Itt az új rész, nemigazán hoztam gyorsabban, bocsi :) Ahogy az előző részben leírtam, Vivinek el kell gondolkoznia további életén. Erről a részről nem mondok mást, de a következőhöz annál többet tudok. Ezt majd megtaláljátok ennek a résznek a végén. ;) Jó olvasást! xx
*Liza szemszöge*
Mégis miért csörög a telefon ilyen korán? Áh, nem igaz, hogy nem hagyják aludni az embert. Anélkül, hogy megnéztem volna, ki keres, felvettem a telefont.
- Halló? - szóltam bele barátságtalanul.
- Öm, szia Liza. Csak azt akarom kérdezni, hogy mikor találkozzunk akkor? - oh, Zayn az! Én meg ilyen bunkón válaszoltam... Jellemző.
- Jaj, szia Zayn! Bocsi, csak nem rád számítottam, azért válaszoltam ilyen unottan. - próbáltam kijavítani hibámat, mire Zayn csak nevetve válaszolta, hogy "semmi baj".
- És ti mikor értek rá? - kérdezte
- Bármikor. Mondjuk Vivi még alszik, mert kicsit későn aludt el. De felkeltem.
- Hmm, ez érdekes. - kezdte elgondolkodva- Niall is tök későn ért haza. Nálatok volt?
Na jó, én most erre mit mondjak? Játsszam el, hogy nem tudok semmit, vagy mondjam el az igazat? Nem akarom Niall-t kellemetlen helyzetbe hozni, de hazudni se kellene. Hmm, kéne egy "arany középút" vagy mi. Én nem vagyok jó az ilyen közmondásokban.
- Hát, szerintem erről Niall-t kéne megkérdezned. De annyit elmondok, hogy itt is volt. A többit majd ő elmondja.
- Haha, köszi a segítséget. - mondta nevetve Zayn.
- És amúgy nektek mikor lenne jó? - tértem vissza az eredeti témához.
- Ebéd után? Louis és Niall még alszanak, de Nialler ebédre tuti felkel. Aztán utána majd valamelyikünk hív.
- Oké. Addig felkeltem Vivit.
- Naa, majd csörgünk. Szia - köszönt el.
- Szia! - mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Nagyon várom már a délutánt! Egy újabb csodás nap 5 csodás sráccal.
*Vivi szemszöge*
- Vivi, kelj már fel! Hallod?! - ébresztett fel a hang.
- Aha. - nyöszörögtem félálomba.
- Fél 12 van, csak szólok, hogy 1 órakor találkozunk a fiúkkal. Reggel hívott Zayn, aztán nemrég pedig Louis. - fecsegett tovább Liza.
- Aaaa - "mondtam". Igazából semmi kedvem nem volt felkeni. Nem elég, ha pl. fél 1-kor felkelek, hogy felöltözzek? Neem, Lizának nagyon fontos felkeltenie.
- Na jó, én elmegyek boltba, mire visszajövök, legyél felöltözve. Ez nem kérés volt.- tette hozzá. Most igazán félek a fenyegetésétől...
- Aha, szia. - ráztam le gyorsan.
Még 10 percig szenvedtem, aztán a felkelés mellett döntöttem. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de végig azon járt az agyam, hogy hamarosan találkozom Niall-el és a többiekkel. Ezért érdemes felkelni! Elég gyorsan elkészültem, aztán kerestem valamit a hűtőben, mert nagyon éhes voltam. Később rájöttem, hogy Liza kajáért ment a boltba, mert a hűtőben nem volt semmi. Remek, éhes vagyok, kaja nincs, a barátnőm pedig boltba ment, egy olyan városban, ahol most jár először és azt sem tudja, mi hol van. Lizára jelemző, hogy eltéved, szóval kb. 1,5 óráig várhatok. Gondoltam felmegyek twitterre, ezért elővettem a laptop-om és bejelentkeztem. Mire betöltődött a közösségi, észrevettem, hogy kb. 500 új követőm lett. Nem voltam valami népszerű twitteren, 500 körüli követőm volt, ezért nem értettem, mégis mi történt. Megnéztem, kik követnek, a legtöbb Directioner. Itt már beugrott, hogy mi történt: valószínű tegnap éjjel, mikor McDonald's-ba voltunk a fiúkkal, paparazzik/rajongók lekaptak minket és ismerve a Directionereket, 5 perc múlva kiderítik, ki a csaj, hány éves, hol lakik(!) és milyen suliba jár(!!!). Azért ez durva. Szinte féltem megnézni a 'Kapcsolataimat', mert valószínű elhalmoztak az utálkozó, sőt gyűlölködő vagy akár "Halj meg" posztok. Hát, igazam volt. Gyorsan végigfutottam az üziket és legtöbb olyan volt, hogy "nem érdemled meg Niall-t", "ne vedd el a férjem", "halj meg". Könyörgöm, nem is járok Niall-el!! Jó, azt nem mondom, hogy nem járnék vele, de csak együtt voltunk egy étteremben és ez az egész még randinak sem mondható, mert a 1D többi tagja és a barátnőm is jelen volt. Ezen mérgelődtem, de ha jobban belegondolok, inkább rosszul esett, hogy ez a sok ember utál, pedig én semmit nem tettem. Ha egy baráti találkozó után ilyenekkel támadnak, akkor mit szólnak, ha ESETLEG összejövök Niall-el? Oké, tudom, hogy ennek lehetősége 5% ( 5%-ot mindig adok magamnak), de akkor is! Felháborító az ilyen rajongók (ha lehet őket annak nevezni..) viselkedése. "Elloptad a férjem": én megértem, hogy ők szeretnék, ha Niall a férjük lenne, de akkor sem kellene ilyeneket írni nekem, mert annyi közöm van Niall-höz, hogy ismerjük egymást és jóba vagyunk. A sok tweet között láttam egy pár magyart is. Fele-fele arányban voltak a gyűlölködő/megértő posztok. Aki magyarul írogatott nekem "átkokat", az vagy azért írta, mert tudja, hogy értem, vagy nem volt elég informált és nem tudta, hogy én is magyar vagyok és nagyon is értem, hogy mit ír. A kedves tweetekben azt írták, hogy ők mellettem állnak, nagyon örülnek hogy Niall új barátnője(??) magyar. Ez mind szép és jó, de még mindig nem vagyok a barátnője. Sajnos..
Úgy gondoltam, tweet-elek valamiféle "közleményt" hogy semmi nincs köztünk, hátha megértik.
"Hello! I'm not Niall Horan's girlfriend. I was in One Direction concert, my ticket was VIP and I met with the boys. We're very good friends. Please understand it, I'm not Niall's girlfriend, we're just friends. Thanks. xx"
Ennél többet nem tehetek...
A nagy twitterezésben észre se vettem, hogy Liza hazajött.
- Hoztam kaját, gyere. - szólt be a szobámba. Kimentem az étkezőbe, az asztalon mindenféle péksütit láttam, elég sok mindent vásárolt.
- Mit kérsz? - kérdezte vidáman.
- Nem vagyok éhes. - válaszoltam nem túl vidáman. Liza furán végigmért, majd megkérdezte, hogy mi a baj? Én azt mondtam semmi. Erre ő azt mondta nem hiszi el.
- Csak nincs jó kedvem, ennyi. - mondtam közömbösen.
- Aha és miért nincs jó kedved? - hallgattam pár másodpercig, majd végül megszólaltam:
- Pár One Direction rajongó nem bír engem. - hangsúlyoztam a "pár" és a "rajongó" szót.
- Ööm és ezt miért veszed annyira a szívedre? Tudom, hogy foglalkozol mások véleményével, de tök ismeretlenekkel nem kellene. - mondta biztatóan. - Egyébként, engem se bírnak. Pedig semmit nem tettem. - folytatta kacsintva.
- Azt mondják én vagyok Niall barátnője! Pedig nem. - mondtam felháborodva.
- Sajnos. - tette hozzá mosolyogva.
- Jó, az most mindegy. - nevettem el magam. - De akkor is! Nem kell azt kívánni, hogy haljak meg, azért mert találkoztam velük!
- Igen, ez igaz.. De ne vedd a szívedre. - tanácsolta. Végül is igaza van. Nem is ismerem ezeket az embereket és ők sem ismernek igazán. Csak egy felszínesen megalkotott képük van rólam. De ez az egész akkor is rosszul esik.
*1,5 óra múlva*
- Liza siess már, a fiúk már várnak minket! - szóltam mérgesen a barátnőmre. Ha vele vagyok, mindig elkések.
- Jó, csak nem találom az órámat! - válaszolt mérgesen. Hallom, hogy csörög a telefonja. - Oh, szia Victor! - vette fel a mobilt.
Victor, bírlak, de nem tudtál volna 1 órával ezelőtt telefonálni?!
- Lizaaaa, ne most beszélj már vele! - szólítottam fel, de persze nem válaszolt semmit, csak becsukta az ajtaját. Gondoltam telefonálok egyet én is.
- Szia Liam! Az a helyzet, hogy Liza drága telefonál, ezért nem tudom mikor megyünk.. - kezdtem a szövegem.
- Vivi, szia! - köszöntött - És kb. mikor jöttök?
- Fontos emberrel beszél - hangsúlyoztam a fontos szót - úgyhogy fél óra, 45 perc. - válaszoltam, ami inkább kérdésnek hangzott.
- Óh, kár. - sajnálkozott. A háttérben hallottam, hogy a többiek is ott vannak. - Akkor legyen úgy, hogy addig visszamegyünk a szállodába, aztán később találkozunk mondjuk egy cukrászdában, jó?
- Oké. Majd hívlak titeket, hogy mikor végzett... - mondtam gúnyosan.
- Jólvan, akkor majd megbeszéljük, milyen cukrászda és mikor. - válaszolt Liam.
- Jó. Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - mondta, majd várt egy kicsit és akkor hallottam a többiek hangját is:
- Szia Vivi! - kiabálták kórusban, mire elmosolyodtam.
* fél óra elteltével *
- Aha, oké. Jó, szerintem is. Igeen! Jó, akkor majd vasárnap. Szia, Victor! - köszönt el Liza. Végre!
- Mehetünk? - tettem fel a kérdést.
- Igeen! - mondta boldogan. Most úgy csinál, mintha ne késnénk és ő nem lenne hibás. Erre inkább nem mondtam semmit, csak elővettem a telefonom és felhívtam Liam-et.
- Akkor áll a cukrászda?
- Igen, Nialler örülni fog. -nevetett.
- Jaja. - nevettem én is. Elképzeltem, ahogy Niall minimum 5 sütivel leül az asztalhoz és hármat hamarabb megeszik, mint mi egyet.
- Na, jólvan Vivi, akkor gyertek a Sweety Confectionery-be. A stadion melletti utcában van. - tette hozzá, mielőtt megkérdetem volna, hogy merre menjünk.
- Jó, indulunk. Szia! - köszöntem el.
* Sweety Confectionery, 14:00 körül*
- Emlékeztek még, mikor egyik koncert után egy csaj elbújt a backstage-hez vezető folyosón levő kukában?- kezdte röhögve Louis. Ez úgy történt, hogy Liza megkérte őket, hogy meséljenek őrült sztorikat a turnékról, rajongókról, meg úgy általában mindenről. Hát, volt mit mesélniük! Ez már a 6. sztori kezdete volt.
- Jaj, ne is mond! Mikor sétáltam a folyosón, láttam, hogy a kuka fedele résnyire fel van nyitva és egy kis bottal lett kitámasztva. A csaj meglátta, hogy közeledek a kukához és csak annyit hallottam, hogy "OMG! Marry me, Harry! És akkor felborult a kuka. - mesélt Hazza halál komolyan és mindenkiből kitört a röhögés. Harry még mindig komolyan nézett, majd Louis megkérdezte tőle mi a baja.
- Nekem ez sokkoló volt. Miért nem csinálta úgy, mint minden más rajongó, hogy megvár minket a stadion mellett, a kapunál, de legfeljebb surranjon be a backstage-be, de egy kuka, könyörgöm?! - akadt ki a göndör hajú srác.
- Azt akarta, hogy örökké emlékezz arra a pillanatra! - kacsintottam rá.
- Sikerült neki! - vágta rá, majd a többiek még jobban nevettek. Megértem Harry-t...
- Én azt nem szeretem, mikor megadják a telefonszámukat. Nekem az nagyon érthetetlen. - mondta Liam.
- Igen! Az olyan. Öhm.. Kínos. - értett egyet Zayn. - Nem tudjuk és nem is szabad felhívnunk őket.
- Miért? - érdeklődtem.
- Hát, még az X-Factor után pár héttel egyre többen lettek a rajongók és egyre furább dolgokat tettek. Egyszer egy csaj megadta a számát és én kis naiv felhívtam, hogy jó kedve legyen neki. Új telefont kellett vennem, mert minden órában hívott vagy SMS-ezett, sőt még MMS-t is küldött magáról és az összes barátnőjének megadta a számom.
- Úristen! - nevettem. - Azért ez már sok.
- Haha, nekem mondod? Lenyomozzák a számainkat is! Én is cseréltem már számot, de már új mobilt is kellett vennem. - avatott be Niall a mobilcserés ügyeibe.
- Egy régi telefonomat összetörték.. - jelentette ki lazán Louis.
- Mi, azt hogy? - kérdezte tőle Liza.
- Kimentem a hotel ajtón és Twittereztem. Nem figyeltem, hogy a biztonsági őr jóval előttem kéri meg a fanokat, hogy engedjenek át, mire az egyik csaj közel jött hozzám és annyira mutogatott, ugrált, meg minden hogy kiverte a mobilt a kezemből.. - emlékezett vissza Louis.
- Ez durva. - ennyit tudott mondani Liza.
- Nagyon durva. - egészítettem ki.
- Túléltem. - nevetett Louis. - De a telóm nem. - komolyodott el.
- Én azt nem szeretem, mikor futnak a kocsink vagy buszunk után. Nem fogunk kb. 5 ember miatt megállni.. - mondta Liam.
- Igen, az rossz. - válaszolt Niall.
A fiúk nagyon sok mindent meséltek, beavattak minket a turné részleteibe. Megint sok dolgot megtudtunk róluk, nagyon jól éreztük magunkat! Niall-t leszámítva mindenki evett 1-1 sütit ( ő 3-at evett) és megszólalt egy ismerős dal: The Wanted-Walks Like Rihanna. Nem szeretem őket... Ez valami csengőhang? Ugyan kié?
- Haló?
- ...
- Igen? Ez remek!
- ...
- Aha. Akkor hazamegyek. Vagyis vissza a hotelbe.
- ...
- Jó. 10 perc.
-Louis...- kezdtem finoman. Hogyhogy ez a csengőhangod? - kérdeztem döbbenten a The Wanted-os csengőhang tulajdonosát.
Louis vállat vont, majd válaszolt:
- Így legalább gyorsan felveszem a mobilt. - válaszát hatalmas röhögés követte. Végül is, jogos. Nekem is el kéne gondolkoznom egy csengőhangváltáson...
- Egyébként mit akartak? - érdeklődött Hazza.
- Eleanor eljött hozzám! - mondta csillogó szemekkel.
- Jaaaaj, ez nagyon aranyos! - szóltam elragadtatva, mire Louis elmosolyodott.
- Na, srácok. Én akkor megyek. - jelentette ki.
- De ugye még találkozunk? Úgy értem, visszajössz még? - kérdezte Liza Louis-tól.
- Öhm. Igazából nem tudom. Liam, mikor indulunk Rómába?
- Nemtudom.. Zayn te beszéltél Paul-lal? - kérdezte Liam.
- Nem. - jött a válasz unottan. - Harry, Niall, ti tudtok valamit? - a válasz csak két fejcsóválás volt.
Azért tök jó, hogy körbeutazzák a világot, de azt sem tudják mikor indulnak. Mosolyogva figyeltem a beszélgetést, vicces volt, ahogy totál kétségbeesve próbálják hívni Paul-t, de ki van kapcsolva a telefonja és attól félnek, hogy itt hagyták őket.
- Uh, most kicsöng! - bizakodik Liam.
A srácok Liam köré gyűlve fürkészik a telefont, hátha megtudják végre, hogy mikor kell menniük.
- Áh, Paul! Végre elértelek.
- ...
- Aha, tudom. Figyu, mikorra menjünk vissza a holteba?
- ...
- Igeen? - csodálkozott.
- ...
- Jó, de mennyi az idő?
- Fél 4 - súgtam Liamnek, aki egy mosollyal köszönte meg.
- Oké, akkor elindulunk. Várj! A gép mikor indul?
- ...
- Na, szia. Mindjárt ott vagyunk. - és ezzel letette. Most várjuk a részleteket.
- Liza, Vivi - kezdte Liam a búcsúbeszédjét. - Paul azt mondta, még csomagolnunk kell és menjünk vissza. Nekem igazából semmi kedvem és ha a gép nem indulna el 18:00-kor akkor simán lealkudtam volna, hogy még maradjunk... - mondta bánatosan. Lizára néztem, akinek elkezdtek könnyezni a szemei. Nagyon ( sőt, túlságosan) érzékeny lány, a béna ( tényleg nagyon béna) romantikus filmeken is mindig sír. Most is le fogja sírni a sminkjét.
- Szóval elköszönünk. Telefonszámot cseréltünk, elérhetőségek megvannak..
- Én a postacímüket is elkértem! - mondta büszkén Zayn.
- Igen, akkor Zayn-től levelekre számítsatok.. - mondta széles mosollyal, mire Liza is elnevette magát. Azért vicces lesz Zayn-nel levelezni.
- Nagyon-nagyon, elképesztően örülünk, hogy megismerünk titeket! - szállt be Harry is a búcsúzásba.
- Mi is! - mondtuk egyszerre Lizával.
- Nem akartok eljönni a római koncertre? - kérdezte Niall.
- Hah, ha megtehetnénk az egész turnéra veletek mennénk.. - mondtam mosolyogva.
- Na, akkor indulás srácok, a gép 18:00-kor indul. - mondta Louis.
- Hát. Akkor sziasztok. - törte meg Zayn a csendet és odajött hozzánk búcsúzkodni. Megölelt minket, kaptunk 2-2 puszit, majd hozzátette, hogy "postán jelentkezik". Mondtam neki, hogy üdvözlöm Perrie-t, mire ő meghatottan mosolygott. Látszott, hogy jól esett neki. Közben jöttek sorra a többiek, Louis, Liam és Harry. Liza drágám már totál lesírta a sminkjét.. Én is elérzékenyültem.. Ki tudja, lehet ( sőt, valószínű) nem látom többé őket. Durva. Megismersz valakit, nagyon jóba leszel vele, aztán lehet többé nem látod.
Zayn után Harry, aztán Liam és Louis búcsúzkodtak el. Mondtam Louis-nak, hogy üdvözlöm Eleanort, majd Liamnek is mondtam, hogy adja át üdvözletem Danielle-nek, mire halványan elmosolyodott. Liza beszélgetett még a többiekkel a turnéról és közben Niall odajött hozzám:
- Szerettelek volna jobban megismerni. - nézett bele mélyen a szemembe. Gyönyörű szikrázó kék szemei vannak.
- Én is. - vallottam be szomorú mosollyal. Az az igazság, hogy beleszerettem Niall-be. Igen, tudom, hogy hány millió lány van ebben a tudatban, és hány millió lány hiszi azt, hogy Niall a "férje" de ők teljesen másként látják ezt a helyzetet, mint én. Nekem volt szerencsém találkozni vele, megismerni (bár nem eléggé) és így tudtam beleszeretni ebbe a csodálatos fiúba. A rajongók szerelme teljesen más.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mosolyodott el még mindig a szemembe nézve, majd szorosan megöleltem. Arra figyeltem fel, hogy a cukrászda teraszán levő emberek eltűntek, egyedül csak a 1D és mi voltunk ott. Niall adott 2 puszit én pedig mondtam neki, hogy hívjon, ha odaértek. Hiányozni fog! Nem csak ő, a többiek is! Óó, nem akarom, hogy elmenjenek.
- Sziasztok lányok, nagyon örülünk hogy megismerünk titeket! - mondta Harry, mire a többiek mind vigyorogva bólogattak.
- Mi is. Hiányozni fogtok. - szipogott Liza. Aztán elmentek.
Örökké? Ki tudja..
*Később, a hotelben*
*Louis szemszöge*
Mikor hazaértünk Eleanor egyből fogadott egy csókkal. Aztán még eggyel.
Beszélgettünk, meséltem neki Lizáról és Viviről, mondtam neki, hogy üdvözlik. Olyan jól esik, mikor a rajongók gondolnak Eleanor-ra is. Láttam, hogy neki is nagyon jól esett, mert szegény rengetek támadást kap az állítólagos rajongóktól. Nem értem, miért nem fogadják el, hogy boldogok vagyunk.
A srácokkal elkezdtünk csomagolni, mikor hirtelen odajött hozzám Liam:
- Hallod, mi van Niall-el? - nézett a szőke barátunk irányába, aki ült a széken, mellette a gitárja, előtte pedig a cuccai, amiket még nem pakolt el és némán nézett maga elé.
- Niall, minden rendben? - szóltam oda neki.
- Mi? Ja, persze.. - kontrázott.
- Csomagolj, hamarosan indulunk. -tanácsolta Liam.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- Negyed 5.
- A gép pedig 6-kor indul, igaz? - kérdezte bizakodva(?)
- Igen, de miért? - kérdeztem furán.
- El kell intéznem valamit. - válaszolt sietve, és egyből felkapta a mobilját, írt egy SMS-t közben Liam-mel kérdezgettük, hogy mit tervez, de csak a telefonjára figyelt.
- Harry, segíts már Niall-t észhez téríteni! - támadtam le göndör barátunkat, mikor belépett a bőröndjével a szobába Zayn mellett.
- Na, srácok. Nekem mennem kell, de megtennétek nekem, hogy elpakoljátok a cuccaim? - kérdezte Nialler.
- Ha elmondod, mire készülsz. - kérdezte fürkészve Harry.
*Liza szemszöge*
- Aaaa, unatkozoook! - szenvedtem.
- Szerinted én nem? - mondta szemrehányóan Vivi.
Nagyon idilli jelenet volt, ahogy mindketten ülünk a nappaliban, én tabletezek, Vivi laptopozik és mindketten unjuk az életet.
- Durva, hogy holnap este megyünk haza..
- Az! Nem akarok hazamenni. - mondtam szomorkodva.
Éppen facebook-oztam, mikor egy csaj a suliból küldött egy képet. A kép még nem töltődött be, de azt írta hozzá, hogy "pillanatkép a buliról". Igazából nem értettem, miért nekem küld ilyet, mert engem nem nagyon érdekelnek a bulik, főleg a házibulik.
Aztán betöltődött a kép...
A képen Gergő volt, ahogy lesmárol egy szőke csajt. Ha jól látom, az a lány Lilla, 11.-es. Nagyon csinos lány és elég jóba vagyunk vele. Mégis hogy tehették ezt Vivivel??? Ez hihetetlen!
- Mit nézel ilyen elképedve? - kérdezte meglepetten Vivi. Soha nem tudom visszafogni magam, ha valami meglepőt látok, az arckifejezésem mindig elárul.
- Áh, csak egy őrült ruha. Borzalmas. Nem is értem, ember hogy vehet fel ilyet.. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Ja, értem. Muti!
- Bocs, már bezártam a Tumblr-t.
Nem mutathatom meg neki. Még nem. Arra gondoltam, hogy majd a hazaút előtt megmutatom neki a képet és onnantól már az ő dolga lesz. Ahogy Vivit ismerem, dobni fogja. Meg is érdemli ez a hülyegyerek!
Attól félek, hogyha most nem mutatom meg, akkor mérges lesz, mert ő nem tudott róla. Oh, ha olyan okos lennék mint ő, már tuti kitaláltam volt egy A-B, sőt még egy C tervet is.
*percekkel később*
Oké, nem érdekel, megmutatom neki most!
- Vivi, figyelj. -kezdtem nyugodtan, ő pedig mit sem sejtve nézett rám.
Ekkor megszólalt a telefonja. SMS-t kapott. Jajj, csak ne a képet küldjék el neki! Neeee!
- Várj, ezt megnézem. -mondta.
Figyeltem a reakcióját, de semmi meglepődés/szomorúság/csalódottság/utálat/sírógörcs jelét nem láttam rajta... Ehelyett inkább cukin elvigyorodott. Valami jó dologról van szó!
- Öö, miaz? -kérdeztem óvatosan. Ő továbbra is csak mosolygott.
Nem válaszolt, csak elém tartotta a mobilt. egy SMS-es Niall-től:
" Valamit mindenképp el akartam mondani, de nem sikerült. Még van időm, hogy megtegyem, ezért 10 perc múlva ott leszek a szállásod előtt. Készülj! :) xxx "
- Úristeeeen! Szerinted mit akar? - kérdeztem boldogan.
- Nem tudom. Ááá, ez hihetetlen! - Vivi nagyon nagyon boldog volt, vágyakozva nézte az órát, hogy mikor jön már Niall. Éppen ezért úgy gondoltam, majd később megmutatom neki azt a képet..
* Niall szemszöge*
Megkértem Sam-et (koncertszervező, aki az egész turnén velünk van) hogy vigyen el Vivien szállására. A lelkére kötöttem, hogy Paul erről ne tudjon semmit. Ez igazából olyan, mintha megszöktem volna.
- Köszi Sam! - kiszálltam a kocsiból a szálláshoz közeli parkolóban és mondtam még neki azt is, hogy ne hagyjon itt... Kivettem a csomagtartóból a gitárom, vettem egy mély levegőt és elindultam.
Már messziről észrevettem Vivit, aki a telefonjával szórakozott, kint várt rám az ajtóban. Nem vett észre, én egyre közeledtem, aztán rámnézett és elmosolyodott.
- Rég találkoztunk. - mondta szórakozottan.
- Sok idő volt az, hidd el..
Pár pillanatig csak néztük egymást, majd összeszedtem minden bátorságom és elkezdtem:
- Figyelj. Még a cukrászdában akartam mondani valamit, de nem volt rá megfelelő alkalmam. Ezért kitaláltam, hogy eljövök hozzád és elmondom most. - csodálkozva nézett rám. - De először menjünk át a másik oldalra a padhoz.
- Oksi. - mondta vidáman.
Átmentünk, mondtam neki, hogy üljön le, majd kivettem a gitáromat a tokjából és elkezdtem játszani neki. Csak neki.
" Na na na na na na
Na na na na na na
He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that
- Ebéd után? Louis és Niall még alszanak, de Nialler ebédre tuti felkel. Aztán utána majd valamelyikünk hív.
- Oké. Addig felkeltem Vivit.
- Naa, majd csörgünk. Szia - köszönt el.
- Szia! - mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Nagyon várom már a délutánt! Egy újabb csodás nap 5 csodás sráccal.
*Vivi szemszöge*
- Vivi, kelj már fel! Hallod?! - ébresztett fel a hang.
- Aha. - nyöszörögtem félálomba.
- Fél 12 van, csak szólok, hogy 1 órakor találkozunk a fiúkkal. Reggel hívott Zayn, aztán nemrég pedig Louis. - fecsegett tovább Liza.
- Aaaa - "mondtam". Igazából semmi kedvem nem volt felkeni. Nem elég, ha pl. fél 1-kor felkelek, hogy felöltözzek? Neem, Lizának nagyon fontos felkeltenie.
- Na jó, én elmegyek boltba, mire visszajövök, legyél felöltözve. Ez nem kérés volt.- tette hozzá. Most igazán félek a fenyegetésétől...
- Aha, szia. - ráztam le gyorsan.
Még 10 percig szenvedtem, aztán a felkelés mellett döntöttem. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb döntés, de végig azon járt az agyam, hogy hamarosan találkozom Niall-el és a többiekkel. Ezért érdemes felkelni! Elég gyorsan elkészültem, aztán kerestem valamit a hűtőben, mert nagyon éhes voltam. Később rájöttem, hogy Liza kajáért ment a boltba, mert a hűtőben nem volt semmi. Remek, éhes vagyok, kaja nincs, a barátnőm pedig boltba ment, egy olyan városban, ahol most jár először és azt sem tudja, mi hol van. Lizára jelemző, hogy eltéved, szóval kb. 1,5 óráig várhatok. Gondoltam felmegyek twitterre, ezért elővettem a laptop-om és bejelentkeztem. Mire betöltődött a közösségi, észrevettem, hogy kb. 500 új követőm lett. Nem voltam valami népszerű twitteren, 500 körüli követőm volt, ezért nem értettem, mégis mi történt. Megnéztem, kik követnek, a legtöbb Directioner. Itt már beugrott, hogy mi történt: valószínű tegnap éjjel, mikor McDonald's-ba voltunk a fiúkkal, paparazzik/rajongók lekaptak minket és ismerve a Directionereket, 5 perc múlva kiderítik, ki a csaj, hány éves, hol lakik(!) és milyen suliba jár(!!!). Azért ez durva. Szinte féltem megnézni a 'Kapcsolataimat', mert valószínű elhalmoztak az utálkozó, sőt gyűlölködő vagy akár "Halj meg" posztok. Hát, igazam volt. Gyorsan végigfutottam az üziket és legtöbb olyan volt, hogy "nem érdemled meg Niall-t", "ne vedd el a férjem", "halj meg". Könyörgöm, nem is járok Niall-el!! Jó, azt nem mondom, hogy nem járnék vele, de csak együtt voltunk egy étteremben és ez az egész még randinak sem mondható, mert a 1D többi tagja és a barátnőm is jelen volt. Ezen mérgelődtem, de ha jobban belegondolok, inkább rosszul esett, hogy ez a sok ember utál, pedig én semmit nem tettem. Ha egy baráti találkozó után ilyenekkel támadnak, akkor mit szólnak, ha ESETLEG összejövök Niall-el? Oké, tudom, hogy ennek lehetősége 5% ( 5%-ot mindig adok magamnak), de akkor is! Felháborító az ilyen rajongók (ha lehet őket annak nevezni..) viselkedése. "Elloptad a férjem": én megértem, hogy ők szeretnék, ha Niall a férjük lenne, de akkor sem kellene ilyeneket írni nekem, mert annyi közöm van Niall-höz, hogy ismerjük egymást és jóba vagyunk. A sok tweet között láttam egy pár magyart is. Fele-fele arányban voltak a gyűlölködő/megértő posztok. Aki magyarul írogatott nekem "átkokat", az vagy azért írta, mert tudja, hogy értem, vagy nem volt elég informált és nem tudta, hogy én is magyar vagyok és nagyon is értem, hogy mit ír. A kedves tweetekben azt írták, hogy ők mellettem állnak, nagyon örülnek hogy Niall új barátnője(??) magyar. Ez mind szép és jó, de még mindig nem vagyok a barátnője. Sajnos..
Úgy gondoltam, tweet-elek valamiféle "közleményt" hogy semmi nincs köztünk, hátha megértik.
"Hello! I'm not Niall Horan's girlfriend. I was in One Direction concert, my ticket was VIP and I met with the boys. We're very good friends. Please understand it, I'm not Niall's girlfriend, we're just friends. Thanks. xx"
Ennél többet nem tehetek...
A nagy twitterezésben észre se vettem, hogy Liza hazajött.
- Hoztam kaját, gyere. - szólt be a szobámba. Kimentem az étkezőbe, az asztalon mindenféle péksütit láttam, elég sok mindent vásárolt.
- Mit kérsz? - kérdezte vidáman.
- Nem vagyok éhes. - válaszoltam nem túl vidáman. Liza furán végigmért, majd megkérdezte, hogy mi a baj? Én azt mondtam semmi. Erre ő azt mondta nem hiszi el.
- Csak nincs jó kedvem, ennyi. - mondtam közömbösen.
- Aha és miért nincs jó kedved? - hallgattam pár másodpercig, majd végül megszólaltam:
- Pár One Direction rajongó nem bír engem. - hangsúlyoztam a "pár" és a "rajongó" szót.
- Ööm és ezt miért veszed annyira a szívedre? Tudom, hogy foglalkozol mások véleményével, de tök ismeretlenekkel nem kellene. - mondta biztatóan. - Egyébként, engem se bírnak. Pedig semmit nem tettem. - folytatta kacsintva.
- Azt mondják én vagyok Niall barátnője! Pedig nem. - mondtam felháborodva.
- Sajnos. - tette hozzá mosolyogva.
- Jó, az most mindegy. - nevettem el magam. - De akkor is! Nem kell azt kívánni, hogy haljak meg, azért mert találkoztam velük!
- Igen, ez igaz.. De ne vedd a szívedre. - tanácsolta. Végül is igaza van. Nem is ismerem ezeket az embereket és ők sem ismernek igazán. Csak egy felszínesen megalkotott képük van rólam. De ez az egész akkor is rosszul esik.
*1,5 óra múlva*
- Liza siess már, a fiúk már várnak minket! - szóltam mérgesen a barátnőmre. Ha vele vagyok, mindig elkések.
- Jó, csak nem találom az órámat! - válaszolt mérgesen. Hallom, hogy csörög a telefonja. - Oh, szia Victor! - vette fel a mobilt.
Victor, bírlak, de nem tudtál volna 1 órával ezelőtt telefonálni?!
- Lizaaaa, ne most beszélj már vele! - szólítottam fel, de persze nem válaszolt semmit, csak becsukta az ajtaját. Gondoltam telefonálok egyet én is.
- Szia Liam! Az a helyzet, hogy Liza drága telefonál, ezért nem tudom mikor megyünk.. - kezdtem a szövegem.
- Vivi, szia! - köszöntött - És kb. mikor jöttök?
- Fontos emberrel beszél - hangsúlyoztam a fontos szót - úgyhogy fél óra, 45 perc. - válaszoltam, ami inkább kérdésnek hangzott.
- Óh, kár. - sajnálkozott. A háttérben hallottam, hogy a többiek is ott vannak. - Akkor legyen úgy, hogy addig visszamegyünk a szállodába, aztán később találkozunk mondjuk egy cukrászdában, jó?
- Oké. Majd hívlak titeket, hogy mikor végzett... - mondtam gúnyosan.
- Jólvan, akkor majd megbeszéljük, milyen cukrászda és mikor. - válaszolt Liam.
- Jó. Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - mondta, majd várt egy kicsit és akkor hallottam a többiek hangját is:
- Szia Vivi! - kiabálták kórusban, mire elmosolyodtam.
* fél óra elteltével *
- Aha, oké. Jó, szerintem is. Igeen! Jó, akkor majd vasárnap. Szia, Victor! - köszönt el Liza. Végre!
- Mehetünk? - tettem fel a kérdést.
- Igeen! - mondta boldogan. Most úgy csinál, mintha ne késnénk és ő nem lenne hibás. Erre inkább nem mondtam semmit, csak elővettem a telefonom és felhívtam Liam-et.
- Akkor áll a cukrászda?
- Igen, Nialler örülni fog. -nevetett.
- Jaja. - nevettem én is. Elképzeltem, ahogy Niall minimum 5 sütivel leül az asztalhoz és hármat hamarabb megeszik, mint mi egyet.
- Na, jólvan Vivi, akkor gyertek a Sweety Confectionery-be. A stadion melletti utcában van. - tette hozzá, mielőtt megkérdetem volna, hogy merre menjünk.
- Jó, indulunk. Szia! - köszöntem el.
* Sweety Confectionery, 14:00 körül*
- Emlékeztek még, mikor egyik koncert után egy csaj elbújt a backstage-hez vezető folyosón levő kukában?- kezdte röhögve Louis. Ez úgy történt, hogy Liza megkérte őket, hogy meséljenek őrült sztorikat a turnékról, rajongókról, meg úgy általában mindenről. Hát, volt mit mesélniük! Ez már a 6. sztori kezdete volt.
- Jaj, ne is mond! Mikor sétáltam a folyosón, láttam, hogy a kuka fedele résnyire fel van nyitva és egy kis bottal lett kitámasztva. A csaj meglátta, hogy közeledek a kukához és csak annyit hallottam, hogy "OMG! Marry me, Harry! És akkor felborult a kuka. - mesélt Hazza halál komolyan és mindenkiből kitört a röhögés. Harry még mindig komolyan nézett, majd Louis megkérdezte tőle mi a baja.
- Nekem ez sokkoló volt. Miért nem csinálta úgy, mint minden más rajongó, hogy megvár minket a stadion mellett, a kapunál, de legfeljebb surranjon be a backstage-be, de egy kuka, könyörgöm?! - akadt ki a göndör hajú srác.
- Azt akarta, hogy örökké emlékezz arra a pillanatra! - kacsintottam rá.
- Sikerült neki! - vágta rá, majd a többiek még jobban nevettek. Megértem Harry-t...
- Én azt nem szeretem, mikor megadják a telefonszámukat. Nekem az nagyon érthetetlen. - mondta Liam.
- Igen! Az olyan. Öhm.. Kínos. - értett egyet Zayn. - Nem tudjuk és nem is szabad felhívnunk őket.
- Miért? - érdeklődtem.
- Hát, még az X-Factor után pár héttel egyre többen lettek a rajongók és egyre furább dolgokat tettek. Egyszer egy csaj megadta a számát és én kis naiv felhívtam, hogy jó kedve legyen neki. Új telefont kellett vennem, mert minden órában hívott vagy SMS-ezett, sőt még MMS-t is küldött magáról és az összes barátnőjének megadta a számom.
- Úristen! - nevettem. - Azért ez már sok.
- Haha, nekem mondod? Lenyomozzák a számainkat is! Én is cseréltem már számot, de már új mobilt is kellett vennem. - avatott be Niall a mobilcserés ügyeibe.
- Egy régi telefonomat összetörték.. - jelentette ki lazán Louis.
- Mi, azt hogy? - kérdezte tőle Liza.
- Kimentem a hotel ajtón és Twittereztem. Nem figyeltem, hogy a biztonsági őr jóval előttem kéri meg a fanokat, hogy engedjenek át, mire az egyik csaj közel jött hozzám és annyira mutogatott, ugrált, meg minden hogy kiverte a mobilt a kezemből.. - emlékezett vissza Louis.
- Ez durva. - ennyit tudott mondani Liza.
- Nagyon durva. - egészítettem ki.
- Túléltem. - nevetett Louis. - De a telóm nem. - komolyodott el.
- Én azt nem szeretem, mikor futnak a kocsink vagy buszunk után. Nem fogunk kb. 5 ember miatt megállni.. - mondta Liam.
- Igen, az rossz. - válaszolt Niall.
A fiúk nagyon sok mindent meséltek, beavattak minket a turné részleteibe. Megint sok dolgot megtudtunk róluk, nagyon jól éreztük magunkat! Niall-t leszámítva mindenki evett 1-1 sütit ( ő 3-at evett) és megszólalt egy ismerős dal: The Wanted-Walks Like Rihanna. Nem szeretem őket... Ez valami csengőhang? Ugyan kié?
- Haló?
- ...
- Igen? Ez remek!
- ...
- Aha. Akkor hazamegyek. Vagyis vissza a hotelbe.
- ...
- Jó. 10 perc.
-Louis...- kezdtem finoman. Hogyhogy ez a csengőhangod? - kérdeztem döbbenten a The Wanted-os csengőhang tulajdonosát.
Louis vállat vont, majd válaszolt:
- Így legalább gyorsan felveszem a mobilt. - válaszát hatalmas röhögés követte. Végül is, jogos. Nekem is el kéne gondolkoznom egy csengőhangváltáson...
- Egyébként mit akartak? - érdeklődött Hazza.
- Eleanor eljött hozzám! - mondta csillogó szemekkel.
- Jaaaaj, ez nagyon aranyos! - szóltam elragadtatva, mire Louis elmosolyodott.
- Na, srácok. Én akkor megyek. - jelentette ki.
- De ugye még találkozunk? Úgy értem, visszajössz még? - kérdezte Liza Louis-tól.
- Öhm. Igazából nem tudom. Liam, mikor indulunk Rómába?
- Nemtudom.. Zayn te beszéltél Paul-lal? - kérdezte Liam.
- Nem. - jött a válasz unottan. - Harry, Niall, ti tudtok valamit? - a válasz csak két fejcsóválás volt.
Azért tök jó, hogy körbeutazzák a világot, de azt sem tudják mikor indulnak. Mosolyogva figyeltem a beszélgetést, vicces volt, ahogy totál kétségbeesve próbálják hívni Paul-t, de ki van kapcsolva a telefonja és attól félnek, hogy itt hagyták őket.
- Uh, most kicsöng! - bizakodik Liam.
A srácok Liam köré gyűlve fürkészik a telefont, hátha megtudják végre, hogy mikor kell menniük.
- Áh, Paul! Végre elértelek.
- ...
- Aha, tudom. Figyu, mikorra menjünk vissza a holteba?
- ...
- Igeen? - csodálkozott.
- ...
- Jó, de mennyi az idő?
- Fél 4 - súgtam Liamnek, aki egy mosollyal köszönte meg.
- Oké, akkor elindulunk. Várj! A gép mikor indul?
- ...
- Na, szia. Mindjárt ott vagyunk. - és ezzel letette. Most várjuk a részleteket.
- Liza, Vivi - kezdte Liam a búcsúbeszédjét. - Paul azt mondta, még csomagolnunk kell és menjünk vissza. Nekem igazából semmi kedvem és ha a gép nem indulna el 18:00-kor akkor simán lealkudtam volna, hogy még maradjunk... - mondta bánatosan. Lizára néztem, akinek elkezdtek könnyezni a szemei. Nagyon ( sőt, túlságosan) érzékeny lány, a béna ( tényleg nagyon béna) romantikus filmeken is mindig sír. Most is le fogja sírni a sminkjét.
- Szóval elköszönünk. Telefonszámot cseréltünk, elérhetőségek megvannak..
- Én a postacímüket is elkértem! - mondta büszkén Zayn.
- Igen, akkor Zayn-től levelekre számítsatok.. - mondta széles mosollyal, mire Liza is elnevette magát. Azért vicces lesz Zayn-nel levelezni.
- Nagyon-nagyon, elképesztően örülünk, hogy megismerünk titeket! - szállt be Harry is a búcsúzásba.
- Mi is! - mondtuk egyszerre Lizával.
- Nem akartok eljönni a római koncertre? - kérdezte Niall.
- Hah, ha megtehetnénk az egész turnéra veletek mennénk.. - mondtam mosolyogva.
- Na, akkor indulás srácok, a gép 18:00-kor indul. - mondta Louis.
- Hát. Akkor sziasztok. - törte meg Zayn a csendet és odajött hozzánk búcsúzkodni. Megölelt minket, kaptunk 2-2 puszit, majd hozzátette, hogy "postán jelentkezik". Mondtam neki, hogy üdvözlöm Perrie-t, mire ő meghatottan mosolygott. Látszott, hogy jól esett neki. Közben jöttek sorra a többiek, Louis, Liam és Harry. Liza drágám már totál lesírta a sminkjét.. Én is elérzékenyültem.. Ki tudja, lehet ( sőt, valószínű) nem látom többé őket. Durva. Megismersz valakit, nagyon jóba leszel vele, aztán lehet többé nem látod.
Zayn után Harry, aztán Liam és Louis búcsúzkodtak el. Mondtam Louis-nak, hogy üdvözlöm Eleanort, majd Liamnek is mondtam, hogy adja át üdvözletem Danielle-nek, mire halványan elmosolyodott. Liza beszélgetett még a többiekkel a turnéról és közben Niall odajött hozzám:
- Szerettelek volna jobban megismerni. - nézett bele mélyen a szemembe. Gyönyörű szikrázó kék szemei vannak.
- Én is. - vallottam be szomorú mosollyal. Az az igazság, hogy beleszerettem Niall-be. Igen, tudom, hogy hány millió lány van ebben a tudatban, és hány millió lány hiszi azt, hogy Niall a "férje" de ők teljesen másként látják ezt a helyzetet, mint én. Nekem volt szerencsém találkozni vele, megismerni (bár nem eléggé) és így tudtam beleszeretni ebbe a csodálatos fiúba. A rajongók szerelme teljesen más.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mosolyodott el még mindig a szemembe nézve, majd szorosan megöleltem. Arra figyeltem fel, hogy a cukrászda teraszán levő emberek eltűntek, egyedül csak a 1D és mi voltunk ott. Niall adott 2 puszit én pedig mondtam neki, hogy hívjon, ha odaértek. Hiányozni fog! Nem csak ő, a többiek is! Óó, nem akarom, hogy elmenjenek.
- Sziasztok lányok, nagyon örülünk hogy megismerünk titeket! - mondta Harry, mire a többiek mind vigyorogva bólogattak.
- Mi is. Hiányozni fogtok. - szipogott Liza. Aztán elmentek.
Örökké? Ki tudja..
*Később, a hotelben*
*Louis szemszöge*
Mikor hazaértünk Eleanor egyből fogadott egy csókkal. Aztán még eggyel.
Beszélgettünk, meséltem neki Lizáról és Viviről, mondtam neki, hogy üdvözlik. Olyan jól esik, mikor a rajongók gondolnak Eleanor-ra is. Láttam, hogy neki is nagyon jól esett, mert szegény rengetek támadást kap az állítólagos rajongóktól. Nem értem, miért nem fogadják el, hogy boldogok vagyunk.
A srácokkal elkezdtünk csomagolni, mikor hirtelen odajött hozzám Liam:
- Hallod, mi van Niall-el? - nézett a szőke barátunk irányába, aki ült a széken, mellette a gitárja, előtte pedig a cuccai, amiket még nem pakolt el és némán nézett maga elé.
- Niall, minden rendben? - szóltam oda neki.
- Mi? Ja, persze.. - kontrázott.
- Csomagolj, hamarosan indulunk. -tanácsolta Liam.
- Mennyi az idő? - kérdezte.
- Negyed 5.
- A gép pedig 6-kor indul, igaz? - kérdezte bizakodva(?)
- Igen, de miért? - kérdeztem furán.
- El kell intéznem valamit. - válaszolt sietve, és egyből felkapta a mobilját, írt egy SMS-t közben Liam-mel kérdezgettük, hogy mit tervez, de csak a telefonjára figyelt.
- Harry, segíts már Niall-t észhez téríteni! - támadtam le göndör barátunkat, mikor belépett a bőröndjével a szobába Zayn mellett.
- Na, srácok. Nekem mennem kell, de megtennétek nekem, hogy elpakoljátok a cuccaim? - kérdezte Nialler.
- Ha elmondod, mire készülsz. - kérdezte fürkészve Harry.
*Liza szemszöge*
- Aaaa, unatkozoook! - szenvedtem.
- Szerinted én nem? - mondta szemrehányóan Vivi.
Nagyon idilli jelenet volt, ahogy mindketten ülünk a nappaliban, én tabletezek, Vivi laptopozik és mindketten unjuk az életet.
- Durva, hogy holnap este megyünk haza..
- Az! Nem akarok hazamenni. - mondtam szomorkodva.
Éppen facebook-oztam, mikor egy csaj a suliból küldött egy képet. A kép még nem töltődött be, de azt írta hozzá, hogy "pillanatkép a buliról". Igazából nem értettem, miért nekem küld ilyet, mert engem nem nagyon érdekelnek a bulik, főleg a házibulik.
Aztán betöltődött a kép...
A képen Gergő volt, ahogy lesmárol egy szőke csajt. Ha jól látom, az a lány Lilla, 11.-es. Nagyon csinos lány és elég jóba vagyunk vele. Mégis hogy tehették ezt Vivivel??? Ez hihetetlen!
- Mit nézel ilyen elképedve? - kérdezte meglepetten Vivi. Soha nem tudom visszafogni magam, ha valami meglepőt látok, az arckifejezésem mindig elárul.
- Áh, csak egy őrült ruha. Borzalmas. Nem is értem, ember hogy vehet fel ilyet.. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Ja, értem. Muti!
- Bocs, már bezártam a Tumblr-t.
Nem mutathatom meg neki. Még nem. Arra gondoltam, hogy majd a hazaút előtt megmutatom neki a képet és onnantól már az ő dolga lesz. Ahogy Vivit ismerem, dobni fogja. Meg is érdemli ez a hülyegyerek!
Attól félek, hogyha most nem mutatom meg, akkor mérges lesz, mert ő nem tudott róla. Oh, ha olyan okos lennék mint ő, már tuti kitaláltam volt egy A-B, sőt még egy C tervet is.
*percekkel később*
Oké, nem érdekel, megmutatom neki most!
- Vivi, figyelj. -kezdtem nyugodtan, ő pedig mit sem sejtve nézett rám.
Ekkor megszólalt a telefonja. SMS-t kapott. Jajj, csak ne a képet küldjék el neki! Neeee!
- Várj, ezt megnézem. -mondta.
Figyeltem a reakcióját, de semmi meglepődés/szomorúság/csalódottság/utálat/sírógörcs jelét nem láttam rajta... Ehelyett inkább cukin elvigyorodott. Valami jó dologról van szó!
- Öö, miaz? -kérdeztem óvatosan. Ő továbbra is csak mosolygott.
Nem válaszolt, csak elém tartotta a mobilt. egy SMS-es Niall-től:
" Valamit mindenképp el akartam mondani, de nem sikerült. Még van időm, hogy megtegyem, ezért 10 perc múlva ott leszek a szállásod előtt. Készülj! :) xxx "
- Úristeeeen! Szerinted mit akar? - kérdeztem boldogan.
- Nem tudom. Ááá, ez hihetetlen! - Vivi nagyon nagyon boldog volt, vágyakozva nézte az órát, hogy mikor jön már Niall. Éppen ezért úgy gondoltam, majd később megmutatom neki azt a képet..
* Niall szemszöge*
Megkértem Sam-et (koncertszervező, aki az egész turnén velünk van) hogy vigyen el Vivien szállására. A lelkére kötöttem, hogy Paul erről ne tudjon semmit. Ez igazából olyan, mintha megszöktem volna.
- Köszi Sam! - kiszálltam a kocsiból a szálláshoz közeli parkolóban és mondtam még neki azt is, hogy ne hagyjon itt... Kivettem a csomagtartóból a gitárom, vettem egy mély levegőt és elindultam.
Már messziről észrevettem Vivit, aki a telefonjával szórakozott, kint várt rám az ajtóban. Nem vett észre, én egyre közeledtem, aztán rámnézett és elmosolyodott.
- Rég találkoztunk. - mondta szórakozottan.
- Sok idő volt az, hidd el..
Pár pillanatig csak néztük egymást, majd összeszedtem minden bátorságom és elkezdtem:
- Figyelj. Még a cukrászdában akartam mondani valamit, de nem volt rá megfelelő alkalmam. Ezért kitaláltam, hogy eljövök hozzád és elmondom most. - csodálkozva nézett rám. - De először menjünk át a másik oldalra a padhoz.
- Oksi. - mondta vidáman.
Átmentünk, mondtam neki, hogy üljön le, majd kivettem a gitáromat a tokjából és elkezdtem játszani neki. Csak neki.
" Na na na na na na
Na na na na na na
He takes your hand
I die a little
I watch your eyes
And I'm in riddles
Why can't you look at me like that
When you walk by
I try to say it
But then I freeze
And never do it
I try to say it
But then I freeze
And never do it
My tongue gets tied
The words gets trapped
The words gets trapped
I hear the beat of my heart getting louder
Whenever I'm near you
Whenever I'm near you
But I see you with him slow dancing
Tearing me apart
Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me....
Tearing me apart
Cause you don't see
Whenever you kiss him
I'm breaking,
Oh how I wish that was me....
*Vivi szemszöge*
Mikor Niall elkezdte énekelni az I Wish-t, azt, hittem, ott helyben elsírom magam. Meséltem neki, hogy van barátom, gondolom ezért választotta ezt a dalt, hogy megmutassa, "ő jobban tudna szeretni".
Elkedzett könnyezni a szemem, Niall végig rám nézett és éneklés közben végig mosolygott.
"Oh how I wish, that was me"
Vége lett a dalnak, nekem pedig kifolytak a könnyeim. Felálltam, odamentem hozzá és átöleltem. Megsimogatta a hátam majd az mondta, hogy:
- Előbb akartam elmondani, de nem voltam biztos magamban. Gondolom, a dalból kiderült, mit akartam. De mind egy, így is úgy is elmondom. - nevetett. - Szóval, mikor először találkoztunk, akkor megfogott benned valami. Csodálatos lány vagy. Vicces, kedves, megértő, gyönyörű, okos és kiszámíthatatlan. Az egyik ok, amiért nem mondtam el, hogy beléd szerettem, az az volt, hogy nem láttam, hogy te is így éreznél. Vagyis láttam, csak nem fogtam fel. ezért volt nehéz rászánnom magam erre a döntésre, mert féltem a visszautasítástól.
- Neem, ez pont úgy volt, hogy én menthetetlenül beléd szerettem, de te pont azt mutattad, hogy csak barátok vagyunk. - tiltakoztam.
- Hmm, én nem így emlékszem. De ez nem számít. A lényeg az, hogy most már tudod, mit érzek.
- Én is így érzek. - mosolyodtam el.
Aztán Niall magához húzott és hosszasan megcsókolt! Úristen!! Ez csodálatos! Niall Horan megcsókolt! Én vagyok a legboldogabb lány a világon!
- Vivi, nekem mennem kell. - kezdte szomorúan kizökkentve az álomvilágomból.
- Nee, ne menj még!
- Muszáj. Nem akarsz velem jönni?- kérdezte viccesen.
- Hmm, indulhatunk. - nevettem el magam. Igazából tényleg jó lenne vele menni. De nem lehet...
- Viszlát. - kezdett búcsúzkodni. Szorosan magához ölelt én pedig lehunyt szemmel élveztem a búcsú perceit.
- Jó utat, jó koncertezést. - próbáltam vidám lenni. Nem sikerült és ahogy láttam, ő sem volt túl boldog.
- Köszönöm. Vigyázz magadra, jó?
- Megpróbálok... Nagyon fogsz hiányozni! - mosolyodtam el szomorúan.
- Te is nekem. - megpuszilta a homlokom, utoljára megölelt és elköszönt.
Szomorúan néztem utána, ahogy erősen maga elé nézve sétál el. Kifolytak a könnyeim.
Vége.
Csak ott álltam, sírtam és néztem Niall irányába, aki már elment...
~Hát, úgy látszik, ennyit Viviről és Niall-ről... Ha tetszett, írjatok komit, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. A következő részről szeretnék mondani: úgy gondoltam, hogy a következő rész rövidebb lesz, az lesz a lezáró része az utazásnak, aztán utána jön egy kis rész, amikor visszamennek a suliba és utána jön a hosszú időszak, amikor lesz az érettségi és azt a témát egy részben letudom, mert azt nem szeretném részletezni. :) Szóval, innentől már csak érdekesebb, zavarosabb lesz minden. ♥
"Oh how I wish, that was me"
Vége lett a dalnak, nekem pedig kifolytak a könnyeim. Felálltam, odamentem hozzá és átöleltem. Megsimogatta a hátam majd az mondta, hogy:
- Előbb akartam elmondani, de nem voltam biztos magamban. Gondolom, a dalból kiderült, mit akartam. De mind egy, így is úgy is elmondom. - nevetett. - Szóval, mikor először találkoztunk, akkor megfogott benned valami. Csodálatos lány vagy. Vicces, kedves, megértő, gyönyörű, okos és kiszámíthatatlan. Az egyik ok, amiért nem mondtam el, hogy beléd szerettem, az az volt, hogy nem láttam, hogy te is így éreznél. Vagyis láttam, csak nem fogtam fel. ezért volt nehéz rászánnom magam erre a döntésre, mert féltem a visszautasítástól.
- Neem, ez pont úgy volt, hogy én menthetetlenül beléd szerettem, de te pont azt mutattad, hogy csak barátok vagyunk. - tiltakoztam.
- Hmm, én nem így emlékszem. De ez nem számít. A lényeg az, hogy most már tudod, mit érzek.
- Én is így érzek. - mosolyodtam el.
Aztán Niall magához húzott és hosszasan megcsókolt! Úristen!! Ez csodálatos! Niall Horan megcsókolt! Én vagyok a legboldogabb lány a világon!
- Vivi, nekem mennem kell. - kezdte szomorúan kizökkentve az álomvilágomból.
- Nee, ne menj még!
- Muszáj. Nem akarsz velem jönni?- kérdezte viccesen.
- Hmm, indulhatunk. - nevettem el magam. Igazából tényleg jó lenne vele menni. De nem lehet...
- Viszlát. - kezdett búcsúzkodni. Szorosan magához ölelt én pedig lehunyt szemmel élveztem a búcsú perceit.
- Jó utat, jó koncertezést. - próbáltam vidám lenni. Nem sikerült és ahogy láttam, ő sem volt túl boldog.
- Köszönöm. Vigyázz magadra, jó?
- Megpróbálok... Nagyon fogsz hiányozni! - mosolyodtam el szomorúan.
- Te is nekem. - megpuszilta a homlokom, utoljára megölelt és elköszönt.
Szomorúan néztem utána, ahogy erősen maga elé nézve sétál el. Kifolytak a könnyeim.
Vége.
Csak ott álltam, sírtam és néztem Niall irányába, aki már elment...
~Hát, úgy látszik, ennyit Viviről és Niall-ről... Ha tetszett, írjatok komit, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. A következő részről szeretnék mondani: úgy gondoltam, hogy a következő rész rövidebb lesz, az lesz a lezáró része az utazásnak, aztán utána jön egy kis rész, amikor visszamennek a suliba és utána jön a hosszú időszak, amikor lesz az érettségi és azt a témát egy részben letudom, mert azt nem szeretném részletezni. :) Szóval, innentől már csak érdekesebb, zavarosabb lesz minden. ♥




