Hello :)) Kicsit későn, de hoztam az új rész.. Komizzatok, íratkozzatok fel rendszeres olvasónak :] Jó olvasást. xx K
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki hevesen magyaráz a telefonba. Az a valaki pedig Liza volt:
- Már mondtam: tegnap találtunk nagyon olcsó jegyet Veronába és tudod, hogy mennyire szeretnénk menni. A szállást megoldjuk, majd max. alszunk a reptéren.. - Liza várt a válaszra, ami nem volt valami kedves.
- Liza, ne szórakozz, ezt ti sem gondolhatjátok komolyan! - hallatszott a telefonból
- Ez csak vicc volt.. Ahh, de anya, nem lehetsz ilyen!
- Kicsim, nyáron mentek Londonba, az nem elég?
- Nem! - válaszolt az LB-m hevesen.
- Figyelj, majd apáddal megbeszéljük, jó? - Liza elmosolyodott. Ami közös a szüleinkben: ha anyu azt mondja, "majd apáddal megbeszéljük" nyert ügyem van. Lizáéknál ugyan így megy.
- Jólvan, majd délután hazamegyek. Puszii. -köszönt el az anyukájától és letette a telefont.
- Jajj, Vivi, felébresztettelek?
- Dehogy. Már amúgy is felkeltem volna. Naa, mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
- "Majd apáddal megbeszéljük" - ismételte el a "győztes" mondatot. :DD
- Jólvan - nevettem vele együtt. - Menjünk reggelizni.
*10 perccel később*
- Anyaa, ma elmegyünk a városba, jó?
- Hova akarok menni?
- Liza, hova akarunk menni? - kérdeztem a barátnőmet.
- Hmm, mondjuk.. Ööm, nem. És haa.. Inkább ne.. Hmm... - na igen, ez Liza értelmes gondolatmenete.
- Esetleg WestEnd ?
- Jéé, én is erre gondoltam először. - mondta elkerekedett szemmel, mire én csak nevettem, anyu pedig halványan elmosolyodott.
Felmentünk a szobába, és átöltöztünk valami 'vásárlós' ruhába.
Liza:
Vivi:
*20 perc múlva*
Miután felöltöztünk, sminkeltünk, megbeszéltük mit csinálunk anya elvitt minket a WestEnd-be és megbeszéltük, hogy jutunk haza:
- Akkor majd hívlak, ha végeztünk, jó? - kérdeztem anyát
- Jólvan, de ne tartson olyan sokáig, mint múltkor. - na igen.. Kb. egy hónapja vásároltunk Lizával és anyunak elfelejtettem szólni, hogy jöjjön értünk, de az az igazság, hogy nem is végeztünk még akkor, mikor idegesen hívott, hogy mi a francot csinálunk este 8-kor. Akkor épp egy Starbucks-ban ültünk. Az volt a baja anyának, hogy délelőtt 9-kor indultunk. Azóta nem szeret ránk várni vásárlás közbe.. :DD
- Okés, sietni fogunk. Sziaa anya, szeretlek. -köszöntem el tőle.
- Naa, akkor hol kezdünk? - kérdezte Liza
- Hát, nemtudom.. New Yorker?
- Oké :)) -egyezett bele Liza
Nagyon szeretjük ezt az üzletet, ezért általában minden ruhát átnézünk, de most valahogy semmit nem találtunk.. Ritka az ilyen.
Kicsit csalódottan jöttünk ki, dehát ez van...
- Akkor most menjünk a Tally Weijl-be.- a 2. kedvenc boltunk.
Bementünk, és megláttam ŐT: pánt nélküli, barackrózsaszín csipkés ruha, ami kb. combközépig ér..
Hát igen. Szerelem volt első látásra. *-* <3
- Próbáld fel! - szólt Liza. Nem kellett 2x mondani..
Amint felpróbáltam, kb mintha "rám öntötték volna". Jó, tudom, ez ilyen romantikus vígjátékokban szokott lenni, hogy a csajszi keres egy ruhát a bankettre/bálra és meglátja, felveszi és pont jó rá. De én tényleg így éreztem..
- Úristeen, olyan jól áll! Azonnal vedd meg. Mennyibe kerül?
- 10.000 Ft
- Az semmi. - szerintem se került sokba. Egy ilyen gyönyörű ruháért bármit megtennék.
- Majd ebbe jössz Veronába. :)) - nekem is ez volt a tervem :DD
Liza "kicsit" jól ismer *-*
Kifizettük a ruhát, aztán kimentünk a boltból.
Nem nagyon találtunk semmit máshol, de nem is nagyon keresgéltünk. Ez úgyis csak ilyen gyors vásárlás volt a veronai utunk előtt. Éppen a Mekiben ültünk, amikor Lizát hívták:
- Ki az? - kérdeztem.
- Apa - felelte kicsit ijedten. Elég ritkán hívja az apukája, csak akkor, amikor nagyon fontos.
- Szia Liza. - hallatszott a telefonból az apukájának a hangja.
- Szia apa.
- Figyelj, haza tudsz jönni? Szeretnénk mondani valamit. - hmm, egész vidámnak tűnt.
- Ööm, oké. Kb. 10 perc, jó?
- Persze. Várunk. Szia kicsim!
- Szia apu. - és letették.
- Mi történt? - kérdeztem, mintha nem hallottam volna semmit.
- Azt akarja, hogy hazamenjek. - válaszolta mosolyogva. Sejtett valamit..
- Szerinted a veronai úttal kapcsolatos?
- Remélem! :DD -nevetett.
- Juuj! Nagyon örülök -megöleltem és hívtam anyát, hogy jöjjön értünk.
*5 perc múlva*
- Sziasztok lányok. Mit vettetek? - kérdezte anya, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Nagyon semmit.. Vivi vett egy ruhát meg Mekiztünk. - szólt Liza.
- Megvettem a szerelmemet *-* - anya csak furcsán hátranézett és bólogatott. Már megszokta a "kitöréseimet".
- És Liza, hogyhogy haza kell menned? - kérdezte anya.
- Hát, apa hívott, hogy menjek haza, mert valami mondani akarnak. Valószínű a veronai úttal kapcsolatos. Remélem..
- Igen, biztos. - szólt anya biztatóan.
*percekkel később*
- Anya, nem megyünk el Liza cuccaiért?
- Ohh, elfelejtettem. - már Lizáék háza előtt voltunk, de a cuccait nem hoztuk. Grat anyu.. :DD- Visszamegyünk érte és behozzuk neki. Úgy jó lesz, Liza?
- Persze, köszönöm. Sziasztook :))
- Szia! - köszöntünk egyszerre anyával.
- Akkor menjünk és összepakolom a cuccait. -szóltam anyának és elindultunk.
~Liza szemszöge
Elgég idegesen mentem be a házunkba, mert ha azt mondják nem mehetek Veronába, összetörök. Mostanában amúgy se vagyok valami vidám, boldog és ha most bejelentik, hogy nincs utazás..
- Helló. -köszöntem nekik.
- Szia Liza! - szóltak ki anyuék a nappailból.- gyere be.
Levettem a cipőm és bementem. Mindketten ott ültek és elég boldognak tűntek. Ez már nem sülhet el rosszul..
- Azért hívtunk haza, hogy elmondjunk pár dolgot azzal kapcsolatban, hogy Veronába szeretnél utazni.- kezdte anya.
- Tudjuk, hogy nagyon szeretnétek menni, és mivel ez most elég jól jött ki a repjegy szempontjából is, elmehetsz.
- Úristeeeen! - sikítottam és megöleltem őket. Annyira örültem neki! Ez hihetetlen: London, Verona. Ahh *-*
- De van feltétele is. - szakította meg anyu a gondolatmenetem.
- Ööm, és micsoda? - kérdeztem kicsit kíváncsian.
- Nyári munka.
Nyári munka?! Ezt komolyan gondolják? Hova vennének fel engem? Ugyanmár..
- Igen? És már találtatok is nekem helyet? - nem hinném, hogy rosszat akarnak nekem ezzel a nyári munka-dologgal. Simán szerezhettek már nekem helyet..
- Hát, megkérdeztünk egy pár ismerősünket ezzel kapcsolatban és lenne egy 'ajánlat'.
- Ahaa, és mi? - birom, mikor húzzák az időt.. Mondják meg, hogy mi és kész.
- Majd elmondjuk, ha már biztos lesz, jó? - mondta apa.
- Miért nem lehet mondani semmit? Kár volt akkor elkezdni..- -kezdtem pánikba esni. A nyári munkát nem igazán nekem találták ki. Persze, benne vagyok minden újban, de nem értem, hogy miért nem mondják el.
- Jó, nyugodj meg, szeretni fogod majd. Reméljük.. - tette hozzá elgondolkozva- De a lényeg, hogy nem lesz fárasztó, se unalmas.
- Oké... Akkor várok. - úgy gondoltam, felesleges 'veszekedni' velük. Majd elmondják, ha akarják.- Figyu, felhívom Vivit, hogy jöjjenek el és akkor megbeszéljük, hogy lesz meg mikor meg ilyenek, jó?
- Jólvan, hívd. - hát, anyu nem valami bőbeszédű ma..
* percekkel később*
- Naa, mi történt? - kérdezte Vivi izgatottan.
- Meheteeek!
- Jaaaj, dejóó! Már annyira várom. Olyan jó lesz.
- Én is nagyon várom!
- Akkor vigyük a cuccaidat? - kérdezte.
- Igen, légyszi. Meg amúgy is meg kéne akkor beszélni, mi legyen.
- Oksi, mindjárt megyünk. Sziia!
- Szia. - és letettem.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése