2013. július 14., vasárnap

4. rész ~ Úticél: Verona

Sziasztok :DD Elég gyorsan el fog jönni a lányok veronai utazása, így hamarosan eldöntöm érdemes-e folytatnom.. Ez a rész nem nagyon tetszik, mert az utazásos részhez több ötletem van, szóval ezt nem tudtam mivel 'kitölteni'.. Hát mind egy, azért olvassátok el, ígérem a következő jobb lesz ;D <3

*Vivien szemszöge*
Lizáéknál mindent megbeszéltünk és arra jutottunk, mivel elég gyorsan le kell foglalni a jegyet, pénteken vagyis holnapután indulunk. Már nagyon várjuk! Miután lefoglaltuk a jegyeket is, még kicsit maradtam náluk, mert Liza anyukája megígérte, hogy hazavisz. Haza tudnék menni egyedül is, 18 éves leszek lassan, de mind egy, legalább nem kell gyalogolnom..
- Vivi - szólt a barátnőm miközben én foglaltam a repülőjegyet.
- Tessék - néztem rá.
- Már nagyon várom az utat! - mosolygott - Ha rád lesz bízva a szervezés, akkor életem egyik legjobb útja lesz. - mondta csillogó szemekkel. Ő már nagyon beleélte magát ebbe. Azt mondja, nekem utazási irodát kellene nyitnom, olyan jól szervezem az utakat. Igaz, vele még nem nagyon voltam nyaralni, csak tavaly Bécsben és elismerem, hogy az tényleg nagyon jól sikerült, de szerintem ez nem az én érdemem volt. Hát mind egy, ha ő így gondolja.
- Én is nagyon várom! - mosolyodtam el, mert szerintem is ez lesz az egyik legjobb utunk- de nem az én szervezésem miatt. - Nézd csak, itt a jegy amit múltkor találtunk. Gyorsan lefoglalom.- így is tettem és perceken belül már küldték is az értesítő mailt. Kinyomtattuk a jegyeket, még beszélgettünk egy kicsit az útról, aztán mivel már elég késő volt, szóltam a barátnőm anyukájának, hogy vigyen el.
Út közben beszélgettem vele, amikor egy elég érdekes helyzetbe kerültem:
- Vivi, kérhetnék tőled valamit? - kezdte a mondatát bizakodva.
- Persze!
- Arról lenne szó, hogy tudnál-e segíteni Lizának hogy fizikából ne bukjon meg? - kérdezte az anyukája. Hát. Kezdjük az elején. Érettségi előtt állunk, ha a legjobb barátnőm nem megy át, az borzalmas lesz. Ez a lány egész évben nem tanult, de az ő állítása szerint igen, csak akkor a tanár nem feletette. Mondtam neki, hogy szívesen segítek, de egyszer sem kért meg rá, mikor én ajánlottam fel neki, akkor meg "nem ért rá". Itt már sok mindent nem lehet tenni, de mivel a fizikatanár se úgy gondolja, hogy meghúzza érettségi előtt - ez az én véleményem, de Liza szerint a tanár pikkel rá. Nem tudom honnan veszi, mert a tanárja az egyik legengedékenyebb a suliban.-, ezért még van esélye. Szóval mi mást tehettem:
- Igen, szívesen! - mosolyogtam rá. Magamban nem mosolyogtam.. Még foglalkoztatott valami.
- Nagyon-nagyon köszönöm, remélem tudsz neki segíteni.
- Én is, de esetleg más tantárgyból ne segítsek neki? - kérdeztem félve, mert mi van, ha az anyukája nem is tud róla?!
- Oh, neem, más tantárgyból nem áll bukásra!- mondta teljesen nyugodtan. Ja, oké.. Ezt nem tudtam. De nekem itt valami nem tetszik.
- Jaa, hát akkor jó! - próbáltam magamra egy mosolyt erőltetni, de elég nehezen ment. Ezután még pár szót váltottunk a veronai útról és hazaértünk.
- Köszönöm, hogy elhoztál! Szia, jóéjt! -köszöntem el.
- Nincs mit, szia!
Amint kiléptem a kocsiból, meghallottam a telefonom jelzését, ugyanis SMS-t kaptam.
" Sziaa, rég hallottam felőled. Tali valamikor? :) Szeretlek <3 " írta Gergő. Hmm, "kicsit" elfeledkeztem róla.. Tényleg, már milyen régen beszéltünk.
" Szia :) Bocsi, mostanában sok minden történt, mesélek.. Szeretlek <3 " válaszoltam neki.
" Ezalatt az 1 nap alatt, amíg nem beszéltünk? :DD na, mesélj. Gyere fb-re." pontosan, egy nap alatt igenis sok minden történik!
Beléptem a házunkba és először anyát láttam meg:
- Szia Vivi! - köszönött anya.
- Sziasztok! Apa hol van?
- Most ment fel. - válaszolt anyu.
- Szia kicsim. - szólt apu az emeletről.- Sikerült megvenni a jegyeket?
- Igen, gyere le, már ki is nyomtattam.- apa lejött az emeletről, megmutattam nekik a jegyeket - bár szerintem már láttak repülőjegyet, de mind egy - utána pedig felmentem a szobámba, ugyanis Gergő már várt Facebook-on.
Mikor beléptem, egyből rám írtak 3-an. Az egyik Gergő, a másik Liza, a harmadik pedig egy csaj, aki kérte, hogy lájkoljam a profilképét. Először is, nem szeretem ezeket a 'lájk gyűjtő' embereket, mert nekik az egész Facebook egy verseny: kik és mennyien lájkolják a képeidet.. Értelmes. De mivel nem esik nehezemre rákattintani a 'Tetszik' gombra, megtettem neki. Amúgy sem volt olyan rossz kép.
Lizával folytattuk az utazásról való beszélgetést, és Gergőnek is elmeséltem röviden, hogy miről maradt le. Nem nagyon tetszett neki -legalábbis én úgy vettem ki az írásából- , mert az egyik haverja 'őrületes házibulit' rendez a hétvégén és engem is el akart vinni. Hát, a bulizás nem az én műfajom. Nem azt mondom, hogy nem szeretek, meg hogy nem hívnak el sehová, de ezek általában olyan bulik, amikbe mindenki totál részeg,  és mindenki megcsalja a párját mindenkivel. Én az ilyenekből nem kérek.. Ezért nem nagyon bánom, hogy kihagyom azt az 'őrületes bulit'. Biztos nagyon jó lesz nélkülem is. A házibuli-ellenes gondolataimat elfeledve kicsit meglepődtem, amikor Gergő azt írta, nélkülem nem megy el. Miért nem akar elmenni? Tőlem nyugodtan mehet, nem bánnám. Ezt nem igazán értettem, mert már máskor is volt olyan, hogy egymás nélkül mentünk el valahová. Én azt válaszoltam rá, hogy nyugodtan menjen, én nem bánom, de ő nagyon ellenkezett. Az ő dolga. Megbeszéltük, hogy holnap átjön hozzám, mert még akar velem találkozni mielőtt elmegyek. Azt mondta, a reptérre is eljön velem. Aranyos. Miután ezt tudattam vele, és azt is megbeszéltük, mennyire szeretjük egymást, mennem kellet, mert nagyon fáradt voltam. Elköszöntem Lizától is, és lecsuktam a laptop-om.
Mikor már majdnem elaludtam, eszembe jutott, hogy még nem voltam fenn Twitteren ma. A szokásos, mikor azt hiszem, hogy végzek mindennel a neten, eszembe jut, hogy 'hopp, mégsem' és akkor mehetek fel telóról.  Mikor betöltődött, láttam hogy semmiről nem maradtam le egész nap, úgyhogy gyors visszakövettem egy pár embert és ki is léptem.
*Másnap reggel*
Elég érdekeset álmodtam, ami kicsit felzaklatott:
Az a bizonyos házibuli. Gergő még is elment, és volt egy csaj, aki webcam-on mutatta nekem, hogy mi történik abban a házban. Láttam, hogy Gergőt lesmárolja egy csaj, de a barátom meg sem lepődik, és felment vele az emeletre, bementek egy szobába, éés tovább már nem mutatta a kamera. Szerintem jobb is.. Elég hülye álom. Nem nagyon törődök a rossz álmaimmal, feleslegesnek érzem. Nem is gondolva tovább az álmomra, felöltöztem és lementem reggelizni.

















A reggeli után, mivel még korán volt a csomagoláshoz, úgy gondoltam még bőven van időm rá, elkezdtem zenét hallgatni, és Twitterezni. Little Mix CD-vel kezdtem, ez beindította a napomat.
* Dél körül*
Észre sem vettem, hogy már ennyi az idő, annyira belemerültem a Twitterezésbe. Mivel anyuék dolgoznak, anyu csak egy cetlit hagyott, hogy főzzek magamnak valamit. Elég jó vagyok ezen a téren, szeretek főzni, és jól is főzők -a közvélemény szerint- de most semmihez nem volt kedvem, úgyhogy rendeltem kínait. Szépen megterítettem magamnak, és már éppen raktam ki tányérra, amikor megérkezett a barátom. Nem arra számítottam, hogy ebédkor jön.
- Szia! -köszöntem neki- itt vagyok az ebédlőben, gyere.
- Szia Vivi! -köszöntött és megcsókolt.
- Oh, bocsi, nem tudtam, hogy ebédelsz.
- Szerinted az emberek mit csinálnak negyed egykor általánosságban? - kérdeztem tőle nevetve.
- Jó bocsi. Ha akarod, visszajövök később. - mondta 'bűnbánó' arccal.
- Jajj, tudod, hogy nem azért mondtam. Ülj le. Kérsz te is?
Nem volt valami sok a kaja, de nem bántam, hogy ő is eszik belőle. Nem szeretek egyedül enni.
Miután végeztünk, felmentünk a szobába.
- Basszus! -mondtam mérgesen.
- Mi a baj?- kérdezte meglepetten, mert ő nem tudhatta, mennyire el vagyok késve.
- Még semmit nem pakoltam el!
- Oh, nyugi, segítek- mondta mosolyogva. Persze, a fióknak csak annyi, hogy bedobnak pár cuccot a bőröndbe, és kész. Aha, hát a lányoknak nem. 
- Hát, ahogy akarod. De készülj fel mindenre.- amikor ezt kimondtam elkezdett nevetni és megrázta a fejét.
- Ezt nem viccből mondtam, komolyan gondolom.
- Hát, oké, kezdjük. Mi kell?
- Ööm, kezdjük az elején: hajvasaló és hajszárító, de ezt majd én hozom. Kellenek még sminkek is, de te úgysem tudod, melyik. Oh és persze a ruhák. Azokat én tudnám csak elrendezni.
- Figyelj, tulajdonképpen van valami olyan, amit én is meg tudok csinálni? - kérdezte elfolytott mosollyal.
Kicsit gondolkoztam, hogy tudna-e valamiben segíteni, de rájöttem hogy:
- Nincs. Bocsi. -nevettem el magam. De tényleg, semmibe nem tudna segíteni.
- Figyelj, akkor én majd itt ülök és nézem ahogy te pakolsz, jó?- kérdezte 'komolyan'
- Oké, ahogy akarod. -odamentem hozzá és megöleltem.
*1,5 órával később*
Hát, a pakolással nem nagyon haladok, mert nem tudom, milyen ruhákat vigyek. Egyáltalán Veronában  hogy öltözködnek?! 
Leültem a laptop-omhoz, és néztem veronai öltözködési-stílusokat. Oké, ez így furán hangzik.. A lényeg, hogy néztem pár sétáló utcai képet Veronáról és megnéztem, hogy akik az utcán vannak, hogy öltöznek. Annyit láttam, hogy elég szép ruhákban járnak az ottaniak. Kifinomult nyári ruhák. Sokkal okosabb lettem. Elkezdtem keresgélni a gardróbomban és elég jó ruhákat találtam. Meglepődtem, miket rejt ez a gardrób.
* Percekkel később*
- Igen, megtaláltam! - néztem csillogó szemekkel Gergőre.
- Micsodát?
- A ruhát, amibe megyek!
- Naa, az jó! Mutasd, vedd fel. - kért meg a barátom.


















Mikor Gergő meglátta, elmosolyodott. Neki is tetszett.
* Délután, 4 óra*
- Figyelj, én lassan megyek. - mondta a barátom. Szerintem megunta a sok ruhát...
- Oké, ahogy gondolod. - mosolyogtam rá.
- Nem baj?
- Ugyan. Úgy is jönnek hamarosan anyuék haza, aztán majd valamikor felhívom Lizát is, mert itt alszik. Együtt indulunk. - meséltem neki.
- Jaa, értem. Figyelj, nem lenne baj, ha holnap nem megyek ki veletek a reptérre? 
-Hát, nem. Csak.. Mind egy.- mondtam neki kicsit furán.. Tegnap még nem ezt mondta.
- Nagyon sajnálom, csak tudod, holnap elég korán indul a gép, és nekem suli van.
Jaj, tényleg: eddig nem is említettem, hogy tegnap csak azért mentünk el vásárolni, mert a suli elmaradt valami fontos értekezlet miatt. A mai napomat pedig igazolták. Gergőnek meg ma kevés órája volt. Szerintem. De lehet, hogy meglógott.
- Okés, semmi baj. Igazad van. - próbáltam egy mosolyt erőltetni neki. Nem nagyon sikerült.
- De mostmár megyek.- mondta, és megcsókolt. - Jó utat, érezzétek jól magatokat!
- Köszi!
- Majd írj, ha leszálltatok, jó?
- Persze.-válaszoltam.
- Akkor szia.
- Szia -mondtam, miközben megöleltem.
Mikor Gergő elment, egyből felhívtam Lizát, hogy jöjjön át.
Kb. tíz perc múlva anyáék is hazaértek és anyát egyből megkérdeztem, hogy mit szól a ruhámhoz.
- Vivi, ez nagyon szép! És nagyon jól áll. - anya teljesen odavolt a ruhámért. Ennek nagyon örültem.
- Nekem is nagyon megtetszett.
Anyuval még beszéltünk pár szót, mikor hallottam, hogy csöngettek, vagyis Liza megérkezett.
- Sziaa! - ölelt meg, mikor belépett az ajtón. Viszonoztam ölelését.
Felmentünk a szobámba, majd a barátnőmnek is megmutattam azt a bizonyos ruhát és neki is nagyon tetszett. Úgy látszik, tényleg jól választottam.
Beszélgettünk és közben neteztünk is, jobban mondva Twitteren lógtunk, mert kerestünk valamit. Verona, One Direction koncert. Nem mondom, hogy nagy Directioner vagyok, de szeretem őket és szívesen elmennék egy koncertjükre. Szóval azt kerestük Twitteren, hogy most éppen mit csinálnak. Komolyan vannak olyan emberek, akik minden lépésüket követik -vagy inkább csak szeretnék követni - és ezt mind tudatják a társadalommal a Twitteren... Érdekes.
- Vivi, akarnál menni koncertre? -kérdezte Liza kicsit furcsán. Ez egy jó kérdés volt, mert nem tudom, hogy most miért keresgélek kb. úgy, mint egy fangirl. Közben még azon is agyalok, hogy hogyan juthatnánk be a koncertjükre.
- Igen.. Talán. De már úgy is elfogyott az összes jegy...
- Nem biztos! Nézzük meg. - mondta elszántan a barátnőm. A koncert előtt 1 nappal még pont találunk 2 jegyet? Ugyan már. Maximum az álomvilágomban. Ott egyenesen a feleségük is lehetnék... De azért az sok lenne!
- Naa, találsz valamit? - kérdeztem kíváncsian.
Nem válaszolt, és tudom, hogy semmit nem talált.
-Háát.. - kezdte bizonytalanul - Már minden jegy elfogyott.
- Gondoltam. - mosolyodtam el kicsit keserűen. Bár nem számítottam rá, nem esett olyan jól ez az egész, dehát ez van, el kell fogadni.
Ezután még kicsit beszélgettünk, aztán mentünk aludni, mert holnap korán kelünk. 
* 11 óra körül*
Hoppá! Eszembe jutott valami:
- Lizaa, kelj fel!
Nem érkezett válasz.
- Liza, ez fontos! Légyszi kelj már fel. - nem nagyon érdekel, hogy ennyi az idő és az sem, hogy holnap fél 7-kor már a reptéren kell lennünk, mert ez most tényleg fontos.
- Mivan? -kérdezte 'kedvesen'. 
- Anyukáddal beszélgettünk, mikor egyszer csak megkért valamire. Tudod mire? - tartottam hatásszünetet.
- Mire, mondjad.. -válaszolt unottan. Vagy inkább álmosan.
- Hogy korrepetáljalak fizikából.
- Aha, jó. Most komolyan ezért keltettél fel? - Liza elég mérges volt. Inkább nekem kellene mérgesnek lennem! 
- Képzeld, komolyan ezért! Liza, te nem csak fizikából állsz bukásra! Kb. az összes reáltantárgyból rosszul állsz! - próbáltam ilyen figyelmeztetően beszélni több-kevesebb sikerrel.
- Jaaaj, te már csak tudod én hogy állok. Ha ennyire érdekel, nem állok bukásra. - oké, Liza kicsit berágott rám. Hmm, ez nagyon jól jön utazás előtt.
-De te azt hiszed, ha egy kettessel átmész, már minden a legnagyobb rendben van?! - ő most komolyan ezt hiszi?!
- Figyelj, ez nem a te gondod, úgyhogy jó lenne, ha nem szólnál bele! - Liza már felemelte a hangját és nagyon idegesnek látszott. most egy ilyen dolog miatt rám mérges?? Én csak segíteni akarok neki. Ezt nem hiszem el!

*Liza szemszöge*
Vivien miért szól bele? Igen, tudom hogy nem így kellett volna lereagálni ezt az egészet, de akkor is. Ő nem tud mindent. Uh, remélem anyámnak nem szólt ezzel kapcsolatban..
- És anyámnak mondtál ezzel kapcsolatban valamit? - próbáltam higgadtan beszélni, de elég nehezen ment, mert ha anyuék megtudják, akkor nagy bajban leszek.
- De rákérdeztem, de anyukád azt mondta, hogy másból nem állsz bukásra. -válaszolta Vivien.
Oké, anya ne is tudjon semmit! Basszus, ha kiderül, hogy a reál tantárgyakból épphogy kettesre állok, akkor búcsút mondhatok Londonnak.
Ennyi volt a beszélgetésünk.. Én úgy csináltam, mintha aludnék, Vivien meg elkezdett zenét hallgatni. Valamit ki kellene találnom, hogy jobb jegyeim legyenek és 3-as legyek egy pár tantárgyból. De kitől kérhetnék segítséget??

*Vivien szemszöge*
Fogalmam sincs, hogy Lizának mi baja lett, de az biztos, hogy valamit titkol. Jó, most nem kell valami nagy titokra gondolni, de szerintem nem mond igazat a jegyeivel kapcsolatban. Én úgy gondoltam, majd ha akarja elmondja, miről van szó, ha nem, akkor így járt.. 
Miközben zenét hallgattam, elaludtam... Holnap hosszú napunk lesz.

2 megjegyzés:

  1. Kövit gyorsaaan :DDtetszett nagyon :)) szerintem folytasd ;)

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok a folytatásra, gyorsan kérem a kövi rééészt! :)♥♥♥

    VálaszTörlés