2013. június 28., péntek

Sziasztok! :))
Sajnos nagyon kevesen olvassátok / ha olvassátok egyáltalán../ elég sokat gondolkoztam a bloggal kapcsolatban és kitaláltam valamit, ami remélem hasznos lesz:
Szóval, szerintem azért nem olvassátok annyian, mint amire én számítottam, mert még nincs benne a 1D... Mivel nagyon szeretek írni, nem hagyom abba a blogot -még-. Addig megírom, amíg a lányok Veronába utaznak, leírom ott mi történik velük és aztán ha nem lesznek kommentek, rendszeres olvasók, vagy valami reakció az egésszel kapcsolatban, abba hagyom! Nekem nagyon rossz, ahogy nézek más blogokat és ott több ezer oldalmegjelenítés, sok komment, meg látom, hogy tökre szereti mindenki, én meg semmi visszajelzést nem kapok. Persze, nem azt mondom, hogy csak jót írjatok, én elfogadom, ha pl. mindenki utálja az egészet.. Értitek, mire gondolok? :))
Még nem tudom, hogy hány részig írom le, de kb. 10-12 részig elleszek vele. Addig kitalálok egy 'határt' az oldalmegjelenítéseknél, és ha azt nem lépi át, én nem lesznek a fent említett dolgok, valószínű abbahagyom.. 
Az is eszembe jutott, hogy lehet a sztorival van a baj, hogy sablonsztorinak tartjátok. Ha így van, az elég rosszul esik, mert én tényleg, csak spontán elkezdtem ezt írni, és nem 'loptam el' más ötletét! Tudom, hogy szinte mindenki ilyenről ír, de még nem is tudjátok, hogy én hogyan képzeltem el, tehát szerintem ez nem sablonsztori. Dehát mindenkinek van véleménye. 
Remélem kicsit 'fellendül' majd a blogom.. :DD
Ha ezt abba kell hagynom, kitalálok egy másik sztorit és azt elkezdem.. Ez van, nagyon megszerettem írni. :))
Hát, ennyi lenne, írom tovább a részeket, amíg ígértem. :))
Sziasztok. xxx

2013. június 18., kedd

Hello :)) Kicsit későn, de hoztam az új rész.. Komizzatok, íratkozzatok fel rendszeres olvasónak :] Jó olvasást. xx  K

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki hevesen magyaráz a telefonba. Az a valaki pedig Liza volt:
- Már mondtam: tegnap találtunk nagyon olcsó jegyet Veronába és tudod, hogy mennyire szeretnénk menni. A szállást megoldjuk, majd max. alszunk a reptéren.. - Liza várt a válaszra, ami nem volt valami kedves.
- Liza, ne szórakozz, ezt ti sem gondolhatjátok komolyan! - hallatszott a telefonból
- Ez csak vicc volt.. Ahh, de anya, nem lehetsz ilyen! 
- Kicsim, nyáron mentek Londonba, az nem elég?
- Nem! - válaszolt az LB-m hevesen.
- Figyelj, majd apáddal megbeszéljük, jó? - Liza elmosolyodott. Ami közös a szüleinkben: ha anyu azt mondja, "majd apáddal megbeszéljük" nyert ügyem van. Lizáéknál ugyan így megy.
- Jólvan, majd délután hazamegyek. Puszii. -köszönt el az anyukájától és letette a telefont.
- Jajj, Vivi, felébresztettelek?
- Dehogy. Már amúgy is felkeltem volna. Naa, mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
- "Majd apáddal megbeszéljük" - ismételte el a "győztes" mondatot. :DD
- Jólvan - nevettem vele együtt. - Menjünk reggelizni.
*10 perccel később*
- Anyaa, ma elmegyünk a városba, jó?
- Hova akarok menni?
- Liza, hova akarunk menni? - kérdeztem a barátnőmet.
- Hmm, mondjuk.. Ööm, nem. És haa.. Inkább ne.. Hmm... - na igen, ez Liza értelmes gondolatmenete.
- Esetleg WestEnd ?
- Jéé, én is erre gondoltam először. - mondta elkerekedett szemmel, mire én csak nevettem, anyu pedig halványan elmosolyodott.
Felmentünk a szobába, és átöltöztünk valami 'vásárlós' ruhába.
Liza: 

Vivi: 

*20 perc múlva* 
Miután felöltöztünk, sminkeltünk, megbeszéltük mit csinálunk anya elvitt minket a WestEnd-be és megbeszéltük, hogy jutunk haza:
- Akkor majd hívlak, ha végeztünk, jó? - kérdeztem anyát
- Jólvan, de ne tartson olyan sokáig, mint múltkor. - na igen.. Kb. egy hónapja vásároltunk Lizával és anyunak elfelejtettem szólni, hogy jöjjön értünk, de az az igazság, hogy nem is végeztünk még akkor, mikor idegesen hívott, hogy mi a francot csinálunk este 8-kor. Akkor épp egy Starbucks-ban ültünk. Az volt a baja anyának, hogy délelőtt 9-kor indultunk. Azóta nem szeret ránk várni vásárlás közbe.. :DD
- Okés, sietni fogunk. Sziaa anya, szeretlek. -köszöntem el tőle.
- Naa, akkor hol kezdünk? - kérdezte Liza
- Hát, nemtudom.. New Yorker?
- Oké :)) -egyezett bele Liza
Nagyon szeretjük ezt az üzletet, ezért általában minden ruhát átnézünk, de most valahogy semmit nem találtunk.. Ritka az ilyen.
Kicsit csalódottan jöttünk ki, dehát ez van...
- Akkor most menjünk a Tally Weijl-be.- a 2. kedvenc boltunk.
Bementünk, és megláttam ŐT: pánt nélküli, barackrózsaszín csipkés ruha, ami kb. combközépig ér.. 
Hát igen. Szerelem volt első látásra. *-* <3
- Próbáld fel! - szólt Liza. Nem kellett 2x mondani..
Amint felpróbáltam, kb mintha "rám öntötték volna". Jó, tudom, ez ilyen romantikus vígjátékokban szokott lenni, hogy a csajszi keres egy ruhát a bankettre/bálra és meglátja, felveszi és pont jó rá. De én tényleg így éreztem..
- Úristeen, olyan jól áll! Azonnal vedd meg. Mennyibe kerül?
- 10.000 Ft
- Az semmi. - szerintem se került sokba. Egy ilyen gyönyörű ruháért bármit megtennék.
- Majd ebbe jössz Veronába. :)) - nekem is ez volt a tervem :DD
 Liza "kicsit" jól ismer *-*
Kifizettük a ruhát, aztán kimentünk a boltból. 
Nem nagyon találtunk semmit máshol, de nem is nagyon keresgéltünk. Ez úgyis csak ilyen gyors vásárlás volt a veronai utunk előtt. Éppen a Mekiben ültünk, amikor Lizát hívták:
- Ki az? - kérdeztem.
- Apa - felelte kicsit ijedten. Elég ritkán hívja az apukája, csak akkor, amikor nagyon fontos.
- Szia Liza. - hallatszott a telefonból az apukájának a hangja.
- Szia apa.
- Figyelj, haza tudsz jönni? Szeretnénk mondani valamit. - hmm, egész vidámnak tűnt. 
- Ööm, oké. Kb. 10 perc, jó?
- Persze. Várunk. Szia kicsim!
- Szia apu. - és letették.
- Mi történt? - kérdeztem, mintha nem hallottam volna semmit.
- Azt akarja, hogy hazamenjek. - válaszolta mosolyogva. Sejtett valamit..
- Szerinted a veronai úttal kapcsolatos?
- Remélem! :DD -nevetett. 
- Juuj! Nagyon örülök -megöleltem és hívtam anyát, hogy jöjjön értünk.
*5 perc múlva*
- Sziasztok lányok. Mit vettetek? - kérdezte anya, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Nagyon semmit.. Vivi vett egy ruhát meg Mekiztünk. - szólt Liza.
- Megvettem a szerelmemet *-* - anya csak furcsán hátranézett és bólogatott. Már megszokta a "kitöréseimet".
- És Liza, hogyhogy haza kell menned? - kérdezte anya.
- Hát, apa hívott, hogy menjek haza, mert valami mondani akarnak. Valószínű a veronai úttal kapcsolatos. Remélem..
- Igen, biztos. - szólt anya biztatóan.
*percekkel később*
- Anya, nem megyünk el Liza cuccaiért?
- Ohh, elfelejtettem. - már Lizáék háza előtt voltunk, de a cuccait nem hoztuk. Grat anyu.. :DD- Visszamegyünk érte és behozzuk neki. Úgy jó lesz, Liza?
- Persze, köszönöm. Sziasztook :))
- Szia! - köszöntünk egyszerre anyával.
- Akkor menjünk és összepakolom a cuccait. -szóltam anyának és elindultunk.

~Liza szemszöge
Elgég idegesen mentem be a házunkba, mert ha azt mondják nem mehetek Veronába, összetörök. Mostanában amúgy se vagyok valami vidám, boldog és ha most bejelentik, hogy nincs utazás.. 
- Helló. -köszöntem nekik.
- Szia Liza! - szóltak ki anyuék a nappailból.- gyere be.
Levettem a cipőm és bementem. Mindketten ott ültek és elég boldognak tűntek. Ez már nem sülhet el rosszul..
- Azért hívtunk haza, hogy elmondjunk pár dolgot azzal kapcsolatban, hogy Veronába szeretnél utazni.- kezdte anya.
- Tudjuk, hogy nagyon szeretnétek menni, és mivel ez most elég jól jött ki a repjegy szempontjából is, elmehetsz.
- Úristeeeen! - sikítottam és megöleltem őket. Annyira örültem neki! Ez hihetetlen: London, Verona. Ahh *-*
- De van feltétele is. - szakította meg anyu a gondolatmenetem.
- Ööm, és micsoda? - kérdeztem kicsit kíváncsian.
- Nyári munka.
Nyári munka?! Ezt komolyan gondolják? Hova vennének fel engem? Ugyanmár..
- Igen? És már találtatok is nekem helyet? - nem hinném, hogy rosszat akarnak nekem ezzel a nyári munka-dologgal. Simán szerezhettek már nekem helyet..
- Hát, megkérdeztünk egy pár ismerősünket ezzel kapcsolatban és lenne egy 'ajánlat'.
- Ahaa, és mi? - birom, mikor húzzák az időt.. Mondják meg, hogy mi és kész.
- Majd elmondjuk, ha már biztos lesz, jó? - mondta apa.
- Miért nem lehet mondani semmit? Kár volt akkor elkezdni..- -kezdtem pánikba esni. A nyári munkát nem igazán nekem találták ki. Persze, benne vagyok minden újban, de nem értem, hogy miért nem mondják el.
- Jó, nyugodj meg, szeretni fogod majd. Reméljük.. - tette hozzá elgondolkozva- De a lényeg, hogy nem lesz fárasztó, se unalmas.
- Oké... Akkor várok. - úgy gondoltam, felesleges 'veszekedni' velük. Majd elmondják, ha akarják.- Figyu, felhívom Vivit, hogy jöjjenek el és akkor megbeszéljük, hogy lesz meg mikor meg ilyenek, jó?
- Jólvan, hívd. - hát, anyu nem valami bőbeszédű ma..
* percekkel később*
- Naa, mi történt? - kérdezte Vivi izgatottan.
- Meheteeek! 
- Jaaaj, dejóó! Már annyira várom. Olyan jó lesz.
- Én is nagyon várom! 
- Akkor vigyük a cuccaidat? - kérdezte.
- Igen, légyszi. Meg amúgy is meg kéne akkor beszélni, mi legyen.
- Oksi, mindjárt megyünk. Sziia!
- Szia. - és letettem.