2013. május 31., péntek

2. rész ~ Aranyhalak, London és Verona :))

Itt az új rész :')) Őrült hetem volt, bocsi, hogy későn hoztam.. ://  A lényeg, hogy remélem olvasni fogjátok majd a blogom, és tetszeni fog *-* puszii: K

Mikor végeztem a "világmegváltó gondolataimmal" olyan rossz érzés töltött el, mert eszembe jutott minden rossz dolog. Nálam most éppen a továbbtanulás és az érettségi az aktuális. A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki, mert SMS-t kaptam. Elég fura arcot vághattam, mert Gergő és Liza egyből kérdezték, hogy mi történt.
- Gyere haza gyorsan, mutatnom kell valamit. Puszi - olvastam fel anya SMS-ét. Kicsit megijedtem, nem tudtam, mit akar. Elindultunk Gergővel, Liza pedig hazaindult, de utánaszóltam:
-Majd hívlak, és akkor gyere, ha tudsz.
- Okés, puszii. Sziasztok-köszönt el és hazament.
Gergő megfogta a kezem és elindultunk mi is. Még szerencse, hogy közel lakunk a sulihoz és a kávézóhoz is.
- Hidd el, nem lesz semmi baj. - mosolygott Gergő, és megcsókolt..
Elég gyorsan hazaértünk, Gergőtől elköszöntem és besiettem a házunkba.
- Szia anya. -kiabáltam be az előszobából.
- Szia Vivi! - anya hangja elég vidám volt, így megnyugodtam. Akkor semmi baj nem történhetett.
- Nézd, mit vettem neked! - mutatott felém egy mini akváriumot(???) amiben 2 hal úszkált. Ezt mégis hogy gondolta? Oké, igaz, hogy kb. 5 éves korom óta akartam halakat, de hát már 18 leszek. "Kicsit'' ledöbbentem, mert nem igazán tudtam mit kezdeni 2 hal látványával. 
- Naa, nem is örülsz? -kérdezte anyu.
- Ezt most miért kaptam? - mutattam a 2 aranyhalra. Igen, cukik, meg minden, de most mit csináljak velük?
- Mindig is szerettél volna halakat. -vágott vissza anyu.
- 5 évesen igen, de már nem. Anya, most mit csináljak ezekkel? - nem válaszolt semmit.. 
- Nem akartalak megbántani, csak nem kellett volna megvenned. - láttam rajta, hogy rosszul esik neki, de ez volt a véleményem.
- Jól van, semmi baj. Csak tudod, szerettem volna valamit mondani.. Vagyis inkább kérni. - kíváncsian vártam, mit akar mondani.
- Apád szülei szeretnék ha meglátogatnád őket a nyáron.. -Neee, csak azt nee! Miéért?!! 
A nagyiékkal nem valami jó a kapcsolatom..
- De nem is szeretnek! Akkor miért akarnak meghívni?- kérdeztem felháborodottan.
- Szeretnek téged - mondta anya, de szerintem ő se gondolta komolyan... - Szeretnének jobban megismerni és szeretnék, ha náluk lennél egy ideig.
- Mennyi ideig? - kérdeztem vissza gyorsan
- Azt nem mondták..
Igen, tudom, hogy most hülyének fogtok nézni, de megértitek, ha elmagyarázom. Apu szülei még születésem előtt kiköltöztek London külvárosába. Imádom Londont, kiskoromban ( amikor még talán nem utáltak a nagyiék) elég sokat voltam kint náluk. Aztán valahogy eltávolodtam tőlük, és ez nem esett jól nekik. Vagy ki tudja?! A lényeg, hogy most nem bírnak és számomra közömbösek mindketten, ezért nem értem, minek akarnak magukhoz hívni. Miközben ezen gondolkoztam, eszembe jutott, hogy úgy is régen voltam már Londonban, milyen szép hely, Liza még nem volt kint, lenne esélyem találkozni a One Direction-nel. Na, igen. a One Direction.. Nem vagyok Directioner, de szeretem a zenéjüket, és nagyon szimpik  srácok is. Szívesen elmennék egy koncertjükre. Erre jó lehetőséget adna a londoni út.
- Anya, mond meg a nagyiéknak, hogy kimegyek hozzájuk. De csak ha Liza is jöhet velem. - mosolyogtam anyura, akit annyira ledöbbentettem, hogy csak a telefonért tudott nyúlni és hívta apát. Úgy látszik, vannak még csodák...
 Hallottam a telefonból apu kérdéseit, mert ő se hitte el ezt az egészet. 
Felmentem a szobámba és felhívtam Lizát, de persze nem mondtam neki, semmit, csak hogy jöjjön át. Kb. 10 perc múlva megérkezett.
- Mesélj, mi történt. - kérdezte izgatottan, mire én rámutattam a 2 aranyhalra. Lizából kitört a nevetés.
- Komolyan ezért kellett hazajönnöd? -mosolygott rám.
- Háháá, a részleteket még nem is tudod. A nagyiék hívtak magukhoz "egy kis időre".
- A London-nagyiék? - kérdezte félve.
-Igen - mosolyodtam el halványan.
- És mit mondtál? - kérdezte gyorsan a barátnőm

- Azt, hogy kimegyek és te is jössz velem. -nevettem el magam. Lizának felcsillant a szeme, és a nyakamba ugrott sikítozva.
- Megyünk Londonbaa! - szerintem el sem hitte. Tudom jól, hogy régi vágya vált valóra ezzel és már én is régen jártam kint.. Annyira nem lesz majd rossz. Remélem..
Liza nagyon hamar beleélte magát a dologba, felhívta a szüleit, hogy itt aludhat-e, akik persze igent mondtak, mivel péntek van.
- Nézd mit találtam! - gyorsan odamentem a laptop-ozó barátnőmhöz.
- Ugye tudod, hogy csak nyáron megyünk? - kérdeztem furán, mert ő már a repülőjegyet akarta lefoglalni.
- Persze, csak lehet addigra drágább lesz, meg lehet elfogynak. Az gáz lenne..
- Szerintem nem fognak elfogyni a jegyek.- mosolyogtam.
Hasonló értelmes dolgokkal töltöttük az estét. Ez ilyen csajos este volt :))
Elég sokáig nézegettük a repülőjegyeket, azt "játszottuk" hogy hová mennénk el. Elég vicces volt, nagyon jól elvoltunk vele, amikor hirtelen megláttam valamit.
Olaszország-Verona  jövő hétvége  last minute 18.000 Ft + szállás.
Ennyit láttam az egészből, és azonnal rámentem a részletekre. Verona. Gyönyörű hely. Mindig is el akartam jutni. Talán itt a lehetőség. 
Szállást nagyon olcsókat lehet találni, nem fontos egyből 4*-os szállodát keresni, kettőnknek egy kis 2 szobás ház is elég lenne. 
Szóltam anyának, és mivel tudta, hogy mennyire szeretnék menni, azt mondta, még megbeszéli apuval. Nyert ügyem van :D
A repülőjegyet kifizetem, a szüleimnek csak a szállást kell. A kérdés, Liza jöhet-e velem.. Az idei tanulmányi eredmény nem lesz valami jó, lehet a szülei nem engedik el. Nélküle nem lenne az igazi...

1 megjegyzés: