozzám:
- Szerettelek volna jobban megismerni. - nézett bele mélyen a szemembe. Gyönyörű szikrázó kék szemei vannak.
- Én is. - vallottam be szomorú mosollyal. Az az igazság, hogy beleszerettem Niall-be. Igen, tudom, hogy hány millió lány van ebben a tudatban, és hány millió lány hiszi azt, hogy Niall a "férje" de ők teljesen másként látják ezt a helyzetet, mint én. Nekem volt szerencsém találkozni vele, megismerni (bár nem eléggé) és így tudtam beleszeretni ebbe a csodálatos fiúba. A rajongók szerelme teljesen más.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mosolyodott el még mindig a szemembe nézve, majd szorosan megöleltem.  Arra figyeltem fel, hogy a cukrászda teraszán levő emberek eltűntek, egyedül csak a 1D és mi voltunk ott. Niall adott 2 puszit én pedig mondtam neki, hogy hívjon, ha odaértek. Hiányozni fog! Nem csak ő, a többiek is! Óó, nem akarom, hogy elmenjenek.
- Sziasztok lányok, nagyon örülünk hogy megismerünk titeket! - mondta Harry, mire a többiek mind vigyorogva bólogattak. 
- Mi is. Hiányozni fogtok. - szipogott Liza. Aztán elmentek. 
Örökké? Ki tudja..

*Később, a hotelben*
*Louis szemszöge*
Mikor hazaértünk Eleanor egyből fogadott egy csókkal. Aztán még eggyel. 
Beszélgettünk, meséltem neki Lizáról és Viviről, mondtam neki, hogy üdvözlik. Olyan jól esik, mikor a rajongók gondolnak Eleanor-ra is. Láttam, hogy neki is nagyon jól esett, mert szegény rengetek támadást kap az állítólagos rajongóktól. Nem értem, miért nem fogadják el, hogy boldogok vagyunk. 
A srácokkal elkezdtünk csomagolni, mikor hirtelen odajött hozzám Liam:
- Hallod, mi van Niall-el? - nézett a szőke barátunk irányába, aki ült a széken, mellette a gitárja, előtte pedig a cuccai, amiket még nem pakolt el és némán nézett maga elé.
- Niall, minden rendben? - szóltam oda neki.
- Mi? Ja, persze.. - kontrázott.
- Csomagolj, hamarosan indulunk. -tanácsolta Liam.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- Negyed 5.
- A gép pedig 6-kor indul, igaz? - kérdezte bizakodva(?)
- Igen, de miért? - kérdeztem furán.
- El kell intéznem valamit. - válaszolt sietve, és egyből felkapta a mobilját, írt egy SMS-t közben Liam-mel kérdezgettük, hogy mit tervez, de csak a telefonjára figyelt.
- Harry, segíts már Niall-t észhez téríteni! - támadtam le göndör barátunkat, mikor belépett a bőröndjével a szobába Zayn mellett.
- Na, srácok. Nekem mennem kell, de megtennétek nekem, hogy elpakoljátok a cuccaim? - kérdezte Nialler.
- Ha elmondod, mire készülsz. - kérdezte fürkészve Harry.

*Liza szemszöge*
- Aaaa, unatkozoook! - szenvedtem.
- Szerinted én nem? - mondta szemrehányóan Vivi.
Nagyon idilli jelenet volt, ahogy mindketten ülünk a nappaliban, én tabletezek, Vivi laptopozik és mindketten unjuk az életet.
- Durva, hogy holnap este megyünk haza..
- Az! Nem akarok hazamenni. - mondtam szomorkodva.
Éppen facebook-oztam, mikor egy csaj a suliból küldött egy képet. A kép még nem töltődött be, de azt írta hozzá, hogy "pillanatkép a buliról". Igazából nem értettem, miért nekem küld ilyet, mert engem nem nagyon érdekelnek a bulik, főleg a házibulik. 
Aztán betöltődött a kép...

A képen Gergő volt, ahogy lesmárol egy szőke csajt. Ha jól látom, az a lány Lilla, 11.-es. Nagyon csinos lány és elég jóba vagyunk vele. Mégis hogy tehették ezt Vivivel??? Ez hihetetlen!
- Mit nézel ilyen elképedve? - kérdezte meglepetten Vivi. Soha nem tudom visszafogni magam, ha valami meglepőt látok, az arckifejezésem mindig elárul.
- Áh, csak egy őrült ruha. Borzalmas. Nem is értem, ember hogy vehet fel ilyet.. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Ja, értem. Muti!
- Bocs, már bezártam a Tumblr-t.
Nem mutathatom meg neki. Még nem. Arra gondoltam, hogy majd a hazaút előtt megmutatom neki a képet és onnantól már az ő dolga lesz. Ahogy Vivit ismerem, dobni fogja. Meg is érdemli ez a hülyegyerek!
Attól félek, hogyha most nem mutatom meg, akkor mérges lesz, mert ő nem tudott róla. Oh, ha olyan okos lennék mint ő, már tuti kitaláltam volt egy A-B, sőt még egy C tervet is. 

*percekkel később*
Oké, nem érdekel, megmutatom neki most!
- Vivi, figyelj. -kezdtem nyugodtan, ő pedig mit sem sejtve nézett rám.
Ekkor megszólalt a telefonja. SMS-t kapott. Jajj, csak ne a képet küldjék el neki! Neeee!
- Várj, ezt megnézem. -mondta.
Figyeltem a reakcióját, de semmi  meglepődés/szomorúság/csalódottság/utálat/sírógörcs jelét nem láttam rajta... Ehelyett inkább cukin elvigyorodott. Valami jó dologról van szó!
- Öö, miaz? -kérdeztem óvatosan. Ő továbbra is csak mosolygott.
Nem válaszolt, csak elém tartotta a mobilt. egy SMS-es Niall-től:
" Valamit mindenképp el akartam mondani, de nem sikerült. Még van időm, hogy megtegyem, ezért 10 perc múlva ott leszek a szállásod előtt. Készülj! :) xxx "
- Úristeeeen! Szerinted mit akar? - kérdeztem boldogan.
- Nem tudom. Ááá, ez hihetetlen! - Vivi nagyon nagyon boldog volt, vágyakozva nézte az órát, hogy mikor jön már Niall. Éppen ezért úgy gondoltam, majd később megmutatom neki azt a képet..

* Niall szemszöge*
Megkértem Sam-et (koncertszervező, aki az egész turnén velünk van) hogy vigyen el Vivien szállására. A lelkére kötöttem, hogy Paul erről ne tudjon semmit. Ez igazából olyan, mintha megszöktem volna.
- Köszi Sam! - kiszálltam a kocsiból a szálláshoz közeli parkolóban és mondtam még neki azt is, hogy ne hagyjon itt... Kivettem a csomagtartóból a gitárom, vettem egy mély levegőt és elindultam.
Már messziről észrevettem Vivit, aki a telefonjával szórakozott, kint várt rám az ajtóban. Nem vett észre, én egyre közeledtem, aztán rámnézett és elmosolyodott.
- Rég találkoztunk. - mondta szórakozottan.
- Sok idő volt az, hidd el..
Pár pillanatig csak néztük egymást, majd összeszedtem minden bátorságom és elkezdtem:
- Figyelj. Még a cukrászdában akartam mondani valamit, de nem volt rá megfelelő alkalmam. Ezért kitaláltam, hogy eljövök hozzád és elmondom most. - csodálkozva nézett rám. - De először menjünk át a másik oldalra a padhoz.
- Oksi. - mondta vidáman. 
Átmentünk, mondtam neki, hogy üljön le, majd kivettem a gitáromat a tokjából és elkezdtem játszani neki. Csak neki.

" Na na na na na na
Na na na na na na
He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that

When you walk by
I try to say it
But then I freeze
And never do it 

My tongue gets tied
The words gets trapped 

I hear the beat of my heart getting louder
Whenever I'm near you

But I see you with him slow dancing
Tearing me apart
Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me....

*Vivi szemszöge*

Mikor Niall elkezdte énekelni az I Wish-t, azt, hittem, ott helyben elsírom magam. Meséltem neki, hogy van barátom, gondolom ezért választotta ezt a dalt, hogy megmutassa, "ő jobban tudna szeretni". 

Elkedzett könnyezni a szemem, Niall végig rám nézett és éneklés közben végig mosolygott.
"Oh how I wish, that was me"
Vége lett a dalnak, nekem pedig kifolytak a könnyeim. Felálltam, odamentem hozzá és átöleltem. Megsimogatta a hátam majd az mondta, hogy:
- Előbb akartam elmondani, de nem voltam biztos magamban. Gondolom, a dalból kiderült, mit akartam. De mind egy, így is úgy is elmondom. - nevetett. - Szóval, mikor először találkoztunk, akkor megfogott benned valami. Csodálatos lány vagy. Vicces, kedves, megértő, gyönyörű, okos és kiszámíthatatlan. Az egyik ok, amiért nem mondtam el, hogy beléd szerettem, az az volt, hogy nem láttam, hogy te is így éreznél. Vagyis láttam, csak nem fogtam fel. ezért volt nehéz rászánnom magam erre a döntésre, mert féltem a visszautasítástól.
- Neem, ez pont úgy volt, hogy én menthetetlenül beléd szerettem, de te pont azt mutattad, hogy csak barátok vagyunk. - tiltakoztam.
- Hmm, én nem így emlékszem. De ez nem számít. A lényeg az, hogy most már tudod, mit érzek.
- Én is így érzek. - mosolyodtam el.
Aztán Niall magához húzott és hosszasan megcsókolt! Úristen!! Ez csodálatos! Niall Horan megcsókolt! Én vagyok a legboldogabb lány a világon!
- Vivi, nekem mennem kell. - kezdte szomorúan kizökkentve az álomvilágomból.
- Nee, ne menj még! 
- Muszáj. Nem akarsz velem jönni?- kérdezte viccesen.
- Hmm, indulhatunk. - nevettem el magam. Igazából tényleg jó lenne vele menni. De nem lehet...
- Viszlát. - kezdett búcsúzkodni. Szorosan magához ölelt én pedig lehunyt szemmel élveztem a búcsú perceit.
- Jó utat, jó koncertezést. - próbáltam vidám lenni. Nem sikerült és ahogy láttam, ő sem volt túl boldog.
- Köszönöm. Vigyázz magadra, jó? 
- Megpróbálok... Nagyon fogsz hiányozni! - mosolyodtam el szomorúan.
- Te is nekem. - megpuszilta a homlokom, utoljára megölelt és elköszönt.
Szomorúan néztem utána, ahogy erősen maga elé nézve sétál el. Kifolytak a könnyeim.
Vége.
Csak ott álltam, sírtam és néztem Niall irányába, aki már elment...

~Hát, úgy látszik, ennyit Viviről és Niall-ről...  Ha tetszett, írjatok komit, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. A következő részről szeretnék mondani: úgy gondoltam, hogy a következő rész rövidebb lesz, az lesz a lezáró része az utazásnak, aztán utána jön egy kis rész, amikor visszamennek a suliba és utána jön a hosszú időszak, amikor lesz az érettségi és azt a témát egy részben letudom, mert azt nem szeretném részletezni. :) Szóval, innentől már csak érdekesebb, zavarosabb lesz minden. ♥

6. rész: ~ Wonderful night

Hii! Erről a részről azt szeretném mondani, hogy kárpótollak titeket az előző  félbeszakítása miatt :D Ez is egy hosszabb rész lett, remélem tetszeni fog. xxX

Tehát ott ültünk a Mekiben és a kiszolgáló csaj nagyon "cukika" volt Niallel, 100 wattos mosolyát "megcsodálhattuk" egy párszor. Egy élmény volt ott lenni.
- Jó étvágyat. - mondta, mikor letette elém a cheeseburgert olyan "remélem megfulladsz stílusban". Jó tudni, hogy utál egy ember, csak azért mert ő odavan Niallért és én egy társaságban vagyok vele. Ez nagyon logikus és érett gondolkodás.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - mosolyogtam rá erőltetetten. A csaj lenézett rám és elment. Épp elkaptam Niall pillantását, aki csak mosolygott. Imádom ezt a mosolyt! Főleg mikor én kapom.
A kajával elég gyorsan végeztünk, de még maradtunk beszélgetni. Ezekkel a srácokkal olyan jól elvagyok! Nagyon imádom őket! 
- Messze van a szállásotok? - kérdezte Liam.
- Nem annyira, miért? - kérdezett vissza Liza.
- Hívunk egy kocsit, hogy ne kelljen gyalogolnotok. - mondta Liam. Óó, de kedvesek! 
- Jaaj, köszönjük, aranyosak vagytok, de nem árt egy kis séta, főleg ha az ember éjjel 11-kor még sajtburgert eszik. - mondtam nevetve.
- Oké, ahogy gondoljátok. - válaszolt Liam nevetve.
Megcsörrent Louis telója, aki ijedt arccal monda hogy:
- Basszus, Paul hív!
Niall elkezdett röhögni, Harry csak nézte a telefont, Liam valami tervről magyarázott és Zayn pedig azt hajtogatta, hogy "Ne vedd fel! Meg ne próbáld! Neeee!"
- Srácok, nem okoskodni akarod, de szerintem vegyétek fel.. -próbáltam tippet adni. - Louis, hidd el, csak rosszabb lesz, ha kinyomod, utána úgyis hívja majd a többieket, aztán utána még lehet a rendőrséget is bevonja abba, hogy megkeressen titeket. - mondtam, mire felröhögtek. 
- Igaza van Vivinek, felveszem. 
Zayn "sértődötten" nézett rám, mert nem úgy lett, ahogy ő akarta. Mivel nem bírtam állni ezt a megjátszott tekintetet, odamentem hozzá és megöleltem.
- Bocsánat. -szabadkoztam egy értelmetlen dolog miatt. 
- Semmi baj - nevette el magát. - Ugye tudod, hogy nem is haragudtam? 
- Nee, tényleg? - játszottam a meglepettet, mire Zayn csak nevetett. 
Mikor mentem vissza a helyemre, azt vettem észre, hogy Niall engem néz. Mire ez feltűnt nekem, elfordította a fejét. Engem nézett, miközben megöleltem Zayn-t? Felkaptam a fejem, mert azt vettem észre, hogy valaki hevesen magyaráz - a telefonon keresztül kihangosítva - és alig lehet érteni mit mond, mert olyan gyorsan beszél, hogy szinte egybefolynak a mondatai.
- Azonnal gyertek vissza a stadionhoz, nem érdekel kivel, vagytok és az sem, hogy hol vagytok! Pihennetek kell, értsétek meg! - mondta felszólítóan Paul.
- Aha, persze. - mondták röhögve.
- Fiúk, nem viccelek! - idegeskedett Paul. Hmm, nem értem, hogy bírja öt 20 év körüli fiúval, akik nem úgy gondolkoznak, mint általában a 20 év körüliek: ők nem menőznek, nem nagyképűek, nem beképzeltek, hanem nagyon közvetlenek, mindig megnevettetnek, imádnivalóak és olyanok, mint a gyerekek: nem fogadnak szót. Le a kalappal Paul türelmessége miatt!
- Jó, megyünk már, negyed óra. - kezdett alkudozni Harry.
- 5 perc. - jött a válasz.
- 10 perc és kész! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Niall.
- Arghh! - "mondta" Paul és kinyomta a mobilt.
A fiúk elkezdtek röhögni. Hogy min, az szerintem számukra is rejtély,de mivel mindenki nevetett, mi is elkezdtük Lizával. Az embernek legyen jó kedve, nem?!
- Na, csajok mostmár tényleg mennünk kell. - kezdett Zayn búcsúzkodni. - De előbb kérjük a telefonotokat!
- Tessék. -adtam a kezébe a telómat összeráncolt szemöldökkel, majd Liza is hasonlóképpen tett.
Zayn beírta a számát az enyémbe és Lizáéba is, majd mosolyogva visszaadta a készülékeket.
- Én is megadooom! - kiabálta Louis.
- Utána én jövök! - mondta erőteljesen Harry.
- Aztán pedig én. - szállt be a beszélgetésbe Liam.
A srácok sorra beírogatták a számukat és én is elkértem a számaikat és végül Niall is elkérte a mobilom:
- Szabad lesz? - kérdezte a telefonra mutatva.
- Persze.- válaszoltam hűvösen.
Niall mosolyogva megrázta a fejét, majd beírta a számát. Ugyanezt megcsinálta Lizával is, végül én kértem el tőle a telót és beírtam a számom.
- Huh, mostmár tényleg megyünk, mert Paul idegösszeomlást kap. - mondta nevetve Louis.
- Jó lenne még találkozni veletek valamikor! - mondta lelkesen Liam.
- Igen, ez jó ötlet! - mondtuk.
- Még holnap délutánig a városban leszünk, de utána Rómában lesz koncert. - tudatta Harry a programjukat.
- Tudjátok mit, holnap reggel felhívunk vagy írunk egy sms-t, jó? - mondta Niall.
- Oké, akkor üzenjetek! - válaszolta Liza.
- Sziasztok lányok! - mondta Zayn és sorra megöleltek minket. Mikor Niall-höz értem, súgott valamit a fülembe:
- Nem bánnám, ha ma nem aludnál.
- Micsoda? - kérdeztem meglepettem, mire ő csak mosolyogva kacsintott egyet, majd elköszönt.
- Majd beszélünk! - kiabálta Harry az ajtóból és elmentek. Én csak ott álltam és néztem utánuk, mellettem Liza pedig izgatottan szedte össze a gondolatait, mert akart valamit mondani... 
- Megyünk? - szólaltam meg.
- Aha. - jött a válasz. 
Kiléptünk a Mekiből és elindultunk a szállásunkra. Némán sétáltunk egymás mellett, ezt az estét elég nehéz volt feldolgozni. One Direction, Niall, Louis, Zayn, Harry és Liam... Wow. Ott voltunk a koncerten, utána egy egész estét velük töltöttünk és holnap találkozni akarnak velünk!! Hihetetlen. Ott van a számuk a telómban és ők is megkapták az enyémet. Olyan gyorsan történt minden. Az gyorskajázdában beszélgettünk, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, olyanok voltunk, mint akik már kiskoruk óta ismerik egymást. Aztán mikor menniük kellett, sorra megöleltek és Niall a fülebe súgta, hogy  "ne aludjak". Ez mégis mit jelent?! Nem értem. Hmm, majd holnap elmagyarázza... 
- Kérdezhetek valamit? - nézett rám bizakodva a barátnőm. 
- Igen.
- Mit mondott Niall, mikor megölelt? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, hogy nem bánná, ha ma nem aludnék.. - válaszoltam elpirulva.
- Ez mégis mit jelent? - kérdezte elgondolkozva.
- Nem, tudom,egész végig ezen gondolkoztam. Ahh... - fakadtam ki. 
- Nyugi! - ölelt át.

* A szálláson *

- Szerinted ki a legkedvesebb a 1D-ből? -tettem fel a kérdést.
- Igazából mindegyikőjüket nagyon bírom. De ha választani kéne.. Hmm, még mindig Liam. - mondta egy kis gondolkodás után a barátnőm. - És neked?
- Mindenki. - válaszoltam röviden.
- Amúgy te nem vagy álmos? - kérdezte Liza ásítva. Igazából már hajnali fél kettő van, de mind egy.
- Nem nagyon. Inkább fáradt vagyok.
- Na, én léptem aludni. - mondta.
- Én is megyek inkább. Holnap, vagyis ma olyan leszek mint egy zombi. - válaszoltam grimaszolva.
- Haha, jóéjt. - mondta nevetve.
- Neked is. - néztem rá mosolyogva.



Már éppen tök kényelmesen feküdtem az ágyamban, mikor a telefonom jelezte, hogy SMS-t kaptam. Próbáltam megnézni, de a telefonom fénye elvakított. Éljen a hajnali 2 órás telefonozás...
"Ébren vagy még?" - olvastam a szűkszavú üzenetet.
"Már éppen aludni akartam.." írtam be a választ.
"Hát, ha már ébren vagy, akkor igazán nézelődhetnél az ablakban ;) " érkezett az üzi.
Tessék? Mégis miért kéne ilyenkor nézelődnöm?
Azért mégis odamentem az ablakhoz, felhúztam a rolót és elkezdtem nézelődni. Az ablakomból egész közel látom az út mellett levő széles járdát. Részeg fiatalok sétálnak az utcán, hangosan röhögnek. Egy bácsi ( aki valószínű hajléktalan) kéreget a fiataloktól, akik még jobban röhögnek és elküldik a férfit a francba. Ők elmennek, már nem látom az ablakomból, hogy hol vannak.. Egy srác odamegy a férfihez és megszólítja. Kár, hogy nem hallom miről van szó, de gondolom megkérdezte, mi történt vele és adott neki pénzt, erre a bácsi hálásan megköszöni. Megható pillanat volt. Szegény bácsi, vajon mi történhetett vele? Nem úgy nézett ki, mint egy alkoholista állat, tehát valami tartozás, legalábbis pénzügyi dolog vezethetett ide. Mindig megsajnálom a hajléktalanokat... Pesten is rengeteg van, de azok inkább olyan alkoholista-drogos emberek. Na, őket nem szoktam támogatni... Arra figyeltem fel, hogy az alak, aki adott a bácsinak pénzt, az épületet nézi. Még jó, hogy nem lehet belátni az ablakon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a srácot, de ő kiszúrta az ablakomat, úgyhogy mostmár azt bámulta. Oké, ez eléggé idegesített, mert fogalmam sincs, miért bámulja egy tag az ablakomat, mikor én éppen nézelődni próbálok. A szememmel figyeltem a srácot, aki levette a kapucniját, és ekkor megláttam az ismerős arcot!
Úristen! Mostmár értem miért kell nézelődnöm hajnalban! A srác Niall volt! Niall Horan! OMG, itt áll az út másik oldalán és az én ablakomat nézni! Valószínű engem vár (legalábbis remélem). Megpróbálom kinyitni az ablakot és akkor szólok neki.
- Nem vagy álmos? - kiabáltam ki az ablakon.
- Miért nem alszol már? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Hmm, úgy gondoltam, nézelődök kicsit...
- Gondolom, nagyon jó érzés az ablakból beszélni, de szerintem jobban jársz, ha lejössz. - tanácsolta.
- Oké, mindjárt megyek. - válaszoltam, ugyanis át is kéne öltöznöm. - 10 perc.
Gyorsan keresnem kellett valami egyszerű, de mégis csinos ruhát 10 perc alatt, mert a szőke herceg lent vár rám. Hihetetlen! A keresgélésemre Liza felébredt és átjött a másik szobából. Hát, nem valami jó a falak hangszigetelése...
- Nincs kedved aludni, mint minden más normális ember hajnali fél 3-kor? - kérdezte álmos fejjel.
- Aha, mindjárt. -vágtam rá.
- Mit keresel? -nézett rám gyanakvóan.
- Ruhát.
- Mégis minek? - kérdezte ásítva.
- Niall lenn vár rám.
- Miii? Vigyázz, segítek keresni! - haha, ebbe már ő is benne van..
Pár perc keresgélés után rátaláltunk a ruhára. Oké, igaz, hogy csak egy hajnali "utcatalálkozóról" van szó, de akkor is.. Ezt a fiúk sose értenék meg.
~Vivi ruhája:

* Pár perccel később*


*Niall szemszöge*
- Keresel valakit? - kérdeztem Vivitől mosolyogva.
- Nem, csak kijöttem kicsit levegőzni, sétálgatni. - válaszolta, mikor meglátott.
- Hát, ha már így összefutottunk, beszélgethetnénk is, nem? - játszottam tovább.
- Igazából most nem vágyok társaságra, de nem akarlak megbántani, úgyhogy.. - mondta nevetve. - Na jó, hagyjuk. -tette hozzá.
- Szerintem is. - nevettem.
- Hogyhogy itt vagy?
- Beszélgetni akartam. - mondtam egy laza vállrándítással.
- Aha, értem. - mondta furcsán. 
Ahogy néztem Vivit, rájöttem, mennyire csodálatos. Úgy értem, ő annyira más mint a többi lány. Vele jól el vagyok - még hajnali 3-kor is- és ha csak pár szót beszélek vele, már akkor jobban érzem magam. De azt veszem észre, hogy ő csak barátként gondol rám...
- Ugye nem  vagy álmos? - jutott eszembe.
- Háát, igazából az vagyok, elég hosszú napom volt. - vallotta be. - De nem baj, mind egy. Majd sokáig alszok. - folytatta nevetve.
- Remélem nem azt gondolod, hogy milyen idióta vagyok, hogy nem hagylak aludni.
- Dehogy! - lökte meg finoman a vállam.
- Hogy tetszik Verona? - dobtam fel a témát.
- Huh, nagyon szép! Mondjuk egész Olaszország nagyon tetszik, de Verona még különlegesebb. - mondta lelkesen. - És neked?
- Szép város. De én annyi várost látok, hogy nem nagyon tudok már különbséget tenni.
- Naa, azért biztos tudsz. Minden város más!
- Persze, igazad van. - zártam le.
- És milyen a turné eddig? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nagyon jó! Én mondjuk szeretek turnézni, ezért én nagyon jól elvagyok minden városban. - mondtam vidáman.
 - Biztos jó lehet. Én is nagyon szeretek utazni. - válaszolt mosolyogva. Gyönyörű a mosolya!

*Vivi szemszöge*
Niall-el olyan jó beszélgetni! Látom rajta, hogy érdekli amit mondok, figyel rám. Például ebben az utazásos témában is jobban megismertem - és ő is engem -, sok dologról, városról megtudtam a véleményét, én is elmondtam neki az enyémet, ami általában egyezett. Ez nagyon meglepett, rájöttem, hasonlítunk egymásra. Mikor vele vagyok, nem érdekel a külvilág, csak az számít, hogy vele legyek és jól érezzem magam. Sose gondoltam volna, hogy megismerem, ilyen jól kijövök vele, beleszeretek és egy elég rövid ismertség után úgy viselkedik majd velem, mint akit óvoda óta ismer. Elképesztő.
- Gimibe jársz még, ugye? - kezdett egy másik témát.
- Persze. Most érettségizek.
- Remélem tanulsz rá sokat. - mondta kacsintva, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. Mármint nem a tanulás miatt.
- Jaa, megpróbálok.
- Amúgy jó tanuló vagy? - érdeklődött.
- Igen, egész jó. Főleg az angol megy, azt nagyon szeretem.
- Vettem észre. - mondta mosolyogva.
- Te milyen nyelven tudsz még? - kérdeztem.
- A rajongóink nem tudják az ilyeneket? - kérdezett vissza "sértődötten". Na, erre nem tudtam mit mondani. Ha azt mondom - ami az igazság is egyben-, hogy nem vagyok a rajongójuk, lehet megsértődik, hogy ezt eddig nem mondtam. Ha hazudni akarok, akkor valami rögtönzött dologgal kell előállnom. Például: "Jaaj, tudod mennyi hülyeséget írnak össze, már annyit olvastam, nehéz eldönteni, mi az igaz.." De ha ezt mondom, akkor Directionernek hisz és majd több dologban is úgy csinál, mintha nekem ezt tudni kéne. Jól meggondoltam, mit mondjak:
- Hát, igazából én nem vagyok olyan megszállott fan, aki minden lépésetekről tudni akar. Én a zenéteket szerettem meg először, aztán egy pár dolgot olvastam rólatok, de annyira nem ismerlek titeket.. - mondtam félénken, ugyanis ez volt az igazság...
Niall csak nézett rám, aztán mosolyogva megszólalt:
- Tulajdonképpen örülök neki, hogy te nem olyan vagy mint a többiek. És amúgy látszott rajtad, hogy nem megszállott rajongó vagy. - tette hozzá nevetve.
- Nem baj, hogy eddig nem mondtam? - mikor ezt kimondtam, rájöttem, tök fölösleges volt.
- Dehogy! Ez mégis miért lenne baj?
- Nemtudom... De szerintem hagyjuk ezt a témát.
- Miért? Váárj, tudom! Kikérdezlek mit tudsz rólunk, vagy rólam. Na, mit szólsz? - szívatott.
- Niall légyszi.. Tudod mit, kérdezz. - álltam elébe. Végül is mit veszíthetek? Legalább nevetünk egy jót és jobban megismerem.
- Oké, kezdjük. Ki a legidősebb a bandából?
- Louis. Ez nem volt nehéz.
- Mikor alakultunk? - tette fel az újabb "nehéz" kérdést.
- 2010, július 23. - mondtam ásítva. - Bocsánat.
- Álmos vagy? 
- Eléggé. De nem baj, folytassuk - erősködtem. Igazából nagyon nagyon álmos voltam, de még akartam vele maradni.
- Figyelj, szerintem inkább menj aludni. Majd később folytatjuk. - mondta mosolyogva.
- Jó. Rám fér az alvás. - adtam meg magam. Igaza van, délután úgyis találkozunk.
- Akkor jó éjt, aludj jól. - odajött hozzám, megpuszilta a homlokom(!!) aztán átölelt(!!!). Így már biztos jól fogok aludni.
- Neked is. - öleltem vissza és vigyorogtam, mit a vadalma.
- Holnap találkozunk. Vagyis ma délután. - javította ki magát.
- Igen. Szia. - köszöntem el. Átmentem az úton és mielőtt beléptem volna a házunkba, visszanéztem, intettem egyet Niall-nek és bementem. Beléptem a szobámba, ahol Liza félálomba tv-t nézett, engem várt, hogy utána kikérdezhessen. Ahogy a filmekben lenni szokott, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, becsuktam a szemem és mosolyogtam. Az ajtócsukódásra egyből felébredt a barátnőm:
- Mi történt? Mesélj el mindent!! Megcsókolt? - ragadtatta el magát.
- Nem csókolt meg. Elmesélek mindent. - válaszoltam szórakozottan.
- Minden egy SMS-el kezdődött. - kezdtem a mesélést és közben mutattam neki a mobilom. Ő elolvasta, majd várakozóan nézett rám. - Aztán válaszoltam. Az utolsó SMS-ben azt írta, hogy "nézelődjek az ablakban". Odamentem, elkezdtem nézelődni, ott volt egy hajléktalan bácsi, egyszercsak előkerült egy srác fekete pulcsiban, kapucni takarta a fejét... - meséltem neki a sztorit és ő csodálkozva hallgatta. Végigmeséltem neki a One Direction kvízen át a búcsú puszi & ölelésig.
- Úúú, Vivi ez olyan jó!! - mondta Liza kedvesen. 
- Igen nagyon! Olyan boldog vagyok! - mondtam vigyorogva. Mióta Niall megölelt, azóta csak vigyorok... Liza válaszképpen megölelt.
- De én alszok. Hosszú napunk volt. -Liza
- Az biztos! - válaszoltam fáradtan. - Jóéjt!
- Neked is! - ezzel átment a saját szobájába.

* A délután folytatása a következő részben*

Köszi, hogy elolvastad! Ha már itt jársz, írd le a véleményed, komizz, iratkozz fel rendszeres olvasónak! A következő részt megpróbálom hamarabb hozni.
Annyit elárulok róla, hogy Vivi élete kicsit zavaros lesz és sok mindenen el kell gondolkoznia. A 1D teljesen felforgatja a lányok életét. :D 
Addig is, sziasztok :) xx

5. rész: ~From the moment I met you everything changed

Hello :) Itt az új rész! A lányok most mennek Veronába és itt már kezdődik a blog témája :D Tudom jól, hogy a veronai koncert se most volt már, de ezt a blogot májusra terveztem, szóval az idő 'kicsit' eltolódott. Ezért előre is bocsánatot kérek...Többet nem mondok, csak olvassatok ;) xx

- Lányok, keljetek fel! Még el is kell készülnötök! - hallottam anya hangját. Igen, ideje lenne felkeni..
- Liza, kelj f.. Liza!- kiabáltam neki, mert nem volt az ágyában.
- Mivan? - nézett ki a fürdőből. Úgy látom 'csodálatos' napja van. Örülök neki, egy élmény lesz a repülőút...
- Semmi, csak kérdeztem hol vagy. - válaszul csak egy szemforgatást kaptam.
Most komolyan haragszik rám?! De semmit nem csináltam, csak aggódok miatta. Megpróbálok békülni, de szerintem nem sokra megyek..
- Figyelj, elmondod mit tettem, amiért mérges vagy? - kérdeztem normálisan, mikor kijött a fürdőből.
- Nincs semmi bajom. - jelentette ki határozottan. Aha, ismerlek már. Kit akar átverni?
- Jó, akkor azt mondd, miért vagy ideges.
- Mert nem értem, hogy anyunak miért kellett mondanod a jegyeimet. - fakadt ki. Tudtam, hogy ezzel kapcsolatos.
- De anyukádnak nem tűnt fel semmi. Tök nyugodtan kezelte az egészet és nem sejti, hogy rosszul állsz. Vagy kitudja, hogy állsz? Mert nekem nincs közöm hozzá. - csúszott ki a számon. Ezt nem akartam.
Liza néhány pillanatig hallgatott, ami nála elég ritka, mert mindig visszaszól valami durvábbat, de most semmi. Végül megszólalt:
- Figyelj, én anyáéknak azért nem mondtam, hogy nem állok 3-asra, mert akkor ugrott volna a londoni nyaralás, de szerintem elküldtek volna helyettem valakit veled Veronába. Inkább addig nem mondtam, amíg nem javítok és akkor utána már azt sem kell tudniuk, hogy rosszul álltam.
Nem értem Liza logikáját. Sokkal könnyebb lenne, ha elmondta volna a szüleinek, hogy mi a helyzet, de neem, ő inkább hallgat és magában próbálja kitalálni, hogy mit csináljon.. 
- De szerintem megértették volna és próbáltak volna segíteni pl. magántanárt szerveztek volna be neked. De én is mondtam már neked elég sokszor, hogy szívesen segítek, de te sose fogadtad el. - próbáltam vele nyugodtan beszélni, vigasztalni, meg minden, de elég nehezen ment azzal a tudattal, hogy lehet nem jöhet Londonba, ha ez az egész kiderül. Valamit ki kellett találnunk.
De nem most, mert még sehogy nem állunk a készülődéssel, pedig mindjárt a reptéren kell lennünk!

Elég gyorsan elkészültünk, anyuék kivittek minket a reptérre és ott maradtak még egy kicsit velünk. Igazán mehettek volna, persze ilyenkor nem fontos a munka, ilyenkor nincs dolguk, ilyenkor ráérnek. Áh, mind egy. 
Anyuval beszéltünk, aki éppen a szokásos 'Vigyázz magadra!' 'Ne beszélj idegenekkel..' listáját ismertette, mikor megcsörrent apu telefonja. Nem is tudtam, hogy One Direction /One Way Or Another/ a csengőhangja. Ez meglepett! A lényeg, hogy apát a munkahelyéről keresték, hogy jó lenne, ha ma előbb bemenne, így elkezdtünk búcsúzkodni:
- Lányok, vigyázzatok magatokra! - mondta anyu felszólítóan.
- Oké anya, minden rendben lesz. - bólogattam.
- Figyeljetek egymásra és hívjatok, ha leszállt a gép. - tette hozzá apu.
- Nyugi, minden rendben lesz. - mondta Liza.
- Jólvan. - válaszolt apu mosolyogva.
Megöleltük egymást, ők jó utat kívántak és elmentek.
Kicsit feszült volt a hangulat, mert egyikőnk sem kezdett el beszélgetni, ezért elkezdtem gondolkozni, ábrándozni, álmodozni.. Csak a szokásos.
- Elmegyek innit venni, kérsz valamit? - szólalt meg Liza.
- Hmm, hozz légyszi egy kólát. - válaszoltam, mire ő bólintott egyet.
Odafordultam abba az irányba, amerre Liza ment és még láttam ahogy bemegy a boltba. Elgondolkoztam, hogy elég rossz lehetett neki, hogy a szülei nem is jöttek ki a reptérre. Igen, elég sokat dolgoznak ezért Liza rendszeresen van egyedül otthon. Még sose mondta, az nem rá vallana, de én látom rajta, hogy megviseli. A szülei most is igazán kijöhettek volna vele.. Tényleg, nagyon rendesek vele, próbálnak neki mindent megadni, de az mit ér, ha szinte egyedül nőtt fel? Nem irigylem az ilyen emberek helyzetét.. 
A gondolataimból egy hang zökkentett ki:
'Kérjük a veronai járat utasait, hogy poggyászaikat adják le és készülődjenek a beszálláshoz! A gép 45 perc múlva indul.'
Gyorsan benéztem a boltba és a pénztárnál Lizát láttam, aki épp fizetett és már szaladt is ki a boltból.
- Tessék itt van.- nyomta a kezembe a Coca-Colát.
- Köszi. Siessünk!

* A repülőn*
10 perc múlva indul a gép. A csomagokkal semmi baj nem volt, felszálltunk a gépre és elég jó helyet kaptunk. De szerintem egy repülőgépen mindegyik hely jónak számít, de én szeretek megjegyezni ilyen dolgokat. Szóval jó helyünk volt, leültünk Lizával, akivel közben oldódott a feszültség. Úgy látom rajta, hogy mostmár nem rajtam fogja kitölteni a mérgét és idegességét.
Éppen valami 'fontos' dolgot beszéltünk, amikor leült Liza mellé egy srác, mivel én ültem az ablaknál. A srác olyan 19 éves lehetett, sportos alkata volt, elég magas volt, barna haj, kék szem, szép mosoly... Hmm, el kell ismerni, elég helyes volt. És ahogy láttam, Lizának sem volt más véleménye. A srác köszönt egy laza 'Sziasztok'ot, és elővett valami magazint. Ahogy hallottam a köszönését, elég jól kivehető volt a francia akcentus. Dejóó, egy francia sráccal utazunk, aki még helyes is. De ez inkább a legjobb barátnőmnek kedvez, aki éppen szerelmi bánatát éli. 
Liza csak nézte a fiút, de nem szólt semmit. Tudtam, hogy tennem kell valamit. 
- Tudom, hogy váratlan a kérdés, de észrevettem az akcentusod, és úgy gondolom francia vagy, ugye? -szólaltam meg hirtelen. A fiú elmosolyodott és válaszolt:
- Mindenki ezt gondolja, de igazából csak apukám francia. A szüleim elváltak, anyum itt él Magyarországon, apukám pedig Franciaországban. 
- Jaa, értem.- mosolyogtam rá. Liza nem kapcsolt, ezért megböktem és ránéztem olyan 'mondj már valamit' stílusban.
- És most apukádtól jössz? - kérdezte Liza a fiútól. 
- Igen, jó a megérzésed. -nevetett a srác.- Most jöttem Párizsból. Itthon voltam másfél hétig és most megyek egy haveromhoz Olaszországba olyan nyaralás félére. 
- Óó, az nagyon jó. Világjáró vagy. Legalább is Európa-járó. -nézett csillogó szemmel Liza. Szereti az ilyen utazásos dolgokat.
- Igen, valami olyasmi. - mondta mosolyogva a fiú. 
- Victor vagyok. -nyújtott kezet a fiú Lizának.
- Liza.- mondta jókedvűen a barátnőm.
- Én pedig Vivien.- szóltam bele a beszélgetésükbe. Victor viszonozta a kézfogásom, utána pedig kinyitottam egy magazint és el kezdtem olvasni. Közbe persze figyeltem a beszélgetésüket, mert ha Liza elakad, akkor csak én tudok segíteni neki. Megtudhattuk, hogy Victor nagyon szereti a kutyákat és úgy általában az állatokat, ezért állatorvos szeretne lenni, de az apja nem nagyon támogatja, így nagyon kevés időt töltenek együtt. Most kezdi majd az egyetemet Budapesten és már nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz. Azt is mesélte, hogy mennyire szereti Franciaországot és szívesen kiköltözne, de nem az apjához, de az anyukája egyedül nem engedné. Victor igazán sokat tud beszélni, még talán többet, mit Liza. Egymásra találtak, az biztos.
Nagyon jól megvoltak. Telefonszámot cseréltek! Ennek nagyon örültem, és úgy láttam Liza is nagyon boldog.
Elérkezett a leszállás ideje de ők már azt is megbeszélték, hogy mikor találkozzanak. Gyorsan mennek a dolgok. A csomagunkat elég hamar megtaláltuk, arra nem kellett sokat várni, de közbe Victor is jött velünk. Mikor kijöttünk a várótérbe, Victor megszólalt, hogy:
- Vivi, kérhetek valamit?
- Persze, mi az? - kérdeztem meglepődve.
- Lefényképezel Lizával? - kérdezte félénken és elpirulva. Oh, de aranyos! 
- Persze! - mondtam vidáman. Annyira örültem neki! 
Lefényképeztem őket és ahogy néztem a képet -ami szerintem nagyon jó kép lett- láttam, hogy nagyon összeillenek! A sportos barna srác és a szőke csinos lány. Jó volt rájuk nézni.
- Oh, dejó kép lett. - mondta Liza csodálkozva. Szerintem neki is feltűnt, hogy összeillenek. 
- Igen, tényleg. Köszönöm, Vivi! -mondta mosolyogva a fiú. Rámosolyogtam én is, aztán odafordult Lizához és megölelte(!) aztán megpuszilta a homlokát(!!!!). Liza annyira felszabadult és boldog volt. Hát, úgy látszik , egy repülőút is elég, hogy valaki ennyit változzon. 
Kiérve a reptérről beültünk egy taxiba, én bediktáltam a címet, mert Liza csak maga elé bámulva mosolygott. Elmosolyodtam és eszembe jutott valaki.
"Most értünk ki a reptérről, már megyünk a szállásra. Remélem minden rendben. Hiányzol. xxx <3" írtam meg az üzenetet Gergőnek. Anyuéknak is írtam egy sms-t aztán kikapcsoltam a telefonom. Nem érdekelt, hogy ki akar írni/hívni. Majd elolvasom, ha hazaértünk. Ez most egy nyaralás és nem Gergővel akarok foglalkozni végig. Ennyi. 
Elég gyorsan odaértünk a szállásra, ami nagyon jó volt! Szép, tiszta rendezett. Ezt jól kifogtuk, mert általában az ilyen olcsó szállások, ömm, hogy is mondjam: nem így néznek ki. Bepakoltunk, elrendezkedtünk és elindultunk felfedezni a környéket.
Egy keskeny utcából kiérve ez a látvány fogadott minket: 

Nagyon sokan vannak Veronában és főleg tinilányok. Gondolom a koncert miatt jöttek. Hmm, jó lenne elmenni.. A gondolataimból Liza zökkentett ki.

- Vivi, nincs kedved elmenni vásárolni, utána pedig beülni egy kávézóba?
- Oké, induljunk! -egyeztem bele.
Elindultunk Verona utcáin, nézelődtünk, fényképeztünk. Elmentünk a boltok előtt, de nem mentünk be egyikbe sem.. Nem volt nagyon kedvünk a vásárláshoz. Nem nagyon ismertük a várost, így az egészet be akartuk járni. Nagyon sokat sétáltunk, már 7 óra körül járt az idő, és már elég sötét volt. Éppen egy utca végén jártunk, amikor nagy hangzavart hallottunk. Mikor kiértünk az utcából, megláttuk a stadiont, ahol hamarosan kezdődött a One Direction koncert. A stadion hatalmas volt! Lizával csak ott álltunk, meg sem tudtunk szólalni. Nagyon-nagyon sok rajongó várakozott az épület előtt, énekeltek, sikítoztak. Hihetetlen. 
- De jó lenne elmenni erre a koncertre.. -szólalt meg elképedve Liza. Eléggé meglepett, hogy ezt mondja, egy ilyen mondatot nem tőle vártam. 
- Én is szívesen elmennék. Elképesztő, mennyi rajongójuk van! - elkezdtem álmodozni, hogy milyen lehet a koncerten. Eléggé meglepődtem magamon, mert nem vagyok Directioner, de most előjött belőlem a fangirl. 
- Nézd, ott egy kávézó! Menjünk be. - szólt Liza. A stadiontól nem messze ott volt egy nagyon aranyos és hangulatos kávézó. Odaültünk és vártuk a pincért, közben beszélgettünk. A barátnőm egy váratlan kérdést tett fel: 
- Ha járhatnál valakivel a One Direction-ből, ki lenne az?
- Hmm, talán Louis. De neki van barátnője, nem? - kérdeztem vissza.
- Aha, van.
- És te kit választanál? - kíváncsi voltam, ő mit mond.
-  Liam! Nagyon aranyos. - mondta mosolyogva. Ezt megbeszéltük. 
Odajött hozzánk a pincér felvenni a rendelést:
- Sziasztok, mit hozhatok? - kérdezte a fiú mosolyogva. Nagyon szimpatikus volt. 
- Szia! Kérünk 1 vanília és 1 eper shake-et. - vágta rá Liza magabiztosan. 
- Oké, mindjárt hozom. -nézett a fiú Lizára. Az én véleményemre kíváncsi azért valaki?! Úgy látom nem. 
Elég furán nézhettem Lizára, aki a srác után nézve mosolygott és mikor észere vette, hogy nézem, rám kérdezett: 
- Mi a baj?
- Mi a véleményed a fiúról? - ami mindig bejön: kérdésre kérdést. 
- Aranyos, jóképű. -mosolygott rám. Én komolyan nem értem ezt a lányt. Oké, szerelmi bánata van/volt, és a repülőn megismerte a francia fiút, most meg már a pincérrel foglalkozik.
- Bejön? - kérdeztem kíváncsian.
- Lehet... - válaszolt elkalandozva. Tehát bejön neki.
- És mi van Victorral? 
- Jajj, Vivi, ne legyél már ilyen! Most csak azt mondtam, hogy kedves a pincér srác. És akkor mi van? - hazudott! Engem ne nézzen hülyének.. "Kedves a pincér" ugye? Hagyjuk már...
- Nekem elmondhatod az igazat. - próbáltam küldeni felé egy biztató mosolyt. 
- Hát, jó. Fogjuk rá, hogy bejön.. - nem nézett a szemebe.
- Itt a 2 shake. Neked a vanília - mosolygott Lizára - neked pedig az epres.- tette le elém. Én nem kaptam mosolyt. Mindegy. 
- Köszönöm, Leonardo. - mondta neki Liza mosolyogva. A nevét gondolom a névtáblájáról tudja.. 
- Szívesen ... - nézett olyan "mondd meg hogy hívnak" stílusban.
- Liza. - nyújtott neki kezet. Leonardo mosolyogva viszonozta a kézfogást, én meg közbe megittam az eper shake-em. 
- Kérek még egy shake-et. - mondtam Leonardonak. 
- Mindjárt hozom. - mosolygott. Hmm, mindig mosolyog.
- Nem kéred el a számát? - kérdeztem Lizától. 
- Majd később... - mosolygott magabiztosan. Teljesen levehető, hogy Lizának bejön Leonardo és Leonardonak is bejön Liza. De közben még ott van a francia is, Victor és Victornak nagyon tetszik Liza. De ahogy láttam Liza is így érez Victor iránt. De most itt van Leonardo. Oké, nekem ez már sok, én belekeveredtem. 
A srác kihozta nekem az újabb italt és elkezdett kérdezősködni: 
- A koncertre jöttetek? 
- Jó lenne. - csúszott ki a számon.
- Nem. Nyaralunk, de szívesen elmentünk volna a koncertre. - válaszolt kedvesen a barátnőm. 
- Elfogytak a jegyek, mi? - kérdezte a srác.
- Igen... Akartunk volna menni, de mikor megtudtuk, hogy jövünk Veronába, addigra már nem volt jegy.
- Hát, ezek a rajongók nagyon fanatikusak. Vannak, akik már 1 hete itt vannak a stadion előtt. - mutatott az épület felé.
- Az biztos, hogy rengetegen imádják őket. 
- Ezek szerint ti is rajongók vagytok? - mosolygott Leonardo. Liza rám nézett olyan 'mondjak már valamit stílusban'. 
- Nem vagyunk olyan megszállottak, de egész jó a zenéjük és nagyon aranyos srácok! - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. 
Leonardo elgondolkozott, majd hirtelen megszólalt:
- Be akartok jutni a koncertre?
- Elmennénk, de már nincs rá lehetőség. - mondta furcsán Liza. A fiú leült velünk szembe, mintha csak valami bizalmasat akarna mondani és elkezdte: 
- A bátyám a koncerten dolgozik mint hangtechnikus. Be tudlak juttatni titeket! - OMG ezt nem hiszem el! Úgy megörültem neki!
- Ez fantasztikus! - mondtuk egyszerre Lizával. - És hogy? Vagyis érted.. Mikor? - kérdeztem.
- Amikor akarjátok.. Gondolom csak a 1D-re vagytok kíváncsiak. De ha akartok menni már az előzenekar fellépésére is, akkor már most indulhatunk. 
- Nem, csak a 1D érdekel. - válaszolt helyettem is Liza. 
- Oké, akkor találkozzunk itt fél 9-kor! -jelentette ki Leonardo.
- Itt leszünk! - mondtuk csillogó szemekkel. Mindkettőnket elkapott ez a fangirl dolog. Nem számítottam rá...
Liza megadta a számát Leonak - mondta, hogy hívjuk így- és elindultunk a szállásra.
- Ez olyan hihetetlen! - mondtam elképedve. Eszembe jutott, hogy több 1000 Directioner azon szomorkodik, hogy a banda nem megy az ő országukba, mi meg csak simán bejutunk - jegy nélkül (!) -... És itt eszembe jutott, hogy mi konkrétan be akarunk surranni egy koncertre! Nem, ez nem jó így. Elkapott a bűntudat.
- Liza, mi most jegy nélkül fogunk bemenni erre a koncertre?
- Hát, igen... - mondta kicsit féléken. Benne is tudatosult, hogy ezt nem kéne. - De figyelj! Ez egyszeri lehetőség. Gondolj bele: szerintem azt is elintézi Leo tesója, hogy találkozzunk velük! Nem lenne jó? - nézett rám bizakodva.
- Igazad van. Ez egyszeri alkalom, nem hagyjuk csak úgy elsétálni. - ezt kimondva rájöttem, hogy nagyon rossz a hasonlat.
Otthon átöltöztünk, hajat mostunk, sminkeltünk.
Liza ruhája: 

Vivi ruhája:

Eléggé elszaladt az idő a sminkeléssel, az óra már 20:15-öt mutatott, ezért elindultunk a kávézóhoz.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket.
Elfordítottam a fejem és megláttam, hogy a stadion előtt rengetegen állnak. Talán ők is csak a 1D-re kíváncsiak, ezért csak most jöttek. 
- Indulhatunk? -kérdezte izgatottan Liza. 
- Persze. - válaszoltam vidáman. 
Mivel közel volt a stadion, 5 perc alatt odaértünk, de mi nem a főbejáraton mentünk be, hanem egy ilyen hátsó-ajtó szerűségen, ahol egy férfi várt minket. Ő volt Leo bátyja, Mario. Egy folyosón mentünk végig és mikor egy ajtóhoz mentünk Marion beengedett minket. A stadionban rengetegen voltak és a rengeteget még szorozd meg öttel. Bámulatos volt, ahogy a sok telefonfény világított, a sok rajongó sikítozott. Tipikus koncert hangulat.
- Tessék, ezt tegyétek a nyakatokba. - nyomott a kezünkbe 2 VIP jegyet! 
Átvágtunk a tömegen, hogy bemehessünk a szektorunkba. Nagyon közel volt a színpadhoz, jól lehetett mindent látni. 
A koncert az Up All Night-al kezdődött, aztán jöttek össze vissza számok az Up All Night és a Take Me Home CD-ről is. Nagyon sok számukat végigénekeltük, de amit nem ismertünk annyira, annak is tudtuk a refrénjét. Az utolsó dal a What Makes You Beautiful volt, ami Liza nagy kedvence. A fiúk hatalmas show-t csináltak! Ami nagyon tetszett, az az, hogy a számok között a rajongókhoz szóltak, viccelődtek, hülyéskedtek. Ami még nagyon azt mutatja, hogy ők nem csak egy sablon fiúcsapat, az az, hogy nincs betanult koeográfia, nagyon természetes az egész. Nagyon megszerettem őket! Lizával próbáltunk kijutni a tömegből, mert Leo írt neki egy SMS-t, hogy az ajtónál vár minket, és utána megyünk találkozni a srácokkal.
- Nekem nagyon-nagyon tetszett a koncert!! - próbálta túlkiabálni a tömeget Liza. - Neked?
- Igen, nekem is nagyon. Elképesztő volt!
- Úú, kíváncsi vagyok, milyenek élőben! - mondta izgatottan a barátnőm. 
- Én is. - mosolyogtam rá.
Nagynehezen kijutottunk az ajtóhoz és egyből Leohoz mentünk. Eljött az ideje a találkozásnak.
Egy nagyon hosszú folyosón mentünk végig. A folyosó végén egy ajtó volt, ami előtt 2 biztonsági őr állt. Az ajtón volt egy kis tábla, amin az volt olvasható, hogy Meet & Greet. A biztonságiaknak felmutattuk a VIP jegyünket és ők beengedtek minket a szobába. 
Mikor beléptem, először Harry göndör fürtjeit láttam meg.
- Sziasztok! - mosolygott és jött oda hozzánk. Megölelt minket, adott 2 puszit, bemutatkoztunk és tovább adott minket a többieknek.
Mindenki megölelt minket és adtak 2-2 puszit, kivéve Niall-t, mert ő éppen kiment mosdóba, de azt mondták a fiúk, hogy mindjárt jön.
- Na és hogy tetszett a koncert? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Huh, nagyon-nagyon jó volt! Imádtam. - válaszoltam jókedvűen.
- Neked is tetszett, Liza? - kérdezte Louis.
- Húú, nagyon! Annyira jók vagytok! - válaszolt a barátnőm.
- Most voltatok először koncerten? - kérdezte Harry.
- Igen, mert nálunk még nem volt.. 
- Honnan jöttetek? - kapcsolódott Liam is a beszélgetésünkbe.
- Magyarországról. - mondtuk egyszerre.
- A papámmal már voltam ott. Nagyon jó hely. - mondta büszkén Louis.
- Hogy emlékezhetsz rá, még fiatal voltál... - mondta elgondolkozva Zayn.
- Emlékszem rá és kész. - mondta Louis 'sértődötten'.
Kinyílt az ajtó és Niall lépett be a szobába. Épp odafordítottam a fejem és mikor meglátott, elmosolyodott. Mikor megláttam, a szívem a torkomba ugrott... Valami megfogott benne!
- Hello lányok! - köszönt Niall. 
- Szia. - válaszoltam kissé félénken, de próbáltam magamnak magabiztosnak mutatni. Megölelt, bemutatkoztam neki és adott 2 puszit az arcomra. Megfordult velem a világ! Ez valami hihetetlen érzés. Hisz nem is ismerem. Eléggé elgondolkoztam, mikor Liza megbökött.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Jaa, igen, persze. - válaszoltam hirtelen. Nem voltam elég meggyőző, mert Liza csak összeráncolta a szemöldökét. 
- Naa, lányok, csinálunk egy képet? - mosolygott Hazza.
- Igen, megyünk. - válaszolt Liza.
- Niall téged néz. - súgta a fülembe a barátnőm, miközben mentünk egy fal elé, ahol készítik a képeket. 
Odafordultam, Niall elmosolyodott, én meg elpirultam és gyorsan visszafordultam.
Beálltunk a fal elé, én Niall és Louis közé álltam, Liza pedig Harry és Liam közé.
Nagyon jó kép lett! 
- Csináljunk még képeket. - szólalt meg Niall.
- Okéé. Ez jó ötlet. - mondta Louis bólogatva.
- Niall, térdelj le Vivi elé, mintha meg akarnád kérni a kezét! - mondta nevetve Harry. Én csak zavartan ránéztem Niall-re, aki biztatóan mosolygott és letérdelt elém. Hát, kicsit sem volt kellemetlen... Liza kezét Liam "kérte meg" aminek a barátnőm nagyon örült. Igen, én is örültem, hogy Niall Horan "megkérte a kezem", de elég kellemetlen moment volt. 
Utána lett gy olyan képünk is, amin Zayn és Louis felemelnek (?). Ez Louis ötlete volt. Igazából ez is nagyon jó kép lett! 
Nagyon sokat beszélgettünk a srácokkal, nagyon kedvesek és viccesek. Igazán megkedveltem őket! 
- Lányok, mostmár mennetek kellene, a fiúknak pihenni kell. - nyitott be az ajtón egy biztonsági őr. 
- Nem! Ők nem mennek sehova! - szólt Harry.
- Harry, megértjük, hogy pihennetek kell, 2 nap múlva mentek Rómába. - mondta Liza.
- Jaj, ugyan már! Nem vagyunk fáradtak. - szállt a vitába Zayn is.
- De srácok, Paul mondta, hogy pihennetek kell. - erősködött tovább a biztonsági.
- Engem nem érdekel Paul! - kontrázott Louis.
- Jólvan, ezt mondd meg Paulnak.. - mondta biztonsági és elment Paul-ért.
- Persze, hívd csak ide! Nagyon félünk tőle. - kiabált utána Louis, mire elkezdtünk mindannyian nevetni.
Niall odajött hozzám, leült mellém és mondta hogy:
- Nincs kedved elmenni valahová? - kérdezte csillogó szemmel. A gyönyörű kék szemei! Úristen, először szóhoz sem jutottam. Niall Horan velem akar vacsorázni! Ez hihetetlen.
- O-oké menjünk. - mondtam bátortalanul.
- Srácok, nincs kedvetek vacsorázni? - szólt a többiekhez. Ja, értem. Akkor nem velem akar vacsorázni, hanem az egész bandával. Hát jó.
- Fiúk, nekem ne merjetek ellent mondani! - kiabált Paul a folyosóról. 
- Na menjünk innen! - szólt Zayn és mindannyian kimentünk egy másik ajtón. Végigfutottunk egy nagyon hosszú folyosón, majd kiléptünk az utcára. Hát Paul, a 1D-t sem tudod mindig fegyelmezni.
- Vivi, én ezt nem hiszem el! - mondta Liza.
- Én sem! 5 órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy velük szökünk meg éjjel vacsorázni. Várjunk csak. 
- Fiúk, konkrétan hová akarunk menni éjjel?
- Hát ez jó kérdés. - nevetgélt Liam. - Niall, hova megyünk? Te minden éttermet/gyorsbüfét ismersz a világon. - kérdezte Niallt, mire mindenki felnevetett.
- McDonald's-ba. - válaszolta egyszerűen Niall. Igen, ez tök logikus, mert éjjel már csak a Meki van nyitva.
Az utat végigröhögtük, nagyon jól elvoltunk velük!
Niall hátranézett és mikor meglátott engem, megállt és megvárta, hogy odaérjek mellé. Mindenki előttünk volt, csak ketten voltunk hátul. 
- Arra számítottál, hogy ketten megyünk vacsorázni? - kérdezte pimaszul Niall. Erre ráérzett...
- Dehogy. Mégis miért jönnél el velem vacsorázni? - próbáltam leplezni az igazságot.
Niall nem válaszolt, némán mentünk egymás mellett, amíg a többiek hangosan röhögve mentek előttünk.
Próbáltam megtörni a csendet, ezért megkérdeztem, hogy:
- Messze van még a Meki? Már a fél várost bejártuk.
- Nyugi, már mindjárt ott vagyunk.- mondta Niall mosolyogva. Ez a mosoly megöl engem! - Éhes vagy már?
- Kicsit.. - vallottam be. Igazából nagyon éhes voltam, de nem akartam mondani. Úgyse érdekelné, csak illendőségből kérdezte.
Innentől nem szóltunk semmit, de Niall nem hagyott egyedül, végig ott sétált mellettem. Innen már tényleg nem volt messze a gyorsétterem, már csak egy utcán kellett végigmenni és ott is voltunk végre. Szerintem ennek én örültem a legjobban.



Ez ilyen folytatásos rész, mert itt csak egyszerűen lezártam a történetet. 
Légyszi kommenteljetek, nagyon sokat jelentene! 
Köszönöm <3